Kovács [Karner] Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság (Köln-Bécs, 1969)

I. rész. A HELLENIZMUS - 1. fejezet. Nagy Sándor és a hellenisztikus birodalmak

jén is terményekben teljesítettek, így pl. a gabonabeszolgáltatás az adó egy neme volt. A királyi magtárakban felhalmozott gabona szolgált egy= úttal a bankforgalom fedezetéül is. A bankszervezet nemcsak gabona= bevételek és átutalások papíron való lebonyolítását tette lehetővé, hanem pénzgazdálkodási rendszert is kiépített váltókkal, átutalási forgalommal, stb. A gazdasági élet fellendülése, főként pedig, hogy az ország területe hosszú időre mentesült ellenséges betörésektől, gazdaggá tette a birodal= mat. Nemcsak az államot megszemélyesítő király kezében gyűlt össze óriási vagyon („sok kincs"), hanem magánosok is meggazdagodtak. A másik oldalon viszont erősen éreztette hatását a gazdasági életben a kizsákmányolás, amely széles rétegek eladósodását és elszegényedését vonta maga után. Valószínűleg nem voltak egészen ritkák azok az esetek, amikor valaki eladósodása miatt kénytelen volt magát és családját rab= szolgául eladni. A rabszolgaság jelentős szerepet játszott a gazdasági élet= ben: az egyiptomi társadalom — mint általában az ókori társadalom —, rabszolgatartó társadalom volt és a gazdasági élet a rabszolgaságra épült fel. Hogy milyen széles réteget tettek ki a rabszolgák a társadalomban, azt pontosan megállapítani ugyan nem tudjuk, de azt tudjuk, hogy a gazda= sági élet minden ágában rabszolgákat dolgoztattak: ők adták az egészen olcsó munkaerőt. Egyiptom gazdagsága első sorban a fővárosban, Alexandriaban hal= mozódott fel. Alexandria a Kr. u. i. században több mint 5 km hosszú és kb. másfél km széles területen épült: a hellenizmus századaiban sem lehetett sokkal kisebb. A várost görög mérnökök tervei szerint, egymást derék= szögben metsző szabályos utcákkal és széles terekkel építették. Két fő= útvonala egy 35 m széles kelet=nyugati, és hasonló észak=déli irányú út volt. Mindkét út oldalán oszlopcsarnokok biztosítottak a tűző napsütésben is árnyékot. Éjszaka ezeket az útvonalakat világították. A két főútvonal négy részre osztotta a várost. A délkeleti volt a Brucheion a királyi vár= palotával, a Museionnal, a könyvtárral és a mellettük elhelyezett épüle= tekkel, melyek a kutatóknak lakásokat biztosítottak. Itt volt Nagy Sándor sírja, ahol a király arany=szarkofágban pihent, továbbá a Ptolemaiosok sírjai, az arzenál, görög templomok, nagyszerű parkok, stb. A város köz= pontjában voltak a legfontosabb közigazgatási épületek, a legfőbb állami hivatalok, törvényszékek, a nagy gymnasionok („sportcsarnokok") állami raktárak, üzletek, stb. Az északnyugati városrészt főleg zsidók lakták. A nyugati városrészt Rhakotisnak hívták: itt lakott a bennszülött egyiptomi lakosság és itt volt Alexandria egyik leghíresebb nevezetessége, a Serapis= templom. A tengerpartot egy 7 stadion hosszúságú gát kötötte össze Pharos szigetével, tőle kétoldalt volt a kikötő. Alexandriának kb. félmilliónyi lakossága lehetett, összetétele nagyon vegyes volt: görögök, macedónok, egyiptomiak, zsidók, arabok, szírek, perzsák, négerek alkották. A görögök és egyiptomiak mellett a zsidók kezdettől fogva igen tekintélyes százalékkal szerepeltek a lakosságban és előkelő helyet foglaltak el benne. A zsidóság a saját szervezetében élt és 14