Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1916-11-25 / 48. szám

Evangélikus Lap EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szombatonként jelenik meg. A lapot illető közlemények, előfizetési és hirdetési dijak alap szerkesztősége címére: NAGYBÖRZSÖNY (Hont in.) küldendők. VI. ÉVFOLYAM. POZSONY, 1916. NOVEMBER 25. 48. SZÁM. TARTALOM: Sz. L: A mi hallottaink A lelkész és a szociális kérdés. — Egy csendes szemlélő: Visszaemlékezések a budapesti gyűlésekre.- Az V. hadikölcsön. — Szemle. — Különféle. — Szerkesztő közlései. ­Fröhlich Győző: - Hirdetések. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ: SZIMONIDESZ LAJOS. FŐMŰNKATÁRSAK: LIC. FIZÉLY ÖDÖN KS ENDREFFY JÁNOS. Az előfizetés ára: Egész évre 12 K, fél évre 6 K. Egyes szám ára 30 fillér. Pályázatok minden szava 6 fillér. - Egyéb hirdetések megegyezés szerint. A mi halottaink. Galicia dombjai között, a Kárpátok fenyői alatt, az Alpesek kövei közé vájt sírban, nagy katonavárosok temetőiben mindenütt fekszik valaki a mieink közül. A halálnak gazdag aratása volt. Messze Szibériában is sírok domborulnak. Magyar katonák sírjai. Itthon, ki­csiny falvak orgonakeritéses temetőiben sem ritka az olyan sír, amelyben a hazáért elesettek messze földről hazahozott teteme pihen s alussza békés álmát. Ha az év utolsó vasárnapján kimegyünk mi is a temetőbe, hogy a porról és hamutól a fűről és a mező virágáról szóló prédikáció után szemléleti ok­tatást vegyünk a halál hatalmáról, elsősorban ezekre a frissen hantolt katonasírokra gondolunk.... Magunk előtt látjuk kedves halottaink sírköveit és fejfáit — de gondolataink, szivünk sajgó érzései most azoknak szólnak, azokat keresik, akik a csatatereken, kedve­seiktől távol ontották vérüket áldozatul hazánk, nem­zetünk szebb jövendőjéért. ... Elküldjük nekik messze idegenbe szeretetünket! üli, ha anya, feleség, gyermek, testvér és rokon, szerető szívek lettek volna hozzájuk közel, mennyivel könnyebb lett volna haláluk! Ha remegő karjaikba vehették volna halálba szunnyadó testüket, lecsókolták volna meg­törött szemüket, sírva vetették volna meg ágyukat a koporsóban — ugye bizony talán boldogabb és béké­sebb volna pihenésük.... Amit akkor nem tehettünk, amitől megfosztott a sors kegyetlen végezése ... azt pótolgatjuk avval, hogy behunyt szemmel magunk elé képzeljük, gondolatban szívünkre öleljük, reszkető kézzel megsimogatjuk magunk elé képzelt alakjukat. A hősök egyszerű sírjára odatesszük a kiengesz- telődés pálmaágát, áldásunkat. Mindenünket nekik köszönhetjük. A közöttünk járt erdélyi menekültek szerencsétlen sorsa a bizonyság arra, mit várhatnánk, CL ha élő, vérző, halállal szembe néző \jk nem védelmezne bennünket.... Azért a legőszintébo; a legmélyebben átérzett hálával szórítjuk magukhoz feleségünket, gyer­mekeinket: nekik, az élőknek és a frissen hantolt katonasírokban nyugvó hősöknek köszönhetjük azt a rémes bizonytalanságba beékelt boldogságot, amit még magunkénak mondhatunk. Hogy ne áldanók őket még haló poraikban is.... Legyen áldott pihenésük, áldott minden csepp vérük, áldott és Istennél is kedves az az áldozat, amit hoztak, a mindhalálig való hűség.... De tartozunk nekik ezenfelül még egy Ígérettel. Mi a sok hősi sirt csak messziről álljuk körül, mint gyá­szoló közönség. A legtöbb sírba szúrt kard, vagy nyír­fából összetákolt fejfa mellett olyanok állanak, akik nem a hőst, hanem a fiút, a férjet, az apát siratják, s akiknek abban a sírban mindenük^ F$T^T>oTTög<fSguk van eltemetve, óh nézzünk körül, támogassuk őket, gyöngéd szeretettel tegyük szomorú életüket elvisel­hetőbbé. Sírjunk együtt velük s emeljük magunkhoz őket, s szeretettel is kárpótoljuk őket veszteségeikért. Sírhalmok között állva ilyen elhatározásokat kell tettekké érlelnünk. Halottaink siratása csak úgy lesz áldottá, hogyha azt a szeretetet, mellyel csak élőket tudunk boldogítani — erre fel is használjuk s halot­taikat haló porukban is áldva, halványuló emléküket ápolja nem felejtjük, hogy az élőket szeressük, támo­gassuk, egymást istápoljuk, amig nem késő.... Sz. L. Visszaemlékezések a budapesti gyűlésekre. 1. Egyetemes lelkészi értekezlet — Gyürki Pál a lel- készi fizetésekről s rendezéséről beszél. Bevallja, hogy ma a kongruás falusi pap nem cserél a városi pappal, kinek csak készpénze van. — Se még gymn. tanárral sem. Pedig mi ezért küzdöttünk, ezért civakodtunk évek óta, hogy annyi fizetésünk legyen mind egy tanárnak. Kívül, hogy tárt ajtókat döngettünk. Alhatik Varga esperes is most már nyugodtan Gyürki Pál lepipálta ... hiszen ő a le kicsinyeit annyit meré­szelt mondani még a háború előtt, hogy sokkal jobb, ha állam által elismert 1600 kor. törzs fizetés egészít­752 753

Next

/
Oldalképek
Tartalom