Karner Károly: A felekezetek Magyarországon a statisztika megvilágításában (Debrecen, 1931)
I. rész. A felekezetek népesség« hazánkban. - 5. A felekezetek démografiájának néhány fővonása
56 Karii er Κ. : A felekezetek Magyarországon a statisztika megvilágításában. 13 madik helyen az evangélikusok közt található. Negyedik helyen következnek az unitáriusok, utánuk a reformátusok, míg a katholikusok ily módon a hatodik helyre szorulnak. Tekintve, hogy ezen kisbirtokos, vagy ahogy a köznapi szóhasználatban inkább mondani szoktuk, kisgazda osztály alkotja az őstermelők gerincét, fontos annak megállapítása, hogy milyen helyet foglal el az egyes felekezetek keresői közt. Azonban a statisztikai csoport éppen erre a kérdésre vonatkozólag nem ad teljesen kielégítő feleleletet, mivel benne a 100 holdon aluli összes kisbirtokosok és kisbérlők helyet foglalnak. Pedig tudjuk, hogy éppen ezen csoport területén belül még igen nagy differenciálódás van : a statisztika szerint már ide tartozik az a zsellér is, akinek néhány hold földecskéje van és ide tartozik a jómódú gazda is. Világosabb képet mutat az a két csoport, amely a falusi „nincsteleneket" öleli fel: a gazdasági cselédek és mezőgazdasági munkások csoportja ; a legkevesebb ilyen keresőt -— az izraelitáktól és az „egyéb" nem-homogén csoportjától eltekintve — az evangélikusok mutatják, a legtöbbet a görög katholikusok, körülbelül egyformán állanak e tekintetben a reformátusok és görög keletiek, különösen mezőgazdasági munkások tekintetében előttük vannak azután még a katholikusok. Messzemenő következtetéseket természetesen ezekből az adatokból nem lehet levonni, annyit azonban mégis mutatnak, hogy az egyes felekezetek közt démografiai tekintetben vannak eltérések. Éppen az itt közölt adatok hozzájárulhatnak pl. a születési arányszám eltéréseinek a megértéséhez. Ha ennyit már az 1910-i adatok alapján is megállapíthatunk, úgy a megcsonkított ország adatai ezt még jobban mutatják. A három nagyobb keresztyén egyházat tekintve a kisbirtokosok viszonyszáma a keresők sorában ugyancsak a reformátusok körében maradt körülbelül egyforma : a katholikusok és evangélikusok körében jelentős esést tapasztalunk. Viszont a mezőgazdasági munkások csoportjában meglehetősen nagy eltolódást találunk és pedig olyformán, hogy az ezen csoportba tartozó keresők száma megnőtt; 1910, illetve 1920-ra vonatkozólag ezen adatok a következő módon alakulnak : katholikusoknál 149-7, illetve 204-5, a reformátusoknál 195-9, illetve 237-4, az evangélikusoknál 111-1, illetve 186-9. A legnagyobb a lefelé való eltolódás az evangélikusoknál, a legkisebb a reformátusoknál. Valamivel kisebbek lettek a viszonyszámok a gazdasági cselédek csoportjában. A továbbiak során a bányászat és kohászat csoportjaival kell foglalkoznunk. 1910-ben az önálló bánya-, illetve kohótulajdonosok sorában feltűnően magas volt a görög keletiek és görög katholikusok száma, csekély a többi felekezetbelieké, még az izraelitáké is alacsony. 1920-ban a görögkeleti és görög katholikus önálló keresők e csoportban egyáltalán nem szerepelnek, a katholikusok még mindig igen alacsony arányszámot mutatnak, annál jobban megnőtt az izraeliták arányszáma (32-7%) és az evangélikusoké is (11-3%) meghaladja a népességben elfoglalt arányszámukat. Viszont a bányászat és kohászat körében foglalkozó tisztviselők már 1910-ben sem igazodtak az e csoportba tartozó önálló keresők megoszlásához : körükben a görög keleti és görög katholikus egyházhoz tartozó tisztviselők aránya feltűnően kicsiny, míg a „segédszemélyzet" csoportjában megfelel a népesség körében elfoglalt arányszámuknak. Már akkor igen magas volt az izraeliták száma a tisztviselők körében (18-0%) és ez csak nőtt 1920-ban : 21-3% ; viszont a „segédszemélyzet" körében izraeliták alig találhatók. Elég magas volt a katholikusok száma 1910-ben a tisztviselők sorában (55-9%), viszonylag nem nagyon magas a háború után (62-2%); a katholikus segédszemélyzet viszonyszáma 1910-ben (62-5%) és 1920-ban (85-0%) egyaránt magas. A reformátusok ezen foglalkozási ág körében általában nagyon kicsiny számban találhatók. Viszont az evangélikusok, különösen a tisztviselők sorában, már 1910-ben körülbelül kétszer olyan magas arányszámot mutatnak (13-7%), mint a lakosságban. A háború után ez lényegesen megcsökkent és 1920-ban az evangélikus bányászati és kohászati tisztviselők arányszáma (7-1%), alig valamivel volt magasabb a népességben elfoglalt arányuknál. Ez természetesen következménye annak, hogy a viszonylag elég nagy evangélikus lakossággal rendelkező bányavárosok elcsatoltattak. A segédszemélyzet körében
