Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-02-05 / 6. szám
6. szám. A szegénység a népet a szocializmus karjaiba hajtotta. A lakosok túlnyomó része szocialista ; ezek között is az evangélikusok viszik a vezérszerepet. A körül fekvő uradalmakkal sokszor ujjat húznak, ilyenkor nem kapnak munkát, éheznek és nyomorognak s velük együtt nyomorog az egyház is. A politika elvadította a népet a templomtól. A valamikor jóindulatú nép nem tud és nem akár adót fizetni. Körülbelül két évtizeddel ezelőtt történt, hogy az új egyházpolitikai törvények hatása alatt egy nép gyűlésen azt határozták, hogy minden tiszteséges szocialista tartsa kötelességének az egyházából való kitérést, előbb legyen unitárius* (az unitáruisok évi 1 korona egyházi adót fizettek) azután pedig felekezetnélküli. A népgyülésen résztvevők zöme természetesen evangélikus volt. — Elképzelhető a lelkész helyzete, akinek csak a legnagyobb erőfeszítéssel sikerült híveit ettől a nagyarányú szecessziótól visszatartani ! . . . Hanem az adófizetéssel Gádoroson mindig baj volt, ami szintén nem túlságosan nagy csoda, lévén Gádoroson a községi pótadó száz és egynéhány percent, az evang. egyházi adó pedig szintén nem sokkal kevesebb. Messzire vezetne, hogyha az egyházi pénztár pénztelenségével és a papoknak ebből folyó kellemetlenségeivel behatóan foglalkoznánk. A baj -—úgy látszik -— idült és megrögzött, úgy hogy azon nagyon nehéz segíteni. Egyházi részről Gádoros iránt nem hiányzott a jóindulat. A Gyámintézet Gádorost többször támogatta, Gádoros baján azonban 80 és 100 koronák vajmi keveset segítenek. Az adóalapi bizottság is segélyezte Gádorost, azonban ez sem volt gyökeres segítség. Pedig Gádoroson gyökeresen segíteni egyházi érdek. Fontos egyházi érdek. A különleges körülményeket mérlegelve legalább a lelkész megélhetését kellene biztosítani olyformán, hogy missziói lelkész állássá kellene ezt a papi állást átszervezni. Ezt az egyház már kérte, azonban a paragrafusok útvesztőiben a kérelem valahol megfeneklett. Nyilvánvalóan egyházunk kárára, mert Gádorosra nekünk szükségünk van smert azokat a papokat sem lehettönkremenni hagynunk akik Gádoroson igazán nehéz viszonyok között apostoli munkátvégeznek azzal, hogy híveinket megtartani igyekeznek. Mindkét szempont sürgős segítséget tesz szükségessé, miért is Gádoros problémáját a legmelegebben ajánljuk az illetékesek figyelmébe. Tudjuk, hogy ezzel nem mondunk újat. Gádoros már régóta sok gondot okozott esperességnek és kerületnek azonban azt hisszük, elkövetkezett az ideje annak, hogy a sok gondot egyszer már — alapos segítséggel lerázzák a vállukról. Ezt a kötelességet nem jó lesz soká halogatni. Nem lehet tudni, a közel jövőben nem szaporodik-e a Gádorosok száma. Mikor máj d valamennyinek a gondja az egyház nyakába szakad, akkor a súlyos teher alatt nem roskadunk-e majd össze?! Mig ha a felmerülő szükséghez képest mindig gyorsan segítünk a bajokon, akkor kellően beosztva a nagy munkát, hátha a látszólag lehetetlen feladatokkal is megtudunk birkózni?!... Sz. L. * Az Alföldön nem egy helyen dívik az egyházi ellenzékieskedésnek az a formája. SZEMLE. Fraternitas medicorum. Az amerikai egyesült államokban van egy orvosszövetség, mely Meitzer S. J. dr. vezetése alatt áll. Ez a szövetség egy felhívásában megállapítja, hogy a mostani háborúban az orvosok a legkülönlegesebb helyzetet foglalják el. Míg a többi foglalkozási ágak és tudományok az ellenség megsemmisítésének a szolgálatába szegődtek s minden erejüket e cél elérésére vetették latba, addig az orvosok a hadviselő felek ellenséges indulatán felülemelkedve most is a humanizmus elvének a képviselői. (Talán egyedül azok, hiszen némely országban a papok is a „szent háború“ hívei és hirdetői.) Az orvostudomány képviselői öntudattal hivatkoznak arra, hogy tudományuk és önmaguk is mennyit tettek az emberiségért. Felfedezéseik nem az ellenség megsemmisítésére vagy károsítására, hanem minden ember javára szolgálnak. Az orvos is épúgy veszélyezteti az életét, mint a katona, épúgy szereti hazáját, mint a leglelkesebb hazafi és mégis baráton, ellenségen egyformán segíteni igyekszik. Mint régen, mikor az orvosok filozófusok és ethikusok voltak, ma megint a magasabb erkölcs képviselői és az emberiség jóltevői. Ezt a különleges helyzetet megrögzíteni, az orvostudománynak a humanizmushoz és erkölcshöz való viszonyát mélyíteni kellene. Azért Meitzer szövetségi elnök egyelőre a semleges országok orvosaihoz fordul azzal a felhívással, hogy tömörüljenek egy nagy nemzetközi szövetségbe, mely a nemzetközi erkölcsök ápolását tűzi ki feladatául. Ez a tömörülés bizonyára örvendetes jelenség. A háború démona a nemzetközi érintkezés szálait sorra szétszakította, de ime, új szálak szövődnek. Derék, bátor, jószívű orvosok a nemzetközi erkölcsök megjavítása érdekében megcsinálják a fraternitas medi- corumot. Egy fénysugár ez is a sötétségben. A gádorosi lelkész hirdetéséről az Evang. Örálló legutolsó számában Duszik Lajos írt vezércikket. Pattogó és fellengző frázisaihoz nem nyúlunk hozzá, azonban felette mulatságosnak tartjuk azt az állítását, hogyha a gádorosi pap két vagy három nyelven tudna, nem szorult volna rá, hogy ilyen hirdetést tegyen közzé, mert a két, vagy háromnyelvű lelkészek soha nem fognak ilyen hirdetést közzétenni. A nyelvtudás egy papot sem óv meg a nyomorúságtól. Amig nyomorult helyzetben levő egyházak lesznek, addig lesznek lelkészek, kik nyelvtudásukra való tekintet nélkül nyomorogni fognak. Gádoros kérdésében a nyelvtudásnak nincs semmi szerepe. Mert ha ez a gádorosi lelkész tovább megy is, Gádoros megmarad s aki odakerül, megint csak elölről kezdi azt a nyomorúságot, amely az eddigi gádorosi lelkészek „működési pótléka“ volt. Gádoros problémája nem nyelvkérdés, hanem gazdasági kérdés, melyet nem frázisokkal kell elintézni. Ehhez az egész kérdéshez a theologiai oktatásnak nyelvtudásnak és egyebeknek édeskevés köze van. Persze, a vezércikkben az ilyesmire annál több a szükség, hogy az ember — ha a tényállást nem ismerni, — legalább valamit mondani lássék.... Különben: a 92 91
