Karner Károly: A felekezetek Magyarországon a statisztika megvilágításában (Debrecen, 1931)
I. rész. A felekezetek népesség« hazánkban. - 5. A felekezetek démografiájának néhány fővonása
56 Kar iier Κ. : A felekezetek Magyarországon a statisztika megvilágításában. 13 XX. sz. táblázat. A népesség anyanyelve összevetve a vallással 1910-ben és 1920-ban százalékosan. Vallás, anyanyelv összesen Róm. kath. Gör. kath. Ref. Evang. Gör. kel. Unit. Bapt. Izr. Egyéb 1 9 1 0 - b e η : Magyar 100-0 58-7 3-1 25-8 4-2 0-4 0-7 0-1 7-0 o-o Német 100-0 66-6 0-1 1-2 21-6 0-1 0-0 0-0 10-4 0-1 Tót 100-0 71-8 4-1 0-5 23-2 0-0 0-0 0-0 0-3 0-0 Oláh 100-0 0-3 38-5 0-0 0-1 61-0 0-0 0-1 0-0 0-0 Rutén 100-0 1-0 98-2 0-0 0-0 0-2' 0-0 0-0 0-6 0-0 Horvát 100-0 98-9 0-2 0-0 0-1 0-5 0-0 0-0 0-3 0-0 Szerb 100-0 0-9 0-4 0-0 0-0 98-5 0-0 0-0 0-0 0-2 Egyéb és ismeretlen anyanyelvű . . . 100-0 71-3 7-7 1-7 6-3 8-9 0-0 0-0 0-8 0-3 1 9 2 0 - b a η : Magyar 100-0 63-0 2-3 23-3 4-8 0-2 0-1 0-0 6-3 0-0 Német 100-0 81-3 0-1 1-4 13-6 0-0 0-0 0-1 3-5 0-0 Tót 100-0 41-9 1-6 0-3 55-3 0-1 0-0 0-2 0-5 0-1 Oláh 100-0 3-2 18-4 0-2 0-1 76-6 0-0 0-9 0-6 0-0 Rutén 100-0 8-8 86-1 0-1 0-1 2-5 0-1 2-2 0-1 Horvát 100-0 98-2 0-3 0-1 0-1 0-3 0-0 0-8 0-2 Szerb 100-0 3-3 3-3 0-0 0-1 93-2 0-1 0-0 Egyéb és ismeretlen anyanyelvű . . . 100-0 82-2 4-1 0-9 1-4 4-4 0-0 0-0 4-0 3-0 során állítja össze. Bár a két fogalom alá tartozó csoportok nem fedik egymást és éppen emiatt ismételten támadták is az adatgyűjtésnek a módját, hazánk sajátos viszonyai ezt az adatgyűjtési módot helyesebbnek mutatják, mint azt, amely a nemzetiségi hovatartozást veszi alapul. Éppen hazánkban t. i. valamely fajhoz való tartozás még nem jelenti a megfelelő nemzetiséghez való tartozást is, hanem az egyénnek inkább az anyanyelve határozza meg a nemzet közösségében való elhelyezkedését. A felekezetek belső struktúrájának igen fontos sajátossága tárul fel előttünk, amikor a felekezetek tagjainak nemzetiségi hovatartozandóságát vizsgáljuk. Azokat a mozzanatokat ugyan nem tárgyalhatjuk itt részletesebben, amelyek ezen strukturális különbségeknek az eredői. Ez tulajdonképpeni tárgyunktól nagyon elvezetne. Azonban magát a való helyzetet mégis magunk elé kell állítani, amint ezt a csatolt (XIX. XX. és XXI. sz.) táblázatok meg is teszik. Kimutatásaink szembe állítják egymással hazánk nemzetiségi viszonyainak egyházi vonatkozásait, annak megcsonkítása előtt és után. Első pillanatra látható, hogy a Trianoni békekötés milyen nagy jelentőségű változtatásokat eredményezett éppen e tekintetben. Az 1910-i népszámlálás szerint hazánkban a népesség 54-5%-a volt magyar anyanyelvű, 1920-ban 89-6. 1910-ben a görög katholikus és görög keleti egyházak kimondottan nemzetiségi egyházak voltak, amennyiben híveiknek több, mint fele tartozott valamely nemzetiséghez, nevezetesen a görög keleti egyház híveinek 77-1 %-a, a görög katholikusoknak pedig 56-4%-a oláh volt; ezenkívül a görög katholikusok 22-7%-a rutén, a görögkeletiek 19-5%-a pedig szerb volt. Valamivel kisebb mértékben, de tulajdonképpen nemzetiségi többsége volt az evangélikus egyháznak is, amennyiben híveinek 31-9%-a volt csupán magyar anyanyelvű, míg a többiek körülbelül hasonló arányban (31-5, illetve 34-6%) voltak németek és tótok. Erős nemzetiségi csoportokat találunk 1910-ben még a katholikus egyházban és a baptista törpe felekezetben is. A katholikusok közt a nemzetiségeket hazánkban (Horvátország leszámításával) leginkább a németek és tótok képviselték, de kisebb arányban minden nemzetiségből tartoztak a római egyházhoz. Viszont a baptisták közt feltűnően nagy az oláhok arányszáma :
