Kovács [Karner] Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság (Köln-Bécs, 1969)

BEVEZETÉS

BEVEZETÉS A hellenizmus, Róma és a zsidóság alkotják azt a történeti hátteret, amelyben a keresztyénség keletkezett és amelyből — ahogyan mondani szokták — „a világtörténelem szín= padára lépett". Ez az utóbbi fellengzős kifejezés azonban megtévesztő és helytelen: az emberiség története és benne népek s egyének sorsa nem valamiféle világméretű színpadon játszódik le, amelyet kívülállók= ként szemlélhetnénk. A régi mondás szerint mindannyiunkra áll, hogy benne tun res agitur: ember, ebben a történetben a te ügyed bonyoló= dik. Rólunk is van szó benne. A keresztyénség keletkezésének történeti hátterét a következőkben azért vizsgáljuk, mert ily módon nemcsak a keresztyénség keletkezésének egyes előfeltételeit kutatjuk, hanem magát a keresztyénséget is szeretnénk jobban megismerni. Mert a keresztyénség a történeti háttérből nem úgy lépett elő, mint valamely új színpadi szereplő, hanem mint olyan valóság, amely küldetést tölt be a világban, a népek és az emberiség történetében — és nem utolsó sorban a mi korunkban, a mi népünkben, sőt egyenesen saját egyéni életünkben is. Ezért válik az a kor, amelyben a keresztyénség keletkezett, a történelem olyan szakaszává, amely felé nemcsak a történettudós érdeklődése fordul, hanem amely sajátos módon ki is emelkedik az idők folyamatának min= dent kíméletlenül elnyelő áradatából. Az „idő teljessége" Pál apostol a történelemnek erről a szakaszáról írja: „Mikor eljött az idő teljessége, Isten elküldötte Fiát" (Gal. 4,4). Sokszor használták és pedig többféle értelemben a Pál apostol adta kifejezést az „idő teljességéről". Pál azt mondta: Jézus Krisztus az Isten által rendelt időben jelent meg az embervilágban. Az idő folyása, évszáza= dok és évezredek egymásutánja „teljessé" lett — úgy is mondhatnánk: betelt, mint ahogyan az edény betelik a beléje töltött folyadékkal, ez pedig azt mondja: elérkezett az Isten által kiválasztott és alkalmasnak ítélt időpont. Sokszor adtak Pál apostol kifejezésének olyan értelmet, mintha az idők folyása, a történeti, társadalmi, gazdasági és művelődési viszonyok alaku= lása ekkorára érte volna el azt a történeti pontot, amelyben kielégítőleg 5