Karner Károly: A felekezetek Magyarországon a statisztika megvilágításában (Debrecen, 1931)
I. rész. A felekezetek népesség« hazánkban. - 4. Az áttérések
Karii er Κ. : A felekezetek Magyarországon a statisztika megvilágításában. 13 gélikus egyházakkal szemben is. Mindezek az adatok azonban a tulajdonképeni áttérési esetekhez viszonyítva csak kis töredéket jelentenek. A zsidóságnak fentebb vázolt és nagyon tekintélyes mozgalmától eltekintve, ez az összes felekezetváltoztatásieseteknektöbb, mint negyedrészét teszi ki a vizsgált kilenc esztendőben. Az áttéréseknek a tulajdonképeni frontja a római kath., református és evangélikus egyházaknak egymáshoz való viszonyában található meg. Bizonyára mutatkozik a háború utáni izgalom ezekben az adatokban is. Kétségtelen, hogy a háború utáni nagyobb számokban, amelyek legalább részben a megcsonkított ország területén is meghaladják a békebeli számokat, mutatkozik az egyházak élénkebb propagandája. Még az 1919. és 1920. évek viszonylag alacsohy számokat tüntetnek fel: a katholikus egyház 866, illetőleg 869 kitérőt jegyez fel, de már 1921-ben ez a szám 1000 fölé ugrik és azóta is állandó gyarapodást mutat. 1927-ben már 1878, 1928-ban 1953 volt. Utána azonnal a református egyház következik. 1919-ben és 1920-ban 771, illetőleg 981 kitérőt találunk, 1921-ben ez a szám hirtelen felszökik 1568-ra, hogy azután ismét sülyedjen ; mélypontját 1924-ben éri el 1171 kitérővel, 1925-ben ismét felugrik 1645-re és némi csökkenés után 1927-ben újra 1632, 1928-ban pedig 1988 kitérőt találunk. Az evangélikus egyház kitérőinek a száma ugyancsak fokozatos emelkedést mutat. Kezdődik 1919-ben 326 kitérővel, de a következő év visszaesést hoz (285 kitérő), innét fogva fokozatosan emelkednek a számok 1924-ig 622-re, majd némi visszaesés után 1927-ben már 734, 1928-ban pedig 798 kitérővel találkozunk. Ezt a számot a régi Magyarországon is ritkán haladták meg az evangélikusok. Valamivel világosabbá lesznek ezek az adatok a két protestáns egyházra vonatkozólag, ha tudjuk, hogy a vizsgált időszakban (1919—1928) a református egyház az evangélikussal szemben 1524 lelket és fordítva az evangélikus a reformátussal szemben 1344 lelket veszített. Ennek az oka nem az evangélikus egyház nagyobb propagandájában rejlik, hanem a reformátusok körében tapasztalható több olyan áttérési mozgalomban, amelynek nagyon különféle, csak nem vallásos meggyőződésbeli okai vannak. így tért át a déli Baranyában az 1920. és 1921. években kb. 500 lélek az evangélikus egyházba, ezeknek egy része azután az utóbbi évek folyamán ismét visszatért elhagyott egyházába, innét a viszonylag nagy számok: belőlük legalább is az evangélikus egyház belső helyzetére vonatkozólag alig lehet lényeges következtetéseket levonni. Nagyobb megfontolást igényelnek azok az adatok, amelyek a római egyházra egyfelől, másfelől pedig az evangélikus és református egyházakra vonatkoznak. A kath. egyházba kitérő reformátusoknak a száma 1919 óta ugyancsak emelkedő tendenciát mutat. A csonka országban a sor 685 kitérővel indul meg, 1921—1924-ig 730 körül mozog, de 1925-ben felszökik 973-ra és 1926-ban 1080-ra, 1927-ben 1220-ra, 1928-ban 1345-re emelkedik. Ezzel szemben a róm. kath. egyházból a reformátusba áttérők száma 1919-ben csak 554, de némi ingadozásokkal ez a szám is emelkedőben van. 1921-től fogva 700 körül mozog s amikor 1923-ban 764-re emelkedik, először haladja meg a róm. kath. egyházba kitérők számát. A következő évben némi visszaesés mutatkozik, azonban 1925-ben a református egyházba áttért katholikusok száma felugrik 1013-ra és így 40 lélekkel haladja meg azoknak a reformátusoknak a számát, akik katholikusokká lettek. 1926-ban még nagyobb a református egyház nyeresége : 1080 kitérővel szemben 1209 betérő áll és még 1927-ben is előnyben van, mert 1220 kitérővel szemben 1223 betérőt tud felmutatni. 1928-ban ismét a katholikusok jutnak előnybe, amennyiben a református egyház a katholikussal szemben 1345, a katholikus a reformátussal szemben pedig 1244 lelket veszít. Összefoglalólag tekintve, a református egyház a vizsgált időszakban csak az 1919. és 1920., valamint 1925. és 1926. években van előnyben. Az első két évben a nagyszámú zsidó-kikeresztelkedések lendítik fel a statisztikát, az utolsó két évben azonban már ettől független az egyház előnye. Nem kell hangsúlyozni, hogy egyelőre a református egyház nyeresége is csak színleges. Amint még az alább közlendő összeállításból látni fogjuk, a 100,000 reformátusra eső kitérőknek a száma még mindig jóval nagyobb, mint az ugyanannyi katholikusra
