Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-02-05 / 6. szám
'-*'1 r Evangélikus Lap EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szombatonként jelenik meg. A lapot illető közlemények, előfizetési és hirdetési dijak a lap szerkesztősége címére: NAGYBÖRZSÖNY (Hont m.) küldendők. VI. ÉVFOLYAM. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ: SZIMONIDESZ LAJOS. FÓMUNKATARSAK: HORNYÁNSZKY ALADÁR LIC. FIZÉLY ÖDÖN ÉS ENDREFFY JÁNOS. POZSONY, 1916. FEBRUÁR 5. Az előfizetés ára: Egész évre 12 K, fél évre 6 K. Egyes szám ára 30 fiHér. Pályázatok minden szava 6 fillér. - Egyéb hirdetések megegyezés szerint. 6. SZÁM. TARTALOM: Jeszenszky Károly S.: Figyeljetek — Lelkésztől: A valóság Istene. — fíiszkup Ferenc: Egyházunk ifjúsága - egyházunk jövője. (2. folytatás és vége.) Sz. L.: Gádoros — Szemle. — Különféle. — Szerkesztő közlései. — Hirdetések. Figyeljetek! II. Pét. 1 „. És igen biztos nálunk a prófétai beszéd is, amelyre jól teszitek, ha figyelmeztek, mint sötét helyen világító szövétnekre, míg nappal virrad és hajnal csillag kél fel szivetekben Jól teszitek, ha figyelmeztek“. Egy intelem az apostol ajkáról övéihez. Régen hangzott el, sokszor hangzott fel azóta is s mintha mégis időnként újra és újra fel kellene csendülnie. Agyoncsépelték és még sem vesztette el értékét. Lábbal tapt&lak, semmibe sem vették, s veszik s mégis megvan a jogcíme, hogy mint „memento mori- újra és újra feltámadjon, újra és újra élőtilalomfává legyen. Vannak dolgok, melyek, ha tán egyesek szemében unottak s fölöslegesek is, el nem avultak, szükségesek. így az intelemmel is. Főleg, ha abból a meglátásból ered, melyet az Isten lelke megvilágosító munkájának tudhatunk be, mikor á beszéd, nem egyszerű beszéd többé, a sejtés biztos tudat, ... mikor próféta szól hozzánk. Letűnt idők régi alakjai, az Isten akaratának mintegy közvetítői ők. Lelkűkben megérzés, égi fény, mely a jelen s jövőbe bevilágít, karjukban erő, szivükben törhetlen akarat. Beszélnek, tesznek, cselekesznek. Sokszor maguknak is fáj, amit hirdetnek. Hallgatni szeretnének, de egy benső hang nem hagyja nyugodni őket: menj, hirdess pusztulást, vért, gyászt, nyomort. Előre látják azt, miről másnak tán még sejtelme sincs; míg mások igen, ők a jelen útvesztő labirintusában nem vesztik el a vezető fonalat. Ök az ótestámentom legérdekesebb s szinte legtisz- teletre méltóbb alakjai. Maga a név, a fogalom is, mintha kizárólagosan csak ahhoz volna kötve. Pedig mégsem! Ök éltek, meghaltak, elmúltak és mégis élnek. Ha nevük nem is, szellemük feltámadt újra és újra. Ök az Isten akaratának közlői; mások lelkében is megszólalt az Úr. Szavuk világitó szövétnek; de nem csak az övék. Próféta Jézus is, próféta Pál, Péter, egy Luther, egy Gallilei. Talán nem a szó eredeti köznapi értelmében, de mégis azok. Sőt nem csak ezek, voltak még mások is! És amaz ótestámentomiákkal mintha a sorsuk is közös volna: sok szenvedés, félreismertetés, üldözés. A saját kora ritkán érti meg nagyjait, az elégtételt sokszor csak a sokkal későbbi idó adja meg Szólnak hozzánk: „figyeljetek-. Világosságot akarnak gyújtani, de lelkűnkben legtöbbször hiányzik e fény élesztő oxigéné. A sötétség mintha kedvesebb volna. Rámutatnak hibáinkra: lelkűnkben talán fel is költik a megtérés utáni szent vágyat, még fogadalmat is váltanak belőle. De a szövetnek elalszik mielőtt „a hajnali csillag fel kelt volna sziveinkben.“ Pedig úgy érezzük, hogy szükségünk volna a megtérésre, szükség sok mindennek a megváltozására. Főleg most érezzük ezt, mikor lelkünk a jövőbe veti tekintetét, amelytől kérünk, amelyről várunk. Várunk valami jobbat: a szenvedések, a vér nyomán a megérdemeltnek hitt jobb jövőt. És mintha prófétákat is várnánk, akik lelkűk szent isteni ihlésével meg mutatnák az utat és módot, ahogy ez a szebb jövő, ez „isten országa“ elérhető. És lesznek majd, miként voltak a múltban, kik prófétai lélekkel iparkodnak ez útra vezetni. Sorsuk vájjon az lesz-e, mi elődjeiké? A messze jövő hozta e csupán munkájuk gyümölcsét?! Mindegy! Csak legyen igazi prófétánk, aki felnyitja szemünk s fülünkbe dörgi: jól teszitek, ha figyelmeztek.“ Talán hallgatunk reájuk! Talán fel nyílik szemünk! Jeszenszky Károly S. evang. honv. táb. lelkész. 81 82
