Gaudy László: Ifjusági istentisztelet (Budapest, 1933)

6. Az ifjúság és az egyház

kölcsi és anyagi erők tekintetében is hatalmas arányokat gondol el, hogy te­kint arra az evangélikus magyar egyházra, amelynek lélekszáma félmillió, vagyona alig van, hatalma az existenciális segítségben mindig kevesebb és mivel másfél évtizede újból intenzivebb elnyomásban van része, erkölcsi ér­téke is mindig kevesebbnek látszik. Vájjon segit-e itt az ökumenicutás lényei­nek és egy olyan egyetemes egyházi világképnek felvetése, amelyből kétségtele­nül más arányokat vehet észre s más benyomásokat szerezhet? Nem tudjuk eléggé hangsúlyozni azt, hogy e tények kiemelése mennyire szükséges. Épen az ifjúság tudatába ktíll bevinni azt, hogy az evangélikus egy­ház a legnagyobb protestáns közösség a maga több mint 80 millió hívőjével. Tudnia és látnia kell az ifjúságnak azt, hogy ez a világ legműveltebb népeiből összeálló nagy szám képviseli a \jilág 'eszméinek és teremtő világnézetének reprezentánsait s arra kell törekedni, hogy a jubileumok és megemlékezések kapcsán ifjuságunk lásson meg minden nagy jelentőségű egyházi eseményt, ami az ifjúi lélekre természetszerűleg sokkal fogékonyabban hat, mint a fel­nőttére. S mert ilyen tényekkel lehet szembeállítani az ifjúságot, meg kell mutatni előtte egyházunk árnyképeit is. A nagy kitérési mozgalmakat épugy,, mint a hitehagyó lelkek érdekből és önzésből elkövetett alacsony gondolko­dását, hogy az igazságosan mérlegelő és ítélő ifjúság vélemény alkotása ezekben a kérdésekben is helyes legyen. El kell ismertetni az ifjúsággal azt, hogy egyházunk a modern és egész­séges eszmék állandó pártolója. Az ifjúsági egyesületi vezetők ezzel az állás­ponttal szemben mindig gyanakvók voltak s olyan gyakorlati kegyességre ne­velték az ifjúságot amelyik egy darabig irtózott a modern jelenségektől és azután az egyesületet hagyta ott s lett a modern eszmék rabja 7 3). Nem he­lyesebb-e és nem inkább egyezik-e meg egyházunk szellemével az a gyakorlat, amelyik az Ifjúságnak mindent megismertöt s minden mozgalomhoz oda meri mérni világnézetét? Nem elitélő és fölényes ebben a gyakorlatban egyházunk, hanem tárgyilagos és ezzel eleve vagy megvédjük egyházhiveinket minden káros mozgalomtól, vagy olyan lendületűvé tesszük őket, hogy egyházukra tisz­telettel gondolnak vissza bármilyen táborból is. Ennek a gyakorlatnak ered­ményes volta bizonyára nem kicsinyíthető. A tárgyilagosság megköveteli azt is, hogy statisztikai adatokat is, más egyházak nagyfontosságú munkáját és eredményeit is elébe adjuk az ifjúság­nak. A vallási statisztikai adatok, amelyek legújabban szinte havonként lát­nak napvilágot, komoly formában: tárgyalandók meg. Meg kell értetni azt, hogy a róm, kath. gyakorlat szerint minden megkeresztelt lelket megszámol­nak, protestáns gyakorlat szerint pedig Európán kívül csak az Urvacsorával élőket és a különböző ifjúsági egyesületek és vasárnapi iskolai csoportokat tart­ják nyilván. Ezért van túlzás olyan statisztikai adatokban, amelyek a világ népességét i,85o.ooo.ooo teszik s ebből a róm. kath. egyház lélekszáma 35o,000.000 és az összprotestántizmus száma pedig i66.ooo.ooo 7 á). Az ilyen tárgyi beállítások mellett azonban a legfontosabb annak a tény­nek az igazolása, hogy egyházunk, mint szellemi és lelki egység olyan vi.íágf­nézetet képvisel, amely soha csődöt nem mondhat s tanítása, mely az Ágostai Hitvallásban gyökerezik, olyan talajtól ered, mely örök fundamentum marad. A mult ezt a kérdíést túlzott polemikus éllel mutatta meg és kevés pozitív tar­talommal. Az egyház jövendő generációja irtózik a mult polemikus hangjától és az adott és adandó pozitív formákban, ha azok nem rideg dogmatikai elme­futtatások, megtalálja azt, amire szükség® van. S ha az erkölcsi világrend képe ennek megfelelően a régi profetizmus hangjának hűséges követésében nyilvánul meg s a korholás helyett a példák­20

Next

/
Oldalképek
Tartalom