Gaudy László: Ifjusági istentisztelet (Budapest, 1933)
5. Az ifjúsági istentisztelet története és gyakorlata
ideértve a mesterinasokat is délután a gyülekezeteikben, amelyeknek több löánygyülekezetük van, mindjárt a délutáni istentisztelet után, ott marasztván a leány gyülekezetbeli ifjúságot, katecihizálást tartson." 4 9. Egy másik rendelkezés pedig ugy szól, hogy az egyház és iskola vizsgálatnál meg kell kérdezni; „hogyan viseli magát az ifjúság az istentiszteleten." 5 0. Az egyetemes egyházi jegyzőkönyvek pedig, amelyek az 1780-as évektől részben kéziratban, részben kinyomatva megtalálhatók, s amelyeknek tartalma könyvben is megjelent 5 1) sok helyen anyagot és utasítást adnak a középfokú iskoláinkról, a tanári vizsgákról, sőt még tantervekről és vallástanitási tantervjavaslatokról is, de intézkedéseket és megjegyzéseket az ifjúsági istentiszteletről nem tartalmaznak. Nem tudjuk okát adni ennek a hallgatásinak s nem tudjuk elhinni azt sem, hogy ne tartotta volna közegyházunk fontosnak az ifjúság részére rendezett istentiszteletek kérdését. Fentebb közölt adataink ugyanis arról győznek meg, hogy volt ifjúsági istentisztelet, amelynek tartásában vagy a helyi lelkész, vagy a lelkész-képesitésü tanárok, később pedig a vallástanárok dolgoztak, kétségtelen, hogy voltak olyan ifjúsági háttanórák, amikor ugyancsak a tanárok tartottalt vallásos felolvasásokat és arról is tudunk s ezt épen evangélikus viszonylatban nagy jelentőségű, hogy teljesen idegen nyelvű hazai városokban az ifjúság részére rendezett magyarnyelvű istentiszteletek voltak a magyaroritásnak a melegágyai és igy születtek meg, különösen a felvidéki városokban a német vagy tót nyelvű gyülekezetek meQiefct a magyar gyülekezetek, — lehetetlen tehát, hogy közegyházunk fel ne ismerte volna az ifjúsági istentiszteletek nagy jelentőségét. A háború előtti években valamennyi evangélikus középiskola vallástanára, mint lexhortátor szerepelt s népesebb gyülekezetekben, ahol saját iskolánk nem voltak ugyan, de az ifjúság száma elegendő nagy volt, külön ifjúsági istentiszteletek voltak bevezetve, sőt olyan gyülekezeteink is voltak, ahol egyidőben két helyen is voltak ilyein ifjúsági istentiszteletek, az egyiket a felekezeti iskola vallástanára tartotta a saját középiskolai ifjúság részére, a más középfokú tanintézetek növendékei részére pedig vagy a velük foglalkozó vallástanár, hogy pedig a lelkész tartotta a felnőttek istentisztelete előtt. (Igen érdekes tanulmány volna megfelelő adatok birtokában az, hogy ha kimutatást lehetne arról adni, hogy Foerster Fr .V. pedagógiai munkásságja milyen erős hatásokat mutatott több mint egy évtizeden át ezeri a téren.) Igen érdekes volna arról is meggyőződni, hogy az ifjúsági istentiszteletek igehirdetése miképen hatott a hallgatókra s még hasznosabb volna a ma is élő idősebbiktől meggyőződni arról, hogy mennyire kötötte meg ez a munka a vallástanítás eredményét s fejlesztette az egyházhüséget? Meglepő az, hogy öreg tanárok felelete erre a kérdésre sok esetben egyenesen lesújtó, viszont vannak olyan tapasztalataink is, hogy sokaknak hitélete ott gyúlt lángra, de ilyen esetekben is sokszor lehet észrevenni, hogy nem annyira äz igehirdetés anyaga és tárgya az, amire szívesen emlékeznek vissza az öregek, mint inkább a nekik prédikáló lelkész jelleme és élete volt az igehirdetésben is döntő ér Ifejemben hatásos. Hogy azután ma már mennyire közszükséglet az ifjúsági istentisztelet és az egyház milyen sokat vár tőle, azt nemcsak 1 a fentebb közölt Fendt idézel 5 2) mutatja, hanem az is, hogy a legújabb evangélikus Agenda 5 3) is legkomolyabb formában foglalkozik annak a szükségszerű vezetésével és menetévjel.. Arra nincs tervünk, hogy minden állam gyakorlatát sorra végy ük. Röviden megállapítjuk azt, hogy általában világviszonylatban az ifjúsági istentisztelet [akadályai a liturgikus gondok. Olyan állam pl., mint Svédország, a maga teljesen kiépített liturgikus istentiszteleteivel csak egyféle istentiszteletet ismer dé15
