Kovács [Karner] Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság (Köln-Bécs, 1969)

I. rész. A HELLENIZMUS - 3. fejezet. Társadalmi és gazdasági viszonyok a hellenizmus korában

polgárság a hellenizmus korában is gondosan ápolta a hagyományos élet= formát, elsősorban a hagyományos vallásos kultuszt, különösképpen pedig a társadalmi békét (a homonoiát), melynek megbontása elsősorban saját hatalmát és társadalmi elsőbbségét veszélyeztette volna. Elszegényedés és proletariátus χ. A vagyonodással és a vezető polgári osztály kialakulásával egyidőben és párhuzamosan ment végbe egy másik folyamat is: egyes társadalmi rétegek elszegényedése és ezzel együtt a proletariátus kialakulása. A fokozódó elszegényedésnek egyik igen fontos oka az utódállamok folytonos háborúskodása volt. A háborúk a macedón és görög lakosságot megritkították és jelentős területeken nagy anyagi pusztulást idéztek elő. Ennek ellenére az utódállamok konszolidálódása után lassanként pótlódott a lakosság és megindult a termelés. Ez volt az alapja a vagyonosodásnak. Amikor azonban a Kr. e. 2. század folyamán az utódállamok közt kiala= kult hatalmi egyensúly megbomlott és Róma egyre erősebben szólt bele az államok vitáiba, az újabb háborúk pedig még több pusztítást okoztak, még több nyomort hoztak a népekre — mindezek fokozódó elszegénye= déshez vezettek. Mindenütt növekedtek az adóterhek, a gazdasági nehéz= ségek pedig pénzromlást és áremelkedést vontak maguk után. A folya= matos drágulás következtében pl. a búzaár lassanként megkétszereződött, az olaj=ár negyedfélszeresére, a fogyasztási bor ára pedig harmadfél* szeresére emelkedett. Egy medimnosra. („mérő" = 59 1.) 5 drachmás búza* árat számítva a szegény ember, ill. rabszolga minimális életfenntartási költsége évi átlagban személyenként napi 2 obulus és egy családra szá= mítva 1 drachma (6 obulus) volt. A helyzet romlását mutatja, hogy Delosban a Kr. e. 3. század vége felé egy ügyes mesterember legjobb esetben napi 4 obulust, a nem begyakorolt mester pedig napi 2 obulust keresett meg évi átlagban, s néha még annyit sem. Ez más szóval azt is jelentette, hogy a szabad munkás, akit könnyen lehetett helyettesíteni rabszolgával, sokszor még annyit sem keresett meg, mint amennyibe a rabszolga eltartása került, s így életszínvonala akárhányszor a rabszolgáé alá eshetett. Mindez egyúttal növelte a szakadékot a gazdagok és az egyre inkább pauperizálódó alsóbb néposztályok közt. 2. Az ókori gondolkodás nem ismerte a könyörületet a szegények iránt, annál többre becsülte a vagyont és gazdagságot, mely a nagy tömegek legáltalánosabb életcéljává lett. A stoicizmus, a vezető filozófiai világnézet szerint ugyan az anyagi javak jelentéktelennek minősülnek az ember belső szabadságához, mint az igazi életcélhoz képest. A kynikus életforma hatása alatt stoikus filozófusok nem egyszer propagálták az önkéntes 34