Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-01-01 / 1. szám
Alapítvány. Vitális Gyula hreznóbányai lelkész, a zólyomi egyházmegye alesperese a tótpelsőczi egyház javára, amelynek sokáig buzgó lelkésze volt, 200 K alapítványt tett azon célból, hogy ezen összeg kamataiból a hitbuzgóság növelésére, vallásos iratok vásároltassanak és osztassanak szét. A nemes tett magamagát dicséri. A dunántúli kerület evangéliumi egyesületének a legutolsó évi munkájáról most megjelent jegyzőkönyve számol be. Nagyon értékes olvasmány, mert adatainak a bőségével, a végzett munkáról való hűséges számot adásával ékesen szóló bizonyítéka a dunántúli kerületben élő szellemnek, összetartásnak és céltudatos törekvéseknek. Az egyesületet a kerület köztiszteletben álló püspöke, Gyurátz Ferenc irányítja, ő jelöli ki azokat a kérdéseket, amelyekkel való foglalkozást kívánatosnak tartja. Hz az irányítás a céltudatos működésnek a garanciája. Felemlítésre méltónak tartjuk, hogy az egyesület két korona évi tagdíjat szed tagjaitól. Ebből a Harangszónak 100 koronát adott kórházakban való ingyen terjesztés céljára, Lányi Károly dr. egy röpiratának a kiadására — amely nemi betegségektől óvja a katonákat szintén 100 koronát ajánlott fel, ezen felül kiad egy felolvasás gyűjteményt. Mindezt évi két koronából. Önkéntelenül feltolakszik az összehasonlítás szüksége a mi egyet, lelkészegyesületünk működésével. Gyfilé- sezések, határozathozatalok nem sokat érnek, legfeljebb egyesek szereplési viszketegét csillapítják, vagy fokozzák. Komoly munka és az erőkhöz mért alkotások eltanulására elmehetnének az egyetemes lelkészegyesület vezérei a dunántúli ev. egyesülethez. A jegyzőkönyv függelékeként megjelent Takács Elek emlékezése Húsz Jánosról és Endreffy Jánosnak, lapunk főmunkatársának nem sablonos nyomokon járó előadása a háborús lelkipásztori teendőkről. Hősök emléke. Még ugyan messze vagyunk a háború végétől, a kegyelet azonban már is keresi a módot és formát, hogy hogyan örökítse meg a háború hőseinek és áldozatainak az emlékét. A főszabályt erre vonatkozólag egy az emlékterveken felháborodó katona jelölte meg, mikor azt mondta: „Adjatok kenyeret kövek helyett! Becsület kérdése legyen az, hogy jótékony alapítványokkal rokkantaink özvegyeink és árváink jövendőjét biztosítsátok! Ez lesz a háború legszebb emléke.“ Az első feladat, hogy az állam és a társadalom ezt a kötelességét megfelelő formában teljesítse. — Ha pedig mindenáron kő kell emlékműnek, akkor ügyelni kell arra, hogy az a nagy idők és a nagy hősök emlékéhez méltó emlék legyen! A németeknek e téren van már egy csomó szomorú tapasztalatuk az 1870 71. évi háború után- ról. Azért művészkörök már összefogtak, hogy élelmes üzletemberek a jelentkező szükségletet értéktelen, de nekik nagy hasznot hajtó tömegárúval elégítsék ki. Németországban a berlini szobrászok egyesülete, nálunk a Műcsarnok igyekszik művészi munkát közvetíteni az emlékműveket állíttatóknak. Akinek tehát emlékmű állító szándékai vannak, az legelőször a Műcsarnokhoz forduljon! Iskolai gyűjtések az egyházi hatóság tudta nélkül. Mivel az utóbbi időben gyakran előfordult, hogy evang. iskolákban közcélokra gyűjtések történtek s hogy a gyűjtött összegeket is az egyházi hatóság tudta nélkül küldték be a rendeltetési helyükre. Az erdélyi szász evang. egyház konzisztoriuma elrendelte, hogy minden gyűjtéshez az egyházi főhatóság előzetes engedélye kérendő ki. SZERKESZTŐ KÖZLÉSEI Mai számunkhoz az előfizetési