Magyar Protestánsok Lapja, 1927 (1. évfolyam, 4-18. szám)

1927-07-31 / 8. szám

Tomcsányi szló lelkész urnák Budapest/,I,Villányi ut/ 1, A „BETHLEN GÁBOR SZÖVETSÉG“ HIVaTaLOS KÖZLÖNYE SZERKESZTÓSEG: VD., Wesselényi-utca S2. síim Megjelenik egyelőre kéthetenként Felelős szerkesztő A A .Bethlen Gábor Szövetség* tulajdona I)«t VIDA GYULA Szövetség tagjai a lapot díjtalanul kapják KIADÖIUVATAL: Fráter és Társa könyvnyomdája Budapest, Vll., Akácfa-utca 13. Telefon: J. 406 - 20. Előfizetési dij egész évre 4 pengő Egyes szám ára 20 fillér Hirdetési díjak megegyezés szerint A protestantizmus feladata. ( Irta: Dr. BALTAZÁR DEZSŐ református püspök. A protestantizmus feladata alanyiiag a reformá­torok éleiében, tárgyilag a reformációban adatott elénk. A reformátorok élete a Jézus által Istennel szerzett benső személyes közösség szent eredmé­nyeit mutatja. A reformátorok életében annyira souverain a Jézus egyedüli közbenjárósága Isten és ember között, hogy a hitélet fejlődésének ezen a magaslatán az egyháznak, mint idvességre vezérlő szervnek, mint tanító, nevelő, fegyelmező eszköznek a jelentősége jó részben elhomályosul, mint ahogy Jézus tanításaiban és célkitűzéseiben is igen mögöttes hely jutott az egyháznak, mint a világban kialakult lelki közösségnek. A reformá­torok a reformáció számára már mint történelmi eredményt- mutatják fel, szervezik által és hozzák működésbe az egyházat, egy cseppet sem keve sebb igényt biztosítva neci, mint a római egyház. Az igényt determinálnunk kell s nem szabad a római egyház mintája után oda tévedni vele, hogy az idvesség egyedüli tényezőjévé nagyítsuk, ha­nem az igény okos keretei között maradva, annak egyetemességét, egész világra kiható, minden em­berre kiterjedő általánosságát épen olyan katholi kumnak tekintjük, mint a római katholikus egy­ház a maga egyházának jelentőségét. A protestáns egyházak közös programmja s egyúttal létjogosultsága is az, hogy a hitet, az erkölcsöt, az életszabélyokat és szervezetet az evangélium tisztasága s egyedül irányozó tekinté­lye alapján és nyomán állapítják meg és alakítják. A tiszta és elegyitetlen evangélium tanítása, hir­detése, átélése az a szent kapocs, amely a pro­testantizmust világegységgé teszi. A szervezetet másodlagosnak tartjuk és az evangélium folytonos reformáló hatásának alája engedjük és vetjük. Épen mivel a szervezetet nem helyezzük a tan felé és mivel a szervezetnek, tehát a látható egy­háznak nem tulajdonítunk a biblia felett álló te­kintélyt, innen van, hogy a protestáns egyházak mint nemzeti egyházak alakultak ki. Lelkiségük­kel hozzáidomultak az egyes nemzetek geniuszá hoz s a nemzeti élet intenzív fejlesztésében mesz- sze túlszárnyalták a római egyházat. A római egyháznak nem nemzeti hitárokhoz szabódik az ambíciója és feladata. Yilágfelelti ura­lomra törekvésében egész tei meszelés, hegy ne ír. - zetközivé lesz, ami természetesen nem azt teszi, mintha a tagjai nem lehetnének jó hazafiak. Sőt, amikor a romai pápaság hatalmának tultengése és a pápák világpolitikájának oktalanságai a római katholikus nemzeti társadalmakat az elé a dilemma elé állította, hogy választaniok kellett egyhazuk és hazájuk iránti hűségük között, nagy általános­ságban és kevés kivételtől eltekintve, az utóbbit választották. A protestáns egyházak soha nem állítják hívei­ket, tagjaikat ilyen kinos választás elé. Az Istenhez egy közbenjáró: az Ur Jézus Krisztus vezeti őket, az a „fén> es hajnali csillag“, akinek „országa nem ebből a világból való“. Nem ebből a világból való országa tehát az ebből a világból való orszá­gokkal nem ütközhetik össze. A hazához való hű­ség és az evangéliumhoz s az evangéliumi egy­házhoz va'ó hűség, a kötelességek összeütközésének két malom köve közé soha sem szoríthatja a pro­testáns embert. Keresztyén hitünk tisztaságának a fölénye ebben is kitetszik a római kath. egyház tagjainak hite felett. Ebből azonban nem az kö- vetkézik, hogy a fölényeskedés és büszkeség szá­mára gyüjtsünk belőle tőkét, hanem az, hogy hi­tünknek életünkhen megbizonyositott eredményei­vel, mint áldásokkal hazánk életének szellemi és erkölcsi színvonalát minél magasabbra emeljük s az állami életet alkotó erők hatását az örök evan­géliumi igazságok megszentelő tüzén keresztül várjuk. Minden előnyös helyzetből, tehát a protestántiz- mus lelki helyzetének fölényéből is az következik, hogy türelemmel és szeretettel tekintsük, sőt se­gítsük azokat, akik a látható egyház és a haza érdekeinek összeütközésekor a lelki vértanuság fájdalmán szomorkodnak és hogy azt, ami őnáluk a nemzeti követelmények feltétlen szolgálatában hiányzik, mi pótoljuk azzal az áldozatos szolgá­lattal, aminek történelmi bizonyságai minden or­szág életében a legfényesebb lapokra vannak felírva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom