Karner Károly: A felekezetek Magyarországon a statisztika megvilágításában (Debrecen, 1931)

I. rész. A felekezetek népesség« hazánkban. - 2. A felekezetek szaporodása

Karner Κ. : A felekezetek Magyarországon a. statisztika megvilágításában. 31 ben a rendelkezésére álló eszközök felmondják a szolgálatot, a harcba vitt fegyverek tompáknak bizonyulnak. Annyit ez a rendelkezés minden elfogulatlan szemlélőnek világosan mutat, hogy nem a katholicizmus az az óvszer, amely egyedül mutatkozik hatásosnak az „egyke" elleni harcban. Az eddigiekből is levonhatjuk már azt a következtetést, hogy a felekezeti elmélet a születések csökkenése kérdésének a megfejtése érdekében eddig ismertetett formájában nem használható. Erősíti ezt még a fentebb közölt statisztikai táblázat is,

4

0 amely azt mutatja, hogy a születések száma tisztán katholikus országokban is, mint amilyenek Belgium, Ausztria, Spanyolország vagy Itália igen erősen csökkent. Viszont ellenkezőleg kimutatható az is, hogy az orthodox zsidóság éppen olyan ellensége a születések korlátozásának, mint a katholicizmus. A protestáns ethika állásfoglalása sem igazolta sehol sem a születések korlátozására irányuló tendenciát : nemcsak az evangélikus és református papi családok ismeretesek a nagy gyermeklétszámról, hanem a hithű evangélikus és református vidékek is. A felekezeti hovatartozandósággal ebben a kérdésben tehát legalább is ilyen általános formában nem lehet semmit sem kezdeni. Azonban, ha nem is lehet egyik vagy másik felekezetet sajátos értelemben felelőssé tenni a születések korlátozásáért, annyi az eddigiekből is kitűnik, hogy a születések csökkentésére irányuló mozgalom mindenütt jelentkezik, ahol a vallásos élet ereje meggyengül és annál jobban erősödik, minél jobban meggyengül a vallásos élet intenzitása. Ez természetesnek is látszik annyiban, amennyiben az összes keresztyén felekezetek, valamint a zsidóság is egyetértenek abban, hogy a házassági együttélés feladata a gyermeknevelés és hogy a gyermekáldást Isten kezéből hálával kell fogadnunk ; de egyetértenek a keresztyén felekezetek abban is, hogy a nemek közti érintkezésnek minden olyan alakítása, amely abban csak érzéki gyönyöröket és kívánságoknak a kielégítését keresi, az Isten által belénk oltott nemi ösztönnel való bűnös visszaélés. Ezzel az erkölcsi felfogással szemben áll az „új sexualis morál", ahogyan azt Wolf nevezi. Ennek az új erkölcsi felfogásnak a lényege az, hogy a nemi életet az értelem regulátorának rendeli alá és az utódok megszületését a különféle szociális viszonyokban adott feltételektől teszi függővé. A vallásos szempont alól ez a morál már teljesen emancipálódott és arról sem tud, hogy a nemi életnek az alakítása Isten előtt való felelősségben történik. Bizonyára nem lehet azt mondani, hogy ez az új sexuális morál a legutolsó emberöltőnek a találmánya. Franciországban, mint láttuk, már több, mint száz évvel ezelőtt jelentkezik és Franciaországon kívül is voltak már mindig képviselői. Tulajdonképpen nem is kell statisztika ezen morál felfedezéséhez és fellépésének a megállapításához. Csak végig kell tekinteni a mindennapi élet megnyilvánulásain, hogy azt mindenütt meg lehessen állapítani. Az újságok, filmek, a költészetnek és egyéb művészeteknek különböző fajai, nevezetesen a modern regényirodalomnak és színdaraboknak számos megnyilatkozása világosan mutatja ennek az új erkölcsiségnek a meglétét és diadalmas előretörését. De éppen akkor, amikor a kérdést mindezeknek az említett, de részletesen nem tárgyalható dolgoknak a világításába állítjuk, lesz nyilvánvalóvá az is, hogy ez az új sexualis morál csak egyik irányú megnyilatkozása egy új, a keresztyén moráltól független, sőt azzal sok tekintetben ellentétes értékelésit, „autonom" erkölcsiségnek.

4

1 Ez az új erkölcsiség kiterjed az összes életkörülményekre és viszonylatokra, csak kifejezője egy új életformának, amelynek a jeruzsálemi missziói konferencia a „saecularismus" nevet adta. Itt a saecularismus problémájával nem foglalkozhatunk részletesebben.

42 Legyen elég annak a megállapítása, hogy ezen életforma, mint a nemi élet „racionalizálása" (Wolf) nyilvánul meg a születések csökkentésére irányuló mozgalom4

0 V. ö. Müller : Der Geburtenrückgang, 96. k. lpk., aki a felekezeti hypothesist igen alapos kritikában részesíti. 4

1 Itt nem szabad természetesen a szót Kant értelmében venni, vagy legalább is nem szabad azt csak Kant értelmében venni. 4

2 V. ö. szerző dolgozatát : A saecularismus és a lelkészi munka. Szentgotthárd, 1930,