Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-03-04 / 10. szám
nem a pattogó frázisok, a rokonszenves szereplés segítenek el re/A mi baljós csillagzatunk alatt született, él és tengodflr~arbányakerületi komoly belmissziói munka, amelyet teljesen ki akarunk kapcsolni a következőkből és a bányaker. belmissziói bizottság is, amelynek a működésére egy pár szerény megjegyzést tenni bátorkodunk. Ez a bizottság nem veszkődik sem árvaházakkal, sem epileptikus gyerekekkel, nem ment meg elesett nőket és nem segit senkinek a nyomorúságán, vagyis nem belmissziói munkát végez, hanem csak közigazgat, vezet és irányit! Amit maga nem tesz, arra másokat buzdít, amit maga nem tud, arra másokat — kioktat! Tessék elolvasni ezt az „A mi beimissziónk“ c. beszamolőfT Ebből a napnál világosabban kiderül, hogy a belmissziói bizottság működésének az oroszlánrésze körlevelek szétküldésében merült ki. Kétségtelen, hogy a körlevelek igen hasznos és értékes kormányzati tényezők, azonban ennek a belmissziói bizottságnak a körlevelei nem azok. Az első kérdőivé, amelyben tájékozódni akar a már folyó belmissziói munkáról, unalomig hajtogatja a vallásos estélyek, „hitéletet felfrissítő alkalmi ünnepélyek“ dolgát, kérdezgeti, ismer-e a lelkész a Hárfahangokon kívül olyan könyvet, melyben ilyen estélyekre való monológok, párbeszédek, felolvasások és más egyebek vannak, tőlük kér duetteket, zeneszámokat, történetkéket (risum teneatis!) példázatokat és közmondásokat. Egy olyan bizottság teszi azt, amelyiknek kimondott célja „az egyházépítés tervszerű és buzgó irányítása“. Másutt meg a német és a tót papokat kéri, hogy tájékoztassa alkalmas segédkönyvekről és építő iratokról! A tudatlanság nem bűn, a tanulni vágyás pedig épen érdem, azonban nem egy olyan bizottságnál, amely vezetésre és irányításra hivattatott el!!... Nem csoda, hogy a bányakerületi falusi papok egészséges érzékkel egyszerűen figyelembe sem vették ezt a szerencsétlen kérdőivet, amely csak a bizottság belmissziói tapasztalatlanságára és abszolút irodalmi tájékozatlanságára vetett igen épületes fényt! Meg azután: a belmisszió első feladata vallásos estélyek tartása?... Nincs a bányakerületben egyházi és szociális nyomorúság, ami előbb kellene segíteni ?!.. JEgy kicsit mélyebbre belebocsájtkozott a bizottság elnökségé a belmisszióba, mikor az „Útmutatás a belmisszió gyakorlati alkalmazására“ c. már címében is jellegzetes röpiratot kiadta, melyben a lelkészeket olyan tónusban r . oktatja ki arról, hogy mi a belmisszió s hogyan kell azt csinálni, hogy a kezünket összecsapba kérdezzük: Óvódásoknak vagy elemi iskolásoknak gondolja ezen irat megfogalmazója a mi theologiát végzett, jórészt külföldi egyetemeket is járt papjainkat?! Az eredmény megint konok hallgatás az ekképen kioktatott papok részéről. A bizottság nem veszi észre, hogy ballépést ballépés után követ el./Most működésének a koronájakép kiadja. „A mi beimissziónk“ c. beszámolóját, amelyből rémülten látjuk, hogy a jelentés összeállítója a leghajíjíP- |resztőbb kritikátlansággal összehordja mindazokat a dolgokat, melyeket az egyházi, esperességi és kerületi jegyzőkönyvekből unalomig ismerünk, amelyek a maguk helyén szükséges, szép és elismerésre méltó dolgok, azonban a belmisszióhoz semmi, de semmi közük. 