Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-10-28 / 44. szám
Besztercebányán pompa és muzsika nélkül, de belső buzgósággal ülték meg a százados ünnepet. Az iskolás gyermekek a reformáció történetéből nyertek oktatást. Selmecbányán hasonló egyszerűséggel, bő adakozással ünnepeltek. Körmöcbányán a sok katholikus közt néhány bányásztiszt is megjelent az ünnepen. A templomi adakozás vallás különbség nélkül osztatott szét a szegények közt. Pesten nov. 1. és 2-án kívül még nov. 9-én is ünnepeltek. A nov. 2-iki istentiszteleten megjelent Amalia Karolina Anhalt-Bernburg-Schaum- burgi herceg asszony József főherceg hitvesének édes anyja Emma és Ida leányaival, az udvari dámákkal és Brun Friedrich udvari papjával. Ének- és zenekar emelte az áhítatot. Molnár János esperes I. Kor. 13 és Zsid. 13 7 ... arról beszélt, hogy a Jézus