Kovács [Karner] Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság (Köln-Bécs, 1969)

I. rész. A HELLENIZMUS - 1. fejezet. Nagy Sándor és a hellenisztikus birodalmak

kodó és családja, valamint legszűkebb környezete osztozzék és azt a saját közvetlen érdekének érvényesítésére használja ki. Ezért az államügyek vezetésében az uralkodónak, családjának és közvetlen környezetének az érdeke érvényesült, de nem a nép érdeke. Az utóbbi csak annyiban jött számításba, amennyiben az uralkodó érdekeivel megegyezett. A nép jóléte is csak eszköz volt az uralkodó kezében saját érdekeinek a kielégítésére. A Szeleukidák birodalmába sok görög letelepülő özönlött, első sorban katonák, hivatalnokok, iparosok és kereskedők, akik ott a lakosság felső rétegét alkották. A görög lakosság a városokban telepedett meg, első= sorban azokban, amelyeket az uralkodók a görög polis mintájára alapí= tottak és szerveztek meg. Maga Seleukos állítólag 75 várost alapított, ill. alapított újra. A birodalom fővárosát, az ókori Orontes melletti Antiochiát (ma: Antakije) szintén I. Seleukos alapította. A termékeny síkságon fekvő város, amely a kialakuló és ókori keresztyénség történetében később olyan nagy jelentőségre tett szert, gyors fejlődésnek indult, noha nem feküdt tengerparton. Gyors fejlődésének köszönhette, hogy hamarosan Szíria fővárosává lett. Négy városrészből állott, a negyediket IV. Antiochos Epiphanes alapította a Silpius hegy lejtőjén: itt volt a híres Daphné= szentély. A Szeleukidák bukása után Antiochia a római birodalomhoz került és Syria provincia fővárosává lett. Görögök mellett jelentős számban laktak Antiochiában zsidók is, akik= nek a macedónokkal és görögökkel — ezek alkották a polgárjoggal bíró lakosságot —, egyenlő értékű kiváltságaik voltak. A római uralom alatt a város tovább fejlődött és szépült. Alexandria mellett a birodalom keleti felében a legnagyobb, legjelentősebb és legszebb városnak számított. A Kr. u. 2. század végén egy antik író, Athenaios egyenesen a „szép" jel= zővel tüntette ki. Gazdagsága és szépsége mellett azonban arról is híres volt, hogy mindenféle keleti „babona" — ahogy Juvenalis mondja 1

4 —, és erkölcstelenség terebélyesedett el benne. Ismeretes Antiochia kiemelkedő jelentősége az apostoli korban: itt nevezték Jézus tanítványait először „keresztyéneknek" (christianoi, Csel. 11,26). Innét indult el Pál apostol és Barnabás nyugat felé, a görögök közé missziói útjaira. (V. ö. Csel. Szíriának voltak igen gazdag és termékeny vidékei, elsősorban a folyó= völgyekben. Az ország termékenységét még fokozta az öntözés céljait szolgáló kiterjedt, állami felügyelet alatt álló csatornarendszer. A fejlett földmívelésen túl az országnak, főként egyes városokban, mint Antiochiá= ban jelentős ipara is volt. Különösen fontos szerepre tett szert az ország gazdasági életében a kereskedelem. Mint egyebütt is a hellenisztikus biro= dalmakban, Szíriában is ez volt a jólét és gazdagság alapja. A szír birodalomban a vezető görög réteg nagyon vékony volt, alatta a régi lakosság megtartotta ősi népi jellegét. A Szeleukidák ugyan igye= 1

4 V. ö. Juvenalis, sat. 3,62. - ξ; 17