Kovács [Karner] Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság (Köln-Bécs, 1969)

I. rész. A HELLENIZMUS - 4. fejezet. A hellenizmus kultúrája

vallás utáni áhítozás. Azok a vallásos elemek, amelyeket a stoicizmus kezdettől fogva felvett rendszerébe, és a vallásos színezet, amelybe racionalizmusát öltöztette, sőt a vallásos átélés hangja, amelyben gondo= latait időnként kifejezni tudta, alkalmassá tették ezt a rendszert arra, hogy kielégítse az értelem síkján tájékozódó antik ember vallásos igé= nyét is. A stoikus filozófusok közül különösen a szíriai Apameából származó Poseidonios (kb. Kr. e. 135=50) gyakorolt rendkívül mélyreható és széles= körű hatást. A Kr. e. 1. század elején és annak első felében ő volt korának legbefolyásosabb gondolkodója, akihez Rhodosba, ahol tanított, az akkori világ minden tájáról sereglettek a tanulnivágyók. öt hallgatta Cicero is, aki a filozófiát a rómaiak számára népszerűsítő irataiban elsősorban Posei= doniosra támaszkodott és aki által ma Poseidonios gondolkodását leg= inkább ismerjük. Cicero őt mondja az összes stoikusok közt a legnagyobb* nak, és mint korának elismert szellemi vezetőjét, mint „nobilissimus philosop'hust" dicsőíti. Poseidonios világképe teljesen monisztikus. Szerinte a világ értelmes rendje egy tökéletes létezőre vall, amely mint a mindenséget megelevenítő lélek és az azt átjáró erő egyúttal a „gondviselés". Az egész világminden= ség egyetlen összefüggő és egységes organizmus, melyet egyetlen „életerő" (zótiké dynamis) formál egymásba kapcsolódó, fokozatosan felfelé haladó lépcsőfokain. Az egyetlen életerőnek különböző megjelenési formái a négy alapelem, a finoman izzó tűztől a földig. Az elemek ritmikus és harmó= nikus együttműködése formál minden földi jelenséget és eseményt. Az elemek közt a meleg levegő, a pneuma az aktív isteni erő, amely egyfor= mán munkálkodik a makrokosmosban és a mikrokosmosban (az ember= ben). Az elemek a ritmikus=harmonikus együttmunkálkodás során átmen* nek egymásba, hiszen mind egy és ugyanazon életerő változatai. Az egész világfolyamat tehát örökös változás, létrejövés és elmúlás, melynek folya= mán minden felfelé törekszik és végül minden feloldódik és egyesül a tűzben. Az istenek is ebbe az egységbe tartoznak bele: csak származtatott érte= lemben istenek a világész mellett. Eredetileg vagy kiváló emberek voltak, akiket utólag isteni rangra emeltek („euhemerizmus") vagy természeti erők, melyek most mint ragyogó csillagok futják örökérvényű törvények* tői előre megállapított pályájukat a menybolton (bolygók), vagy pedig mint állócsillagok ragyognak. A csillagok világában megfigyelhető örök törvényszerűség nemcsak az előre megállapított sors változhatatlanságát tanúsítja, hanem — a mindenség egyetemes összefüggésének tana alapján, mivel minden földi és mennyei jelenség kölcsönhatásban van egymással — utat nyit az asztrológiának: Poseidonios ennek lelkes híve volt. Az embert Poseidonios egységes, testet=lelket átfogó organizmusnak gondolta: test és lélek elválaszthatatlan egységet alkotnak. A test a lélek számára eszközül szolgál az ismeréshez és a cselekvéshez. A halál alkal= mával a lélek visszavonul a testtől, mint „meleg lehelet" (pneuma) maga* 51