153 / Csak azért, hogy a bizottság jelenteni tudjon valamit, minden rendes, köteles, elmulaszthatatlaii lelkészi működést belmisszióvá minősít át. Mi nem vagyunk doktrinerek és nem esküszünk a belmisszió semmiféle tudományos akribiával készült meghatározására, azonban az a fogalomzavar, ami ebben a jelentésben tobzódik, mégis megdöbbent bennünket. Mi mindent tart. „A mi beimissziónk“ c. füzet belmissziónak, arról egy kis szemléleti oktatással szolgálunk. A jelentésekben például a köv. dolgok olvashatók: 32. lap: Madbavonúlt a gyomai lelkész, ezt helyettesítette Feiler Lajos tanító. Az apateleki iskola tanítóját helyettesítette neje és a lelkész. 35. lap: A lelkész és két presbiter adományokat gyűjtött a hadbavonuliak itthonmaradottai számára. 39. lap.: Hadbavonuló újoncainkat, mielőtt tőlünk eltávoztak, a gyülekezet színe elé állítottam s úrvacsorát adtam nekik s mindegyiknek egy új testamentumot ajándékoztam. 47. lap. Katonai istentiszteletek is gyakoriak voltak ez idén a Deák téri templomban Az egyes ezredparancsnokságok megkeresésére különösen eskütétel és hadhavonulás előtt voltak ilyen istentiszteletek. Ugyancsak a katonaság felkérésére Vilmos nemet császár születésnapján hálaadó istentiszteletet tartott Raffay Sándor lelkész. A fasori fögymnáziumban elszállásolva volt katonáknak hadba- vonulásuk előtt az intézet tanári kara által felajánlott zászlóját avatta föl K J. esperes, valamint az I. honvéd gv.-e ev. katonáit az Úr szent vacsorájában részeltette. 55. I. Szentes tanítója E. L. már az általános mozgósításkor bevonult, több ütközetben vett reszt, majd sebesülve hazatért s felgyógyulva újra a harctérre ment és most is ott van. A távollevőt helyettesítő alkalmas tanerőről az egyházközség gondoskodott. 59. I. Domony: A kórházban istentiszteletet tart a lelkész. 150. imakönyvet osztottak szét. Gyűjtöttek sok mm. babot, krumplit, lisztet, lencsét. A fát ingyen fuvarozták be, a zsellérek ingyen vágták fel és ingyen húztak vizet a rezervoárba. Ez a pár példa mutatja, hogy a jelentéseket össze- hordóktiak és a füzet összeállítójának még most sincsen egészen tiszta fogalmuk arról, hogy mi is tulajdonképen a belmisszió?! ... Ez olyan egyházi szervnél, amely ezen munka szervezésére és irányítására volna hivatva, mindenesetre sürgős pótlásra váró hiány! Tanulmányozásra melegen ajánljuk akár Wurster és Mennig: „Was jedermann heute von der Inneren Mission wissen muß?“ c. könnyebb könyvét, akár pedig D. Theodor Schäfer komoly munkáját, melynek „Leitfaden der Inneren Mission“ a címe* Addig, amíg a belmisszió fogalmával egészen tisztában nem vagyunk, ne minősítsünk minden rendes lelkészi munkát belmissziónak, és ne adjon ki Raffay Sándor róla jelentést és beszámolót. Általában ne kompromitáljuk magunkat azzal, hogy kellő szakértelem nélkül mindenhez érteni és főleg mindenütt vezetni akarunk. A csatákat nyerő, lobogóinkat diadalra vivő vezérek nem azok az egyházi élet terén mindent akaró kiválóságok, akiknek a nevétől hangos minden berek és minden újság s akik miatt évtizedek óta nem vagyunk képesek egy tapodtat sem előre menni, hanem a — Hindenburgok. A szakemberek, akik komoly szakszerű munkára szánták életüket. Ezt a munkát nélkülözzük ennél a bizottságnál, azért vonjuk kétségbe a létjogosultságát is. Az volna 41 Kaphatók a Scholtz Testvérek könyvkereskedésében Bpest. IX. Ferenczkörut 19/21. 154
