Kovács [Karner] Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság (Köln-Bécs, 1969)

IV. rész. A ZSIDÓSÁG - 5. fejezet. A zsidóság vallása

4· Ebből a hagyományos ószövetségi, ill. zsidó kifejezési anyagból az őskeresztyénség is több mozzanatot átvett, különösen is a Jelenések könyve 24

7. Mégsem szabad feledni a nagy különbséget, mely az Üjszö= vétségét a zsidó gondolkodástól elválasztja. Jézus azzal az igénnyel lépett fel, hogy általa máris betört az eszkatológikus üdvkor ebbe az aiónba. Ezt tükrözteti pl. Mt. 11,5, de Mk. 7,37 is, amikor utal 1. Móz. i,3i=re és Ezs. 35,5=6=ra. Mk. 1,13 is úgy írja le Jézust, mint aki visszahozza az elveszett paradicsomot és nem véletlen, hogy Jn.=nál olyan hangsúly esik az „élet vize" (Jn. 4,10=14) és az „életfája" (Jn. 15,1 kk.) képzeteire. Ugyanakkor az Újszövetség az üdvösséget abban jelöli meg, hogy akik Krisztuséi, azok „vele" lesznek (pl. Fii. 1,23; v. ö. Lk. 23,43; továbbá Csel. 7,59; 2. Kor. 5,8; Rm. 14,7=9, stb.). Az üdvözültekről Jel. 7,15 azt mondja, hogy Istennek „iszolgálnak éjjel=nappal az ő templomában", és hogy őt dicsőítik (Jel. 4,13; 19,1=10, stb.). Ebben az újszövetségi gondo= latkörben visszatér és elmélyülten elevenedik meg, amit az Ószövetségben a „hit realizmusának" lehet nevezni, v. ö. pl. Zsolt. 73, vagy Jób köny= vének problémáját! A hitnek és az Isten felől való bizonyosságnak ez a realizmusa, a Krisztusban beteljesült váltságnak, az igazi és örökkévaló életnek ajándéka tette lehetővé az újszövetségi írók és általában a keresz= tyénség számára, hogy egyfelől legyőzzék a zsidóságban állandóan kiüt= köző egocentrikus gondolkodás kísértését és vele együtt az eszkatológikus reménységben a zsidó nacionalizmust, amely a messiási remény betelje= sedésétől a zsidóság, mint választott nép diadalát és dicsőségét, valamint a pogányok vereségét és pusztulását várta, másfelől pedig megfékezte a kíváncsi képzelet működését, amely a másvilág dolgait saját korának színeivel festette ki és így azt más világkép emberei számára meghala= dottá is tette. 24

7 Pl. Jel. 2,7: „Az élet fája, amely az Isten paradicsomában van", világosan beleilleszkedik az írástudomány kifejezési módjába; hasonlóan az eszkatoló= gikus Jeruzsálemnek, mint paradicsomnak leírása az „élet vizének" és „élet= fájának" képzeteivel, Jel. 22,1=2 vagy v. ö. Jel. 21,4 leírását a szláv Énók=apk fenti szavaival. 451