Karner Károly: A felekezetek Magyarországon a statisztika megvilágításában (Debrecen, 1931)
II. rész. A felekezetek egyházi és kulturális szolgálata. - 6. A felekezetek egyházi szolgálata
56 Karii er Κ. : A felekezetek Magyarországon a statisztika megvilágításában. 13 kai Hivatal adatai ennek a kérdésnek a megvilágítására távolról sem kielégítők. Ennek az oka talán nem is annyira az, hogy az idevonatkozó statisztikai adatgyűjtés csak nagyon kevés számú szempontot mutat és már ennek alapján is nagyon fogyatékos; talán nem is annyira az a körülmény, hogy a felekezeteknek ezen belső viszonyai az állami statisztikai hivatalt a dolog természeténél fogva kevésbbé érdeklik, hanem mindenekelőtt az adatgyűjtésnek magának a nehézsége. Az egyházak munkaereje és munkája a rendelkezésre álló adatokban csak nagyon korlátolt mértékben tükröződik : azt statisztikával sok esetben egyáltalán nem lehet ellenőrizni. Hozzájárul ehhez még az a körülmeny is, hogy a különféle felekezetek számadatai mögött sokszor egymástól nagyon is eltérő berendezkedések rejtőznek, amire alkalmilag még majd rá kell mutatni. Ezért ezen a téren az összehasonlításnak sokkal kevesebb helye van, mint az eddig előadottakban és ahol összehasonlítást alkalmazunk, még az eddiginél is nagyobb óvatosságra van szükség. Bármily hiányosak legyenek is azonban a rendelkezésünkre álló adatok és bármily töredékes is a kép, amelyet azok alapján megrajzolhatunk, a reája fordított munka nem lesz hiábavaló. A római katholikus egyház a háború előtt Magyarországon az esztergomi hercegprímási, továbbá a kalocsai és egri érseki főegyházmegyék vezetése alatt állott és összesen 21 egyházmegyére oszlott. Ezekhez járult még a zágrábi érsekséghez tartozó négy horvát-szlavoijországi egyházmegye. Az utóbbiak, illetve az élükön álló zágrábi egyházmegye bizonyos vonatkozásokban ugyancsak az esztergomi hercegprímás vezetése alá tartoztak, éppen úgy, mint az említett három magyarországi érsekség is. Ugyancsak tulajdonképpen a magyar római katholikus egyház szervezetébe tartoztak bele részben a gyulafehérvár—fogarasi érseki főegyházmegye vezetése alatt a munkácsi, eperjesi, nagyváradi, lugosi, valamint a közvetlenül a háború kitörése előtt alapított hajdúdorogi görög katholikus vagy hivatalos katholikus elnevezés szerint „görög szertartású" püspökségek is. A római katholikus és vele kapcsolatban a görög katholikus egyházak szervezeti és személyi viszonyait a csatolt (XXII. és XXIII. sz.) táblázatok foglalják összeelőször Nagy-Magyarországra az 1894. és 1910. évekre, azután a megcsonkított hazára az 1921. és 1928. évekre vonatkozólag. A táblázatok mutatják, hogy az egyház szervezetében a békeévekben nagyobb változás nem ment végbe. A legnagyobb jelentőségű esemény mindenesetre a hajdúdorogi magyar görög katholikus püspökség felállítása volt, amely azonban az 1910. kimutatáson még nem mutatkozik. Az anyagyülekezetek száma 1910-ben az 1894. kimutatáshoz képest némi emelkedést mutat, 3187-ről 3271-re ; ez az emelkedés azonban csak látszólagos, mivel nem tart lépést a katholikus lakosság szaporodásával, sőt 1894-ben 2240, 1910-ben pedig 2754 lélekre esett egy-egy anyagyülekezet (plébánia). Mutatja ez a szám, hogy a katholikus egyház elegendőképpen volt megszervezve és ha elgondoljuk, hogy a nagyobb gyülekezetek lelki ellátására nemcsak a plébánosok, hanem még káplánok és különösen városokon lelkészkedéssel foglalkozó szerzetesek is szolgáltak, akkor megértjük, hogy a római egyház munkája milyen kiterjedt és milyen céltudatos berendezkedésen alapszik. Feltűnő a csatolt kimutatásban, hogy a plébánosok száma 1894-ben több, mint 200-zal nagyobb, mint 1910-ben. Mivel ennek az oka nem lehet létszámcsökkentés, azért ezen adatok meg nem egyező voltát a statisztikai adatgyűjtés egymástól eltérő voltában kell keresnünk. Viszonylag állandónak mutatkozik a férfi szerzetes-rend tagoknak a száma : a két vizsgált év közti időben 1967-ről 2250-re emelkedik, a rendházaknak a száma sem mutat jelentős eltérést (189 és 199); ha tekintetbe vesszük a katholikus lakosság szaporodását, akkor ez a gyarapodás természetesnek látszik. Sokkal nagyobb arányú mozgalom mutatkozik azonban a női szerzetesség körében : 16 év alatt a női rendtagoknak a száma majdnem megkétszereződik (3018 és 5663), sőt ez a mozgalom 1915-ig még nagymértékű erősödést mutat, mert akkor már 6910 rendtagot találunk, ami öt év alatt 1247 főnyi gyarapodást jelent. Sajnos, a statisztikai adatgyűjtés nem ad felvilágosítást arra nézve, hogy milyen rendek működtek hazánkban és hogy melyik rend milyen taglétszámmal dolgozott. így nincs módunkban
