Kovács [Karner] Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság (Köln-Bécs, 1969)

II. rész. RÓMA - 3. fejezet. A római társadalom

3· fejezet Α római társadalom A család és a családi élet ι. A római „família" fogalmába nemcsak a szoros értelemben vett csa= ládtagok — nagyszülők, szülők és unokák — tartoztak bele, hanem a háztartásban együtt élő rabszolgák és esetleges egyéb alkalmazottak is. A család pedig nemcsak erkölcsi, hanem egyúttal gazdasági (vagyoni és termelési) közösség is volt. A család ilyen értelemben lett Rómában a társadalmi élet alapsejtjévé. 2. Érthető, hogy az erkölcsi együttélés tekintetében egészséges családok* ról viszonylag éppen olyan ritkán hallunk, mint a jól sikerült, „boldog" házasságokról. Viszont ilyenek kiemelése mutatja, hogy azokra a társa= dalom felfigyelt. Tacitus pl. hangsúlyozottan mondja Agricoláról (Kr. u. 40=93), a kiváló hadvezérről, Britannia meghódítójáról, hogy „feleségével csodálatos egyetértésben élt, egymást kölcsönösen szeretve és egyetértés= ben részesítve

4

6. Egyébként is nem egy esetet ismerünk, amikor asszonyok önként megosztották férjükkel a száműzetést vagy követték őket a halálba is. Az ifjabb Plinius ugyancsak ismételten utal leveleiben önfel= áldozó és hősies lelkű asszonyokraEzek az adatok főként a vezető római társadalmi körökre vonatkoznak. Az alacsonyabb társadalmi réte= gekre vonatkozólag természetesen még kevesebb adat áll rendelkezésünkre. De tanulságos az asszonyi életnek az a tükre, amelyet egy Murdia nevű asszonynak (valószínűleg a Kr. u. 1. század 2. felében) fia által készített sírfelirata mutat: „A jó asszonyok dicsérete egyszerű és egymáshoz ha= sonló szokott lenni, mert a természet által ajándékozott, de gondosan megőrzött erényeknek nincs szüksége változatosságra ... Nehéz is asz= szonynak újszerű hírnevet szerezni, mivel életük nem mutat nagy változa= tosságot. . . Annál nagyobb hírnevet szerzett magának drága anyám, mert szerénységben, becsületességben, szemérmetességben, engedelmességben és házi munkában, gondosságban és hűségben nemcsak hasonló volt más becsületes asszonyokhoz, hanem azokkal vetekedett és nem maradt el mögöttük." 4

8 Tacitus, Agricola 6. 4

7 V. ö. Friedländer: Sittengeschichte, I, 310 k. lpk. 83