Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-11-04 / 45. szám
45. szám. magyarázata a miatyánk II. kéréséhez, 22/24 az írás szerint v. ö. Luk. 2%.: 22/29 az Isten szavát, L. 31 v.; v. ö. rom. ’/in Isten szava javára van mindenkinek, ki ráhallgat; I. Kor. 2/4 Isten igéjével és mondásával való bizonyítás. 6/i őrizkedjetek attól, hogy ne az emberek előtt tegyetek jót; (a magyar: nem irgalmasságot meg igazságot cselekszik vagy gyakorol, hanem: jót tesz.) fi/24 ha atyádfiának követelése van rajtad, elégítsd ki előbb őt, v. ö. 15/s, 6; 5/43 ne szegd meg esküdet; váltsd be, a mit az Urnák Ígértél. V39 ne toroljátok vissza a rosszat; 5/n a ki veled egy mérföldre kisérteti magát, kisérd el kettőre. n/1B igazzá lett = beteljesedett a Bölcseség; (v. ö. Luk. n/49) „cselekedeteiből“ lehet t. i. megismerni e nemzedéket L. 7/16, Példb. 20/n; 12/28 elérkezett; lfi/22, 23 menekülj el, hogy így ne járj! Erre ismét monda Péternek: Eredj tőlem kisértő! tőr vagy nekem, mert nem arra törekszel, a mit Isten akar, hanem amit az emberek. l7/17 ne adjunk nekik okot panaszra; u/3 azért művelheti a csodákat, 17/17 meddig segítsek nektek? Ezek a főbb megjegyzéseink. — Tettük pedig e megjegyzéseket a legjobb tudásunk szerint, egy részt azért, hogy ezzel kifejezést adjunk becsülésünknek az olyan munka iránt, mely hosszú évek lelkes szorgalmának gyümölcse; de másrészt azért is, hogy így kimutatva: mit kellene még törölni, javítni és egyeztetni, a fordító kívánsága szerint hozzájáruljunk mi is ahhoz, hogy fordításából az a hibátlan remek mű lehessen, amelyet régóta várunk már és igazán nagy örömmel üdvözölnénk. —r. SZEMLE. A templom. Gyurátz Ferenc püspök évi jelentésében olvastuk a következő gondolkodóba ejtő fejtegetéseket: — Az egyháziasságnak egyik bizonysága a templomnak mindig tisztán, rendben tartása, mindattól megóvása, mi a kegyeletet sértené. A templom egyedül lelki épülésre, Isten dicsőítésére emelt szent hajlék. Őszintén sajnálnunk kell, hogy tényleg még a templomot gyakran más célokra is használják. A legtöbb gyülekezet iskolái a templomban tartják a vizsgákat mellyel a jelenlevőket sokszor derült hangulatra keltik mulattatják, bár más helyen nem sértők, de a templom rendeltetésével az ily vizsgák tartásával előfordulható jelenetek nem egyeztethetők össze. Sok gyülekezetben a templom ma is az évenként többször tartatni szokott gyűléseknek, a választási közgyűléseknek is szinhelye. És pedig nem tagadható, hogy az ily gyűléseken többször erős hullámzásba jön az indulat s ennek nyomán eltűnik az áhítat. Néha zajossá válik a tárgyalás; az egyik szónokot megéljenzik, a másikat lehurrogatják. A harag kifakadásai hangzanak, sértő gyanúsítások vagdalnak sebeket a szíveken. Mindenki érzi, hogy ily esetek tördelik a szenthely iránt tartozó kegyeletet s bénítólag hatnak a templom vonzóerejére is. Épén azért oda kell törekednünk, hogy minden ily botránkoztató mozzanatok lehetősége is ki- zárassék a templomokból. Az Úrnak háza imádság 714 háza, kötelességünk őrködni, hogy ne legyen a szenvedélyek harcterévé. E célból igen óhajtandó volna az egyházkerület részéről oly értelmű határozat hozatala, hogy a templomban tiltva van iskolai vizsgálatok s közgyűlések tartása. Úgy a vizsgák, mint a gyűlések megtarthatók az iskolateremben. Az erősebb, nagyobb lélekszámúnál bíró egyházközségek a templom iránt érzett tisztelettől indítva, építsenek megfelelő nagyságú tanácstermet, melyben a gyülekezeti és egyházmegyei gyűlések is helyet találnak, városokban — mint a győri és pápai gyülekezetek tanácstermei is tanúsítják — az egyházkerületi közgyűlés is végezheti feladatát. I A kalendáriumreform kérdése kezd aktuálisabb lenni, mint sokan gondolják. Egyelőre a különböző reformerek sietnek terveiket előterjeszteni — azonban 1 nem hiányzanak a józan, megfontolt emberek sem, akik a megszokott rendszertelenséget szívesebben fel- \ cserélnék egy ésszerű kalendáriummal! — Lapunk 32. j számában már közöltük Rese Hermann reform-kalendáriumának az alapgondolait. Most a „Die christliche Welt“ 36. számában Blochmann Rudolf közli egyházi körökkel is az általa szerkesztett új kalendárium tervét, melyet már két más folyósaiban közzétett. — Hogy terve iránt rokonszenvet keltsen, Blochmann a változó ‘ húsvéti dátum különböző ellenzői között D. Luther Mártont is megszólaltatja, aki azt irta: „Most megint egy új reformációra volna szükség, amely megjavítaná a kalendáriumot és megállapítaná a húsvét ünnepét. — Mennyivel jobb lett volna, ha Mózes törvényét a húsvét megállapításáról halottaiban hagyták volna s nem tartottak volna meg semmit a régi kabátból. Ehelyett a szenvedés, a sír és a feltámadás ünnepét a nap járása szerint állapítanák meg s állandóan ugyanarra a napra tennék, ahogy a karácsonnyal újévvel, a három királyok napjával és .. . egyéb ünnepekkel tették“. Más helyen pedig azt mondja: Hogy akkor tartsuk a hús- vétot, amikor mi akarjuk, az a mi szabadságunkban áll és álljon is; hiszen mi keresztyének úgyis mindennap húsvétot ülünk, amikor Krisztust hisszük és prédikáljuk“. — Blochmann esztendeje is 364 napból áll. A 365. napot június és julii.s közé tolja be. Az a nap a hét rendes napjai közé nem számíttatik be. A szökő napot dec. 31- e utánra teszi. Ez a nap szintén nem számíttatik a hét napjai közé. Január áll 31, február 29, március 30, április 31, május 30, június 30, július 31, augusztus 30, szeptember 30, október 30*, november 30, december 31 napból. Húsvét április 8-ára esnék minden évben. Ha a Blochmann-féle tervet Reseével összehasonlítjuk, szembeötlő, hogy milyen nagyok az egyezések köztük. Ez mutatja, hogy a kalendárium reform a levegőben van. Csak a német diktatúra kell hozzá, hogy azt bevezesse. Rade, a Christliche Welt szerkesztője azt írja, hogy a katonai diktatúrát ki kell használni. Ebben nagyon igaza van. Némi erőszak nélkül ilyen racionális dolgokat sem lehet megvalósítani. Ez a megoldási lehetőség alaposan * Itt nem következetes Blochmann. Októbernek az előbbi hónapok analógiája szerint 31 naposnak kell lenni, mert évnegyedet kezdő hónap. (Szerk.). 715
