Kovács [Karner] Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság (Köln-Bécs, 1969)

II. rész. RÓMA - 3. fejezet. A római társadalom

rejtenek magukban" és „nem csekély hasznot hajtanak". Ilyenek szerinte az orvoslás, az építészet, az oktatás és a tisztességes nagykereskedelem. A szabad emberhez leginkább méltónak azonban Cicero a mezőgazdasági munkát tekinti: látnivaló Cicero gondolkodásában a szoros társadalmi megkötöttség. A későbbi stoikusok valamivel kedvezőbben ítéltek a mun= káról. Epiktetos szerint hálát kell adnunk az istenségnek azért a képessé= günkért, hogy dolgozni — „ásni és szántani" — tudunk, Marcus Aurelius pedig egyenesen az ember rendeltetésének és kötelességének minősíti a munkát 8

8. A stoikusok ilyen nézetükkel talán a megélhetésért kemény küzdelmet folytató néposztályok gondolkodására is támaszkodhattak. Tanulságos e tekintetben, hogy a 2. században Εfezusi Artemidoros — egy igen el= terjedt és sokat használt álmoskönyv szerzője —, a munkában látja az élet értelmét: „Egy asszony — olvassuk nála —, aki készre szőtt egy szöve= tet, másnap meghalt. Nem volt ti. több dolga, azaz nem volt miért élnie 8

9." Ennek ellenére sem lehet azonban kétséges, hogy az ókorban a szelle= mileg vezető társadalmi osztályok lenézték és a szabad emberhez való= jában méltatlannak tekintették a munkát, különösen pedig a megélhetés sért végzett fizikai munkát. Ez a gondolkodásmód az elgörögösödött zsi= dóságba is behatolt, amint azt Jéz. Sir. 38,24=39,1 mutatja: „Hogyan is telhetik el bölcsességgel — olvassuk —, aki az ekét fogja ... De így van minden kézműves és mesterember is . . . Nem értenek a törvényekhez. Nem ők mondják meg, mi a jog és mi az igazság . . . Másként van annál, aki... a Magasságos törvényéről gondolkodik . .." Valójában csak a keresztyénség alakított ki új munka=etikát. Pál apostol büszke volt arra, hogy saját keze munkájával tartotta el magát (v. ö. 1. Kor. 4,12; Fii. 4^5) ®s a gyülekezet tagjaitól is azt követelte, hogy dolgos életet éljenek (2. Tess. 3,11=12). Jn. 5,17 szerint pedig Jézus Isten teremtő és fenntartó művét „munkának" mondta és hangsúlyozta, hogy ő maga is „munkát végez". 2. Az ókori társadalom szerkezete, valamint a munkának a társadalmi szerkezettel összefüggő értékelése lehetetlenné tette, hogy a dolgozóknak valamiféle jelenkori szakszervezetekhez hasonló érdekképviselete alakuljon ki. De egyes munkaágak körében voltak mégis szakmai tömörülések. így tudjuk pl., hogy Rómában szakmai testületeket alkottak a lábbelikészítők különféle nemei, a pékek és süteménykészítők („cukrászok"), az ötvösök különféle csoportjai (v. ö. Csel. 19,24 kk) stb. 8

8 Platón, resp. 495 d; Arisztotelész, pol. 1258 b; 1278 a; 1334 a; Epiktetos, diss. I, 16,16; Marc. Aur. V, 1. V. ö. Hauck, RAC I, 586 k. lpk. 8

9 V. ö. Laukamm: Das Sittenbild des Artemidor von Ephesus. „Angelos", III, 1930, 48 k. lap. 104