Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-12-16 / 51. szám
Evangélikus Lap EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szombatonként jelenik meg. A lapot illető közlemények, előfizetési és hirdetési dijak alap szerkesztősége címére: NAGYBÖRZSÖNY (Hont ni.) küldendők. VI. ÉVFOLYAM. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ: SZIMONIDESZ LAJOS. FŰMUNKATÁRSAK: LIC. FIZÉLY ÖDÖN ÉS ENDREFFY JÁNOS. POZSONY, 1916. DECEMBER 16. Az előfizetés ára: Egész évre 12 K, fél évre 6 K. Egyes szám ára 30 fillér. Pályázatok minden szava 6 fillér. - Egyéb hirdetések megegyezés szerint. 51. SZÁM. TARTALOM: Biró László: Megnyugszom végzéseden — Jeszenszky Ignác: Az ürvacsorai vila a ref egyházban. - Pósch Gusztáv: Jesajás. — Szántó Róbert: Az Ember és a Lélek. — Szemle. — Különféle. — Szerkesztő közlései. — Hirdetések. Megnyugszom végzéseden. Vytám tebe s vdeénosti... Megnyugszom végzéseden Óh én édes Istenem, Hogy magadhoz hívtál. Csak add boldogságomat, Halhatatlanságomat S kedves lesz nékem a halál. Hisz életünknek útját Sötét gondok borítják, A földön ránk mi vár? Küzdés és nyomorúság, Gond, hiábavalóság, Jöjj hamar hát kedves halál! Bár ezüst, vagy színarany Mindaz, mi e földön van, Egyszer semmivé vál. Mig odafönn az égben, Boldogság osztályrészem, Várlak hát óh dicső halál. Hallom hívó szózatát, Atyám jóságos szavát: Ütött az óra már. Föl az égbe gyermekem, Hol nincs kín és gyötrelem, Légy üdvöz óh kedves halál. Népek-nemzetek Atyja, A Te neved mindenha Mint a kőszikla áll. Nyugtot csak nálad lelek, Kebleden megpihenek, Jöjj hamar hát kedves halál! Jó éjszakát kedvesim, Elfogyának éveim, Búcsúzzunk el immár. Találkozunk mi még fenn, Az ég dicsőségében, Légy üdvöz hát kedves halál. Nyíregyháza. Fordította Bíró László. Az úrvacsorái vita a ref. egyházban. Irta: Jeszenszky Ignác nagykikindai ev. lelkész. III. A tan közlésében alkalmazkodjunk a kor szellemi szinvonaliihoz s a tudományos megismerés ténveihez. A felekezeti tanok eltérése és sokfélesége ugyanazon kérdésre vonatkozólag azt bizonyítja, hogy a tan csak leírása, magyarázata az egyéni vagy köztudatban élp igazságnak s így a tan fejlődésnek alávetett, értelmező formája az igazságnak. A legnagyobb prófétai elmében megnyilatkozó színigazság s a legmagasb életelv is csak abban a formában hat tovább, amelyben azt a kor szellemi színvonala megértheti és elsajátíthatja. Sohasem azok a gondolatok hatnak tovább, amelyeket mi közlünk, hanem azok, amelyeket mi életre keltünk. Az igazságnak jézusi kifejezése máig sincsen kihámozva a héber és pogány környezet tapadékaiból. A héber környezetben héber szint és formát kapott, mert csakis a héber hagyomány és héber gondolkodás csatornáján keresztül szívódhatott fel; a pogány világban meg pogátiy vallási és bölcselmi elemeket vett fel. Luther reformja sem közölhette egyedül azt, amit ő maga hitt tiszta jézusi tannak, mert hogy gyökeret verhessen, kénytelen volt kora gondolkozásához s eszmeköréhez alkalmazkodni s a hagyományos tanokból mindazt változatlanul felvenni, ami nélkül sem a követők gárdáját, sem általában a reformáció elvét nem biztosíthatta volna! A vallási kérdések ma is eleven erők s gondolkodásunk központjában állanak s várják, keresik a bennök rejlő igazságok korszerű kifejezését a kor szelleméhez alkalmazott magyarázatát. A héber, pogány, reformáció korabeli vallási mozgalmak s eszmeáramlatok — ma csak hátterek, a fejlődés történeti menetének stációi. Ha mi ezen alapokon vitázunk ma a vallási kérdések felől — úgy nem fogunk érdeklődést kelteni, s a hitközönyt nem 801 800
