Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-12-02 / 49. szám
nem gondolt arra, vájjon ez a programm kivihető-e?! Nézetünk szerint — bár mi még elég jól bírjuk úgy egészség, mint tüdő és hang dolgában s hozzá a munkától sem egykönnyen szaladunk meg — ünnepi istentiszteletet, úrvacsorát, közgyűlést, délután oltári szolgálatot, ágostai hitvallást a gyengébbekre való tekintettel egy paptól egyenesei kegyetlenség kivánni. Persze a bizottság ilyen bagatellekkel nem törődik. Ne vegye tehát rossz néven, ha erre azokat, akik munkájuk nagy részét másokkal végeztethetik el, figyelmeztetjük s kérjük, hogy a jövőben ne szorítson bennünket arra, hogy ilyen maguktól értetődő dolgokat kelljen mondanunk s ezáltal ne keltse annak a látszatát, hogy a papok nem akarnak dolgozni. Dolgozunk mi eleget! Azonban néhány óráig tartó zötyögés után fütetlen templomokban egész nap ki nem kerülni a Luther- kabátból — ez olyan feladat, amire mi nem szívesen köteleznök a bizottság tisztelt tagjait. Ott ahol a lelkésznek három-négy külön jubileumot kell megülnei, egyenesen az egész ünneplés sikere forog veszélyben, ha a lelkész okt. 28-án ki találna dűlni. . .. Az ünneplés programmját alaposan át kell dolgoznia tehát a bizottságnak s azt idején közölve a nyilvánossággal, módot kell nyújtania arra, hogy e programmot és egyes részleteit magunk között megtárgyalhassuk. Hiába, több szem többet lát s az 1817-iki ünneplés kánona is módosításra vagy kiegészítésre szorulhat. Az átdolgozásnál azt kérjük, hogy ne csupán városi püspöki és egyházkormányzati szempontok érvényesüljenek, hanem vétessenek figyelembe a mi diaszporális, egy papos, esetleg több nyelvű egyházaink viszonyai is. Szimonidesz Lajos. Azúrvacsoraivitaaref. egyházban. Irta: Jeszenszky Ignác nagykikinda ev. lelkész. I. Az ev. ref. egyház úrvacsorái vitája csak most kezd igazi formát ölteni, midőn a bizottságok szűk keretéből a nagy nyilvánosság elé lép. A sajtó, a konventi ülés szűkszavú referádáján kívül, nem foglalkozott bővebben a dologgal. Most jelent meg Dr. Lencz Géza debreczeni coll. igazgató röpirata e tárgyban, a püspöki dogmatikus álláspont védelmére. A felmerült nagyjelentőségű kérdést nem tekintjük a testvér egyház kizárólagos ügyének, mert az oly mederben és oly célzattal indult meg, hogy nem fogja érintetlenül hagyni a mi gondolatvilágunkat sem. A magam részéről előre is kijelentem, hogy a protestáns fejlődési s fejlesztési elv alapján állok s azt csak alkalmi dolognak vélem, hogy ezen fejlesztési elv kérdéses az ev. ref. egyház úrvacsorái ügyével kezd nagyobb hullámzást előidézni s kell, hogy mozgásba hozza egész protestáns szellemi életünket. Az ügy kialakulását kell először megvilágítanunk, hogy benne tisztán láthassunk. Az év. ref. konvent a zsinat megbízásából foglalkozik egy új agenda szerkesztésével, mert tudni való, hogy 770 a testvér egyházban is bizonyos dolgokban, még igen fontosokban is, a legkülönfélébb szokások s eljárásak dívnak, akár csak nálunk. A liturgiális bizottság már 1911-ben elkészült az agenda kötelező szövegével s e munkálatot a konvent, a püspökökből alakult külön bíráló bizottságnak adta ki véleményezés végett. A püspöki kar általában hozzájárult az agendális szöveghez, de az úrvacsorái szertartással kapcsolatos vallástétel szövegezése került nyilvánosságra, valószínűleg erős ellenkezésre talált a bizottság előtt. Erre a konvent a liturgiális bizottságot a püspöki karral egészítette ki s új szövegeléssel bízta meg. így keletkezett a kompromissiumos úrvacsorái vallástétel új szövege, a melyet maga 1916. tavaszán tárgyalt a konvent. Ez alkalommal szólalt fel Tisza István gróf a merev dogmatikus álláspont ellen s a liberális irány a lit. bizottság első fogalmazását támogatta. A kérdés döntés nélkül lett ismét a bizottsághoz utasítva új szövegezés végett. A bizottságot ezúttal még a főgondnoki karral egészítették ki. Egyházi körökben feltűnést kellett azon körülmény, hogy dogmatikus kérdésekben világi emberek akarnak irányítani s a végleges döntésre is a főgondnoki kart akarják felhasználni a liberális irány javára. Ezután sorba bemutatjuk a szövegeket, hogy az eltérő nézetek s irányzatok célzatait felismerhessük. Máig legelterjedtebb agendája az ev. ref. egyháznak a Szoboszlay Papp István nyomán készült Révész Bálint féle agenda, a melyben a most vitássá lett úrvacsorái vallástétel három kérdő pontja így hangzik: 1. Hiszítek-e, hogy Istentől az első emberben, igazságban, szentségben és ártatlanságban teremtettetek volt, de az ördögnek csalárdsága miatt halálba és kárhozatba estetek? 2. Hiszitek-e, hogy az Úr Isten szent fiát ti értettek a testben elbocsátotta és annak keresztfán egyszer való áldozatával a bűnt, halált, ördögöt, poklot úgy megrontotta, ezeknek erejét, hatalmát ügy elvette, hogy azok többé kárhozatotokra nem árthatnak? 3. Hiszitek-e, hogy e halandó életnek utána feltámasztja Isten a ti testeiteket a posból és beviszen titeket lelkestől testestől az örök boldogságba? A liturgiális bizottság által 1911-ben készített úrvacsorái vallástétel három kérdéses pontja pedig úgy hangzik: 1. Hiszitek-e és valljátok-e, hogy ti magatokban mindenestől fogva gyarlók esendők és bűnösök vágytak, kik a saját erőtökből Isten ítélő széke előtt meg nem állhattok és. ha Isten rajtatok kegyelméből meg nem könyörül, büntetést halált, kárhozatot érdemeltek. 2. Hiszitek-e, valljátok-e, hogy Istennek az a kegyelme megjelent mi nekünk a Jézus Krisztusban, a ki az ő halála álta bűnbocsánatot és örök életet szerzett mindazoknak, a kik hisznek ő benne? 3. Igéritek-e, fogadjátok-e, hogy ti a kegyelemért háladatos- ságból egész élteteket az Úrnak szentelitek és már e jelenlevő világban, mint az ő megváltottai, az ő dicsőségére éltek? E két vallástétel között fettünő külömbség van. A liturgiális bizottság szövegében a bűnbeesés, az eredendő bűn dogmatikus fogalma el van ejtve; az ördög és pokol mythologikus képei törölvék; Jézus áldozata találóban kifejezett üdvbizonyosság itt a személyes hit tárgyává és feltételevé lesz; a test feltámadására vonatkozó dogmatikus tant is elejti a liturg. bizottság szövege. 771
