Magyar Protestánsok Lapja, 1927 (1. évfolyam, 4-18. szám)
1927-12-18 / 18. szám
i. Évfolyam. BUDAPEST, 1927. DKCKMB 18. ‘-ZAM. A .BETHLEN GÁBOR SZÖVETSÉG“ HIVATALOS KÖZLÖNYE SZERKESZTŐSÉG: VII., Wesselényi-utca 52. sitim Megjelenik egyelőre kéthetenként A .Bethlen Gábor Szövetség* tulajdona A Szövetség tagjai a lapot díjtalanul kapják Felelős szerkesztő D.^ V1DA GYULA KIADÓHIVATAL : Fráter « s Társa könyvnyomdája Budapest, VU., Akácfa-utca 13. Telefon: J. 400 —20. Előfizetési dij egész évre 4 pengő Egyes szám ára 2U fillér * Hirdetési dijak megegyezés szerint A nemzeti újjáépítés legfontosabb feladata. Irta: Dr. GRATZ'GUSZTÁV ny. m. kir. ktilügyminiszier. Az egyke rendszer, amely az utolsó évtizedekben a legmagyarabb vidékek egy némelyik helyin elterjedt, a legnagyobb figyelmet érdemli. Ha ez a rendszer valamely nemzetben elhatalmasodik és általánossá válik, akkor az egyértelmű az illető nemzet lassú öngyilkosságával. A magyarság amúgy is számban gyenge hajtása az európai népcsaládnak. A legfontosabb nemzeti érdekek közé tartozik, hogy ezt megerősítsük és ezzel ellenállasra való képességünket is fokozzuk. Az egygyermekrendszemek kétségkívül vannak gazdasági okai is. Mindenkinek természetes törek vése, hogy gyermekeinek lehetőleg megkönnyítse a létfentartást, amely ma bizonyára sokkal nehezebb, mint amilyen néhány évtizeddel ezelőtt volt. Azokban a társadalmi rétegekben, amelyek nem vagyonukból, de munkájukból élnek, amelyeknél tehát a vagyonnak a gyermekekre való átszármaztatása nem bír különösebb jelentőseggel, kisebb a hajlandóság az egygyetmekrendszer utánzására. Itt a gyermekek számát legfeljebb a neveltetési költségek fedezésének szempontjai korlátozzák. A gazdaosztálynál, melynek a megélhetése a földön nyugszik, jóval nagyobb szerepet játszik az az óhaj, hogy az ivadék lehetőleg megosztatlanul örökölje szüleinek földjét. Amennyiben gazdasági okok azok, amik az egygyermekrendszer keletkezésénél közrehatottak, úgy azok megfelelő intézkedésekkel kétségkívül kiküszöbölhetők. Elsősorban a gyermekek neveltetésének megkönnyítése, olcsóbbá tétele által. Különösen nagyobb mértékben kellene lehetővé tenni a gyermekek ingyenes vagy nagyon olcsó felnevelését és oktatását a különböző — ipari vagy mezőgazdasági — szakiskolákban. Ez ma jóval fontosabb, mint azok az ösztöndíjak, amelyek az amúgy is túlzsúfolt szellemi foglalkozásokra való elhelyezkedésre akarnak buzdítani. Ámbár természetesen ezeket sem lehet teljesen feleslegeseknek minősíteni. Hasznos volna az is, ha az állam az adók kivetésénél komolyan szám- bavehető tényezőnek tekintené az illető családban a gyermekek számát. Azt hiszem azonban, hogy az egygyermekrendszer elharapózásának vannak nem-gazdásági okai is. Valami sajátságos beteges n entaluas nyilatkozik meg bizonyos vidékeken, amely a több gyermekes csaladokkal szemben tanúsított lenézésben jut kifejezésre. Vannak községek, ahol a több- gyermekes anyát majdnem úgy tekintik, mintha ez erkölcstelen életet folytatna. Ezek a rugók, amelyek az erkölcsi felfogások igen különös eltévelyedésére mutatnak, az egyke elterjedésénél legalább is épen olyan súllyal hatnak kőire, mint a gazdaságiak. E beteges mentalitás elleni küzdelemben jelentékeny hatást gyakorolhatunk a vallásos érzületen keresztül. De sz államnak és társadalomnak is kell módot találniok arra, hogy a többgyermekes családok iránti megbecsülését nyomatékosan kifejezésre hozza E tekintetben a Kranciaországban alkalmazott eszközök, amelyek főleg a többgyermekes családanyák nyilvános kitüntetésében és ünneplésében állanak, nem bizonyultak célhoz vezetőknek. Inkább rossz élcekre adtak alkalmat, nemhogy erkölcsi hatásokat váltanának ki. De az állam és a társadalom találhat egyéb módokat is annak kimutatására, hogy a többgyermekes csaladokat nagyobb megbecsülésben részesíti, mint az egygyermekeseket. így bizonyos közfunkciók betöltésével, mint esetleg az adótörvények megfe'elŐ módosításával — amely esetben rém annyira a gazdasági előny a fontos, amelyben a többgycimekes családok részesülnének, mint az a megbecsülés, amely ezekben az intézkedésekben mutatkozik. Ha az az általános felfogás fog elterjedni, hogy a többgyermekes család különös megbecsülésben részesül, lassanként meg fog változni az a beteges felfogás, amely ma ennek ellenkezőjéből indul ki. A kérdés mindenesetre érdemes arra, hogy minden tényező komolyan foglalkozzék vele, mert itt a nemzeti újjáépítés egyik legfontosabb feladatáról van szó. Ebben a munkában pedig az ország minden polgára kiveheti a maga részét, ha akkor, amikor polgártársainak értékeléséről van szó, azt a körülményt is tekintetbe veszi, hogy az illető egy vagy több gyermeket adott-e hazájának.
