Kovács [Karner] Károly: Hellenizmus, Róma, zsidóság (Köln-Bécs, 1969)
II. rész. RÓMA - 3. fejezet. A római társadalom
2. Igen nagy volt a fényűzés a lakások belső berendezésénél, főként pedig az étkészleteknél. A lakásokat a római birodalomban másként tervezték meg, mint nálunk. A lakások legfontosabb termei és szobái reprezentatív jellegűek voltak és főként fogadások céljaira szolgáltak. Ezért viszonylag kevés számú, de művészi kidolgozású és nagyértékű bútordarabot helyez= tek el bennük. Díszasztalok márványlábakkal és értékes fa= vagy már= ványlappal, továbbá arannyal, ezüsttel, vagy más értékes anyaggal díszí= tett heverők, melyeket drága babiloni („perzsa") szőnyegekkel terítettek le, díszvázák — jórészt nagyértékű régi görög vázák —, bronzból és más nemes anyagokból készült kandeláberek, szobrok és egyéb dísztárgyak alkották e reprezentatív helyiségek bútorzatát. Egyes dísztárgyakért elképzelhetetlenül magas árakat fizettek ki. Néró pl. készíttetett egy dísztálat az arannyal egyenértékűnek tartott „murrha" nevű anyagból (talán az achát valamelyik válfaja) és χ millió sesterciust fizetett érte. Ugyancsak Nérónak volt egy értékes keleti szőnyege, ame= lyért 4 millió sesterciust fizetett. Cicerónak is volt egy citromfából készült díszasztala, melynek értékét fél millió sesterciusra becsülték. Ezek termé= szetesen egészen kivételes eseteknek számíthatnak. De Martialis egyik epigrammája is tanulságos módon jellemzi a fényűzést: 5záz=kétszázezeren veszel egy fiút is te elégszer, S Numa alatt termelt ó-borokat nyelegetsz! Egy-egy kis remekért tízezreket is kidobálsz te, Egy két fontnyi ezüst több ezeredbe kerül; Adsz ki arany=kocsiért annyit, mint egy telek ára, öszvérért odaadsz egy palotára valót: Azt hiszed, oh Quintus, hogy nagy lélek jele mindez? Tévedsz: megteheti köznapi lélek is ezt 1 7. Nagy fényűzést fejtettek ki asztali készletekkel. Ezüst asztali készletek használata nagyon elterjedt volt, éspedig nemcsak a gazdagok, hanem a szerényebb életmódhoz szokottak közt is. Claudius egyik rabszolgájának állítólag olyan ezüst=tála volt, amely 500 fontot (kb. 164 kg) nyomott. Más esetben 250 font súlyú ezüsttálról hallunk. Az antik ezüst asztali készletek művészi szépségéről a hildesheimi, boscorealei és pompejii leletek tanúskodnak. Mindezek a Kr. u. 1. századból valók, a két utóbbi több száz darabból áll és közöttük igen soknak művészi értéke van. 3. Hasonlóan mutatkozik a fényűzés terjedése a császárság korában a ruházkodás terén. Az ókori ruházkodásban kb. Nagy Sándor kora óta, tehát a hellenizmus idején lassú és fokozatos változás következett be. A régebbi időben általában gyapjúanyagokat viseltek. Nagy Sándor ideje óta vált ismeretessé a gyapot és a kínai selyem. A vászonneműek csak a római köztársaság későbbi idején terjedtek el, főleg asszonyok körében. 7 7 Martialis III, 62; Csengery János fordítása. 97
