Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-02-12 / 7. szám
SZEMLE. A „bibliai tót“ nyelv jogosultsága. ?! „Egyházunk egyik sarkalatos elve hogy a népnek anyanyelvén hirdesük az igét. Egyházunk tót nyelvű híveinek pedig egy oly nép nyelvén hirdettedik a Krisztus tudománya, amely néptől nemzetünket elválasztja egy egész világ. A nyelv rokonsága nem lehet érvez állapotnak továbbra is fentartására, mert hiszen akkor a dánoknak is svéd nyelven lehetne az Urat magasztalni. Itt az ideje, hogy tót nyelvű testvéreink is serkenjenek fel és összefogva, közös erővel ültessék át anyanyelvűkre a bibliát és egyházi énekeiket. Ezzel is saját kultúrájukat fogják szolgálni. Nem lévén ez dogmatikus kérdés, a zsinatnak is lehetne azt figyelmébe ajánlani.“ — Ezeket a figyelemreméltó szavakat Matemy Lajos tiszavidéki esperes 1915. évi esp. gyűlési megnyitó beszédében olvasuk. Nem veszünk el belőlük és nem teszünk hozzájuk semmit — talán meglehetne szívlelnünk ezt a felszólítást! A baptisták evangélikusok. Valami gyermeknevelési ügyből kifolyólag a berlini „Kammergericht“ 1915. márc. 26-án egy Ítéletének az indokolásában arra az álláspontra helyezkedett, hogy a baptista külön való szervezkedésük dacára is csak oly lényegtelen dolgokban térnek cl hitöket illetőleg az evangélikus egyház hitétől, hogy hitvallás tekintetében a baptistákat és az evangélikusokat egyeknek kell tartani. A baptisták az evang. egyház alaptanaival azonos állásponton állanak. Az őket jellemző szokások nem érintik a hit lényegét. Az evangélikus egyház szempontjából megtűrt evang. hívek ; a keresztelésüket az evang. egyház elismeri. Protestáns és baptista egyének házassága tehát nem tekinthető vegyes házasságnak. Gyermekeik ennek következtében evangélikus vallásban nevelendők tizenkét éves korukig, annál inkább, mert a kötelező vallásoktatás alól úgy sem volnának hatóságilagfelmenthetők.(Chr.d.chr.Welt 1916.3.sz.) A jövendőmondóknak a háború jó üzleteket hozott. Ha nyilvánosan nem ajánlathatják is a tudományukat, titokban annál többen keresik fel őket. Klienseiknek legnagyobb része a hadbavonultak hozzátartozóiból kerül ki, de csodálatosan nem hiányoznak közülők a magasabb körök asszonyai se, akiket a dolog érdekessége vonz ... Bajorországban annyira megy a dolog, hogy a kormány a hivatalos lapokban felvilágosító figyelmeztetést tett közzé a jövendőmondók tizeiméinek a diszkreditálására. Ebben az egész jövendömondást csalásnak bélyegzi és mindenkinek a józan eszére appellál és úgy óvja a lakosságot attól, hogy pénzét mások butaságából élő csalók zsebébe hordja. Ezt a hivatalos felvilágosítást bizonyára mindenki örömmel olvassa, helyesli ... adandó alkalommal azonban kendőjét a szemibe húzva, vagy a gallérját felhajtva mégis nem egy bajor néni és bácsi surran be a jövendőmondóhoz, mikor a dolog olyan érdekes ... és hátha van benne valami ?! Mert a butaság és hiszékenység ellen még a hivatalos felvilágosítás sem sokat használ. Mélyebben és alaposabban kellene hozzá fogni a kiirtásához! A válasz. A magyarhoni egyetemes egyház és az erdélyi szász evang. egyház egyesítésére irányuló törekvésekre egy válasz kerülő úton már jött. Baumgarten Ottó kiéli tanár „Evangelische Freiheit“ c. lapjának az ez évi I. füzetében van egy „Aus Siebenbürgen“ c. névtelen cikk, mely többek között azt állítja, hogy az erdélyi szászok csak mint németek érnek valamit a magyar állam számára, miért is német bevándorlással kellene erősíteni, az egyesítés tervéről pedig ezt irja: A„ protestánsokat meg kell, hogy döbbentse, ha magyar egyházi lapokban egyenesen megdöbbentő adatokat olvasnak az evangélikusok számának az apadásáról „Mária országában,“ ahogy Magyarországot előszeretettel nevezik *• Ezért aligha állna a protestantizmus érdekében, ha a magyarhoni egyetemes egyház keresztül tudná vinni a ref. jubileumra azt a szándékát, hogy az erdélyi-szász népegyházzal egyesüljön, mert ez a barátságos ölelés az utóbbinak a gerincét Toppanthatná össze.“ Az egyoldalú tervezgetésnek mi kezdettől fogva nem voltunk hívei s az akciót csak abban az esetben, helyeselnök, hogyha az egyesülés után szász részről is legalább annyira vágyakoznának, mint a mi részünkről. Ebben az esetben mindkét félnek csak hasznára válna az összetartás. A gerincüket azonban ebben az esetben sem kell félteniük tőlünk. Új búcsújáróhely. Ha jól tudom Goethe irta a varázslóinasról azt a históriát, hogy az inas szellemeket idézett, de azután nem ismervén a szelleműző formulát, nem tudott tőlük szabadulni. Ez az eset történt meg Bajorországban a klérussal is mostanában. Egy schip- pachi parasztasszonynak a látomásai voltak. Kölni katholikus theologusszakértök hiába állapították meg, hogy ezek a látomások nem egyeznek meg a róm. kath. egyház tanításaival, a hiszékeny nép egyszer csak özönleni kezdett Schippachba. Kitűnő üzleti szimattal biró férfiak „német Lourdes“-ről kezdtek álmodozni. A búcsújárásnak az illetékes würzburgi püspök nem tudott gátat vetni. Sőt az asszony hívei felvetették egy templom építésének a tervét. Hiába akadt még öt püspök, aki az asszony látomásairól hallani sem akar, — a templom mégis épül. Háború van, borzasztó a drágaság, kenyérjegyek vannak, a templomra azonban rengeteg pénz gyűlt össze s egy müncheni építész cég száz munkással már hozzáfogott az építéshez. Ez is „világegyház“ megalapítására irányuló mozgalom. IRODALOM. Megjelentek: 1. Az ember. Győrfi István theol. akad. tanár, kolozsvári prédikátor templomi beszélgetései. 2. Debreczeni Lclkészi Tar. Felelős szerkesztő: Lencz Géza dr. Társszerk.: Varga Zsigmond dr. 13. évfolyam. 1 szám. Előfizetési ára az Evangélikus Lap előfizetőinek egész évre 12 korona. — (Ismertetésükre még visszatérünk.) * De* csak klerikális körökben! (Szerk.) 105 106
