Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1916-10-14 / 42. szám

42. szám. Nem minden keserűség nélkül jegyzi fel a „Pro­testáns Egyházi és iskolai lap“ legutolsó száma azt a tényt, hogy a református épitőiratok közül sok a Magyar Országos Baptista könyvnyomdában (MOB könyvnyomdája) készült. „Vagyis a reformáció 400 éves évfordulójának nagyobb dicsőségére, mi két és fél millió református, a néhány évtizedes és néhány ezer lelkes baptista-egyházhoz megyünk építő irodalmat csinálni, mert azoknak van nyomdájuk, nekünk pedig nincs.“ Ezt a tényt kiegészíti az a sok cikk és köz­gyűlési határozat, amely mind arról szól, hogy nyomdát kell alapítani. Igen, kell, azonban amig valaki úgy a kezébe nem veszi a dolgot, de úgy ám, hogy ropogjon, addig nem lesz semmi a ref. nyomdából. Minthogy nem lesz semmi a mienkből sem, mert mi is hasonló helyzetben vagyunk. Nekünk is csak théma a nyomda, amelyről néha szépen szoktak szónokolni s akta, amelyről határozatokat hoznak ! Egyelőre azonban nem komoly feladat. Pedig a MOB példája mutatja, hogy a nyomda jó dolog. Néha más felekezetek építő-iratait is ki lehet rajta nyomatni. Felemelték a stólákat három katholikus püspök­ségben. (Kalocsa, Csanád, Szombathely.) A stóladíjak a kath. egyházban is szép kort megéltek emelés nélkül s még most is ugyanazok, mint a múlt században, amikor még egy garasért mértek egy itce bort és egy pengő forintért egy ől fát adtak; 40 pengőért a leg­szebb tehenet, hetvenért pedig a legprimább földet is meg lehetett kapni. Akkoriban a kis pénz. is sokat ért. Egy örök mise taxája 30 pengő forint volt, ennek két-három koronás hozadéka elenyésző semmiség a mai viszonyok között. Mivel ez a kis összeg nemcsak a papé, hanem az egyház más szolgáié, a kántoré, harangozóé és az egyházfié is, az „Egyházi Közlöny“ szerint ez utóbbiak türelmetlenül követelték a díjak felemelését. A főpapok a mozgalomhoz készséggel és örömmel hozzájárultak, mert nemcsak papjaikon segí­tettek általa, hanem azokon a családos kántorokon, harangozókon és egyházfiakon is, akiknek az új stóla jelentékenyen fölemelt díjtételeket és magasabb száza­lékú díjrészesedést biztosított* — A dolog rendben van. Nem is volna közünk hozzá, hogyha róla az „Egyházi Közlöny“ vezércikket nem írna s ebben egymás mellé nem állítaná a fényt és az árnyat. A fény természetesen a katholikus papság. Az árny pedig mi vagyunk. Az azért fény, mert egyetlen szót sem ejt helyzete javítá­sáért, soha egy memorandummal nem alkalmatlan­kodott a kormánynak a fizetésrendezés miatt, soha küldöttség nem koptatta a miniszterek küszöbét satöbbi. Mi pedig minden egyes gyűlésünkön sürgetjük „a fel­emelt államsegély kiosztását.“ — Valóban így van a dolog. S jó is, hogy így van, mert .így kell lennie. Mi protestáns papok ugyanis családot tartunk, híveink literenként összehordott búzájából, garasonként össze­adogatott pénzecskéjéből éldegélünk, a hátunk megett * Csendes mise díja 2 kor, énekesé 5 kor (Csanádban 8.—). Csendes misére legalább 100 kor, énekesre legalább 300 kor. teendő le alapítványkép. A csendes mise díja egészen a papé, a többinél Csanádban */6 a papé, 2/8 a kántoré, 1 g a templom­pénztáré, Vg pedig a harangozóé. Másutt más az arány. 666 ott van az 1848. XX. t.-c. tehát okunk és jogunk van memorandumokat irkálni és küszöböket koptatni. (Bár ez a sok alkalmatlankodás egyáltalán nem oly vesze­delmes, mint az Egyházi Közlöny hiszi. A mi sok kiabálásunknak ezredrésze se hallatszik fel a miniszteri szobákig — mert ha felhallatszanék, már régen meg is hallgattak volna bennünket!) A katholikus papság pedig a legutolsó parochián is nagyobb jövedelemből él, mint a vele együtt levő ugyanakkora gyülekezetei gondozó protestáns lelkész, ezenfelül egyedül van, leg­feljebb a szolgaszemélyzetét kell eltartania. A meg­élhetését sem a kormányon, hanem saját püspökein kell keresnie, akiknek elég tiszteletreméltó stollumaik vannak. És így tovább. Tehát a róm. kath. papság hallgatása egész rendben van, abból ellenünk nem lehet fegyvert kovácsolni. Még szemrehányást sem szabad nekünk tenniök! KÜLÖNFÉLE Papavatás. Scholtz Gusztáv bányakerületi püspök szeptember 30-án avatta lelkésszé Linder Lászlót theologiai tanulmányainak sikeres elvégzése után, ki a békéscsabai egyháztól nyert kápláni hiványt és édes atyja: Linder Károly mellett fog működni. í Lelkészválasztás. A nem rég anyásított ruttkai egyház október 1-én választotta első papját. A válasz­tásból, melyet élénk választási mozgalom előzött meg, Mihály Endre körmöczbányai esperességi segédlelkész került ki győztesen. Legyen Isten áldása minden lelki- \ pásztori ténykedésén. Hisszük, hogy e választással a ruttkai gyülekezetben a belső ellentétek el fognak simulni és e szép gyülekezet a fejlődés, gyarapodás ' utján mind előbbre fog haladni. Menekült lelkészeink hajlékot találnak egyházaink­ban, lelkészeinknél. Kiss Béla és Kiss Árpád lelkészeket családjukkal együtt a nagybörzsönyi ev. egyház hívta meg vendégeiül, Ferenczi Samu losonctamásii lelkész pedig saját maga hajlandó ellátni egy lelkészcsaládot. Menekült lelkészeink közül Nikodémusz Károly Hajdúnánáson tartózkodik és lelkészi, hitoktatói fog­lalkozást keres. — A református lelkészek közül 99, (köztük öt esperes), segédlelkész, lelkészözvegy és tanár jelentette be tartózkodási helyét a ref. konvent- nél. Az erdélyi egyházkerület előlegeket ad nekik, az „Est“ gyűjtéséből Baltazár Dezső dr.-nak 3000 korona áll rendelkezésére. A mieink részére az erdélyrészi képviselők segítő bizottsága 3600 koronát utalt ki. Minden lelkész 300 koronát kap első segély címén a tiszai kér. püspöki hivatalától. Adományok. A budai ev. egyházközség a Kelen- 1 földön s a környékén lakó híveinek lelki gondozását 1 elősegítendő, nagy áldozatkészséggel vallástanár lelkészi j állást szervezett az ottani lelkészi teendők ellátására, j A széles keretekben meginduló missiói munkának, j amint értesülünk a hívek maguk a legnagyobb áldozat- I készséggel sietnek támogatására. A kisebb-nagyobb 1 pénzbeli adományok hosszú sorából kiválik báró | 667

Next

/
Oldalképek
Tartalom