Karner Károly: A felekezetek Magyarországon a statisztika megvilágításában (Debrecen, 1931)
I. rész. A felekezetek népesség« hazánkban. - 1. A felekezetek lélekszáma
Karuer Κ. : A felekezetek Magyarországon a statisztika megvilágításában. ; 7 A katholikus egyháztól és a zsidóságtól eltekintve, a vizsgált időszakban az összes felekezetek százalékszerü veszteséget mutatnak fel a népesség felekezeti tagozódásában. A legnagyobb veszteséget a görög keleti egyház mutatja, amely 1857-től 1910-ig 17-89, ill. 16-72%-ról 14-3, ill. 12-8%-ra 'csökkent. 5 Vesztesége tehát 3-5, ill. 3-9%. Utána következik az evangélikus egyház, amelynek viszonyszámai 7-38, ill. 8-29 és 6-4, ill. 7-2%, vesztesége pedig 1-0, ill. 1-1%. A református egyház 0-7, ill. 0-8%-os, a görög kat. egyház pedig az egész és az anyaországban egyaránt 0-4%-os veszteséget mutat. A zsidóság nyeresége százalékszerűen a nevezett időközben 1-3, ill. 1-7. Hogy ez nem mutatkozik nagyobbnak, bár mint láttuk, tényleges szaporodása az összes felekezetek közt a legnagyobb, annak az oka abban van, hogy hívei az össznépességhez való viszonyban mégis csak csekély számban vannak. Az ország megcsonkítása által a felekezetek lélekszámának arányában nagy eltolódások állottak elő. A katholikus egyház a lakosságnak majdnem kétharmadát teszi, de erősen megnőtt a reformátusok arányszáma is : míg 1910-ben a reformátusok és evangélikusok együttes lélekszáma tett ki az anyaországban 21-6%-ot, addig most a reformátusok egyedül mutatnak 21Ό%-οΐ. A görög kath. és különösen gör. keleti egyház ezek mellett szinte jelentéktelenné zsugorodott össze, míg a zsidóság némi nyereséggel, az evangélikus egyház pedig némi veszteséggel majdnem megtartotta a népesség tagozódásában régi számarányát. Az evangélikus egyház tehát az óriási vérveszteség ellenére is, amelyet a trianoni békediktátum neki okozott, az országban számarány szerint tényleg még ma is ugyanazt a helyet foglalja el, mint az utolsó békeévtizedekben. Talán lehet ebből azt a következtetést levonni, hogy az evangélikus lakosság az országban viszonylag egyenletesen oszlott el, így vesztesége is arányos az egész ország veszteségével. Viszont a katholikus és református egyházak vérbelileg viszonylag kevesebbet vesztettek, mint az ország : ennek az oka is nyilván egyrészt a települési viszonyokban, másrészt pedig abban van, hogy a református lakosság csekély kivétellel a magyarsághoz tartozik. Hazánknak, ill. a felekezeteknek az utolsó félszázad alatti népmozgalmi viszonyairól azonban még nem nyerünk elég világos képet, ha csak ezen eredményszámokat nézzük. A protestantizmusnak fokozatos háttérbe szorulása már ezekből az adatokból is látható, azonban teljes valóságában csak akkor lesz az világossá, ha a részleteket, nevezetesen egyes városok és vidékek szaporodási viszonyszámait is figyeljük. b) Budapest lakosságának felekezeti összetételére és annak változásaira vonatkozólag nemcsak részletes adataink, hanem gondos vizsgálódások is állanak a rendelkezésünkre. Budapest lakosságának felekezetek szerinti megoszlását a következő táblázat mutatja. 6 Év Össznépesség Ebből Róm katli. Reform. Evang. Izraelita 0 u-ban 1880. 355,682 67-4 6-1 5-5 19-7 1890. 486,671 64-7 7-4 5-6 21-0 1900. 703,448 60-7 8-9 5-3 23-6 1906. 791,748 60-1 9-3 5-1 23-5 1910. 880,371 59-8 9-9 5-0 23-1 1920. 928,996 591 10-9 4-8 23-2 1925. 960,995 59-9 11-4 4-8 21-6 Ezek az adatok világosabbak lesznek, ha nézzük, hogy az egyes felekezetek milyen mértékű szaporodást mutatnak fel. Dr. Thirring Gusztáv 7 Budapestre 5 Az első adat mindig a Magyar Birodalmat, a második az anyaországot a társországok nélkül jelenti. 6 V. ö. „Budapest székesfőváros statisztikai és közigazgatási évkönyve", XVI. évf. 1928. 55. 1. 7 „Budapest befolyása a körnvék népesedésére" (Magyar Statiszt. Szemle, 1926. IV. évf. 132. 1.).