dijak beküldésére csekklap van mellékelve! Az új évben elsőbb is egy fájdalmas kötelességet kell teljesítenem: el kell búcsúznom a lap alapítójától és főszerkesztőjétől, Sztehlo Ka néi udv. tanácsos tir'ő méltóságától, ki az új évvel megvált a laptól. Olvasóimnak nem kell sokat beszélnem arról, hogy Sztehlo Kornél teremtette ezt a lapot, ő nyomta rá egyéniségének a bélyegét, ó tette a liberalizmus és a liberális theologia zászlóvivőjévé. A lapnak kezdettől fogva az ő értékes és tisztelt egyénisége adott súlyt. A lappal alapítója egyházunknak, különösképen pedig lelkészeinknek akart szolgálatot tenni. Az első évfolyamokban lépten-nyomon találkozunk fontos világos okfejtesu, irányt mutató cikkeivel. Sztehlo Kon.él nevéhez és általa az Evang. Laphoz fűződik a lelkészsegélyezési alap megteremtése. Örök kár, hogy a lap theologiai iránya szálka lévén sokak szemében, sem a lap, sem Sztehlo Kornél egyházépitő, lelkészi karunk különféle érdekeit felkaroló törekvései épen a lelkészek részéről nem részesültek olyan támogatásban, aminőt ő joggal elvárt s aminóben nekik sajat érdekükben részesiteniök kellett volna őt. Ez a régi lutheránus átok: mindenki megy a maga feje után s nem érezzük szükségét annak, hogy Összetartás által növeljük .erőnket vagy céltudatos vezetésre bízzuk magukat. A közönnyel való birkózást már két éve reánk fiatalokra hagyta ő méltósága, amikor a lap szerkesztését kiadta kezéből. Most megválik a laptól főszerkesztői minőségében is, hogy munkás élete által teremtett nyugalmából kísérje figyelemmel az általa elvetett mag gyarapodását. Én szívből hálára vagyok kötelezve ő méltóságának a lap szerkesztésének és tulajdonjogának az átengedéséért, azért a bizalomért, mellyel ezt a feladatot reám ruházta s azért a jóindulatért, melyet a lap és csekélységem iránt is mindig tanúsított. Eddigi támogatását hálás szívvel köszönve s további jóindulatát bizalommal kérve, ígérem neki is, olvasóimnak is, akik az KrangéUrus Iaij>~ot épen a karakteréért kezdik mindjobban megkedvelni, hogy legjobb tudással és igyekezettel fogom tovább végezni azt a munkát, aminek alapjait Sztehlo Kornél tudása, meggyőződése és egy- házépitó munkája rakta le. Köszönetét kell mondanom főmunkatársamnak Lie. Fizély ÖdOn barátomnak is, hogy két hosszú éven át volt közvetítő köztem és a nyomda között, egy pillanatra meg nem lankadó figyelemmel és türelemmel segítette elő a lap megjelenését. A lap Pozsonyba való költöztetésével ez a szerepe megszűnik, én azonban őszinte halával köszönöm neki e helyen is azt az olvasók által nem látott sok és odaadó munkát, amit a lap érdekében kifejtett. A lap Pozsonyba való megjelenése a lapra és az olvasókra is előnyös lesz. A régi és jóhirű Wigand K. F. cég (cégtulajdonos özv. Stromszky Emilné) kifogástalan munkát fog végezni. A támogatást, az esedékes előfizetési dijak beküldését és az előfizetések megújítását bizalommal kérem. Az idők gonoszok ugyan, de senki nem érzi a terhüket annyira mint egy lap szerkesztője, akinél az a sok 12 korona, amit egyesek kénytelenek megtakarítani, végeredményben százakra menő deficitté válik. Mutatványszámokat küldettem azoknak, akik még nem ismerik. Ha nem kívánják a lapot járatni, akkor küldjék vissza a címükre érkezett lapszámot. Imakönyvünk ingyen való terjesztéséreStenzel Pál Késmárk, 2 — kor.-t, Biszkup Ferencz Mezőberény, 1*— kor.-t küldött. Eddig kimutattunk 17180 koronát. Főösszeg 174’80 kor. Legyen áldás az adakozókon és adományukon. 14 13
