Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-03-11 / 11. szám
11. szám. a tévelygők útmutatója, a lelki betegek orvosa. A vezérnek kötelessége megismerni nemcsak a hadszíntér földrajzát, hanem csapatai egyéniségét, sőt lehetőleg még az ellenfél lelkületét is. Tudnia kell, hogy melyik csapat minő hadműveletre legalkalmasabb. Hasonlókép az orvosnak is nemcsak a betegséget kell felismernie s annak gyógyszerét, hanem a beteg testi lelki szervezetének az általánostól elütő tulajdonait is. Mert nyilvánvaló dolog, hogy a mely gyógyszer, vagy gyóg- kezelés az egyik beteget meggyógyítja, ugyanaz egy- másik egyénre nézve azonos betegségnél hatástalan, sőt káros. Sőt az orvosok tapasztalatai szerint nem ritkán fordulnak elő esetek, hogy némelyek az orvosi gyógykezeléstanban teljesen ismeretlen módon és eszközökkel tartják rendben szervezetük rendes működését. És a bölcs orvos ezt az életmódot, feltéve, hogy az az ő tudományos szemhatára szerint az életre nézve nem veszélyes, nyugodt lélekkel helybenhagyja. Minthogy pedig a lelkész vezér is, orvos is egy személyben, reá nézve kétszeresen parancsoló szükség ismerni kívül belül az ő népét és így tudnia kell azt is, minő hatások mozgatják népének lelkületet. A papi hivatás betöltéséhez világismeret szükséges. A nép közt élve, a nép gondolatait eltérve, a nép szíve rejtekeit éles szemű vizsgálat alá vetve — miként Jézus urunk tette — az ily módon szerzett tapasztalatakból kell összegyűjtenie intézeit, tanácsait, ily módon, ezen az alapon kell megállapítania, hogy mit, hol és minő szavakba öltöztetve mondjon el. Ne az ő egyéniségét igyekezzék reá erőszakolni az ő nyájára, hanem a nyáj lelki mivoltához alkalmazza vezéri s orvosi működését meggondolván, hogy nem azért van a nép, hogy legyen a kinek a pap prédikálhat, hanem a pap van azért, hogy legyen, a ki a népnek prédikáljon. Ha a lelkész ezt tartja szem előtt minden hivatásos működésében, biztos lehet a felől, hogy a munkássága körében élő emberek kisebb nagyobb mértékben az ő egyéniségéhez nevelöánek és pedig még azok is, kik a végetlenséghez való viszonyuk tekintetében vele nem azonos álláspontot foglalnak el. A pap ajkairól elhangzó örök igazságokat, a melyek a világfelfogás változásai közt is sziklaszilárd változatlanságban megállanak, azonos bensőséggel és buzgósággal szívják lelkűkbe azok is, kiknek hitvilága a pap hitvilágával nem egyezik össze. A templomok üressége felől felhangzó gyakori panasz ily módon napról-napra ritkább lesz. Kétségbevonhatatlan tény ugyanis, hogy a vallás, vagyis a halanáó viszonya a végetlenséghez kor, egyéniség, mivelődés és természeti körülmények szerint változik. Ellenben nemcsak az ember egyéni léteiének és a társadalmi nyugalomnak fentartását biztosító s a vallásban gyökerező oly alapigazságok, a melyek a mivelődés minden fokán és a hitnek bármiféle alakja mellett örökérvényűek. Az egyének legfőbb kötelessége ugyan — mint fentebb említém — oly viszonyba lépni a végetlenséggel, mely az élet minden körülményei közt állandó (positiv) alapot nyújt az ő lelki nyugalmának. De távol legyen azt gondolni, hogy a mily vallásos felfogásban én minden viszontagságok közt megtalálom lelkem nyugalmát, ugyanaz a felfogás bár163 mely más egyénre nézve egyformán megnyugtató és hogy amaz örökkérvényű igazságok elismerése s az erkölcsi törvények iránti föltétien engedelmesség csak azon az egyetlen egy vallásos felfogáson alapulhat, a hitnek ebben az egyetlen egy alakjában virulhat élő élettel, a melyben én állok. A szellem szabad. Nem lehet minden rendű s rangú, bármennyire különböző műveltségű egyént egy bizonyos vallás keretébe erőszakolni. Az egyeáül iiávözitö vallás elméletét az egyéni szabadság szelleme romba dönti s az a törekvés, mely egy hitet akar kényszeríteni mindenkire, határozottan ellenkezik Krisztus urunknak valamint Lutherünknek szellemével. Annálfogva távol legyen tőlünk elzárkózni azok elől, a kik a mennyei Atyát iránti viszonyukat más alakban alkották meg, mint mi föltéve, hogy azok ezen viszonyukra nem alapítanak úgy az egyén lelki s testi egészségére nézve valamint a társadalmi rend fenállására nézve veszedelmes erkölcsi elveket. A kik e tekintetben helyes utón járnak, a kik gondolkodás módjuk, cselekedeteik, egész köz- és magánéletük által a keresz- tyénség alapelveinek hűséges követése felől tesznek élő tanúbizonyságot, azokat szivünkre kell ölelnünk nem kérdezve tőlük: mi hiten vagy? Ellenben a kik testet és lelket pusztító bűnöket hirdetnek és terjesztenek, azok ellenében tekintet nélkül az ö hitükre bátor lélekkel kell felvenni a harcot, miként Krisztus urunk üldözte a farizeismust, a mammonimálást a fennhéjáró gőgöt, szükkebbűséget. Következéskép tehát mindenkire nézve üdvös, de a kinek a gondviselés vezéri, orvosi hivatást jelölt ki, arra nézve kétszeresen és föltétlenül szükséges a más állásponton levők gondolkodásmódjának, egész lelki életének alapos megismerése. Legyen mindenkinek, de különösen a lelkésznek határozott, biztos alapokon nyugvó, rendíthetetlen hite, mely nem féli az ellenkező vélemények megismerését, szilárd nyugalommal néz a világosság nyilai elé és sérthetlen acélpáncéllel hárítja el a bírálat kardvágásait. Sass János. Azok a bankok! Pár évvel, tehát a háború előtt, amikor legalább az éjszaka néma csendjében zavartalanul elmélkedhettem az élet, különösen az egyházunk, az országos hitfele- kezetek életviszonyaiban előforduló események fölött s gondolataimat, észrevételeimet egyházi lapjaink hasábjain is gyakrabban közölhettem (a háború ebben is megakadályozott egyéb állandó elfoglaltsággal, itt ezen kezdettől exponált helyen) egy terjedelmesebb sajtó- közleményben, szerény tanulmányomban, melyet a Debreceni Protestáns Lap tartott érdemesnek leközölni (készséggel hozzájárulok, ha a nevezett lap ezen közleményemet is átveszi) annak a nézetnek adtam kifejezést, hogy a hazai evangélikus egyetemes egyház, egyház- kerületek, intézetek, testületek birtokában levő jelentékeny összegű tőkéket hozzuk közelebbi, közvetlenebb szerves kapcsolatba, szolgálatba az egyház éráekeinek, céljainak, missiójának hathatósabb elömozáitása függetlenségének, biztosítására, támogatására. 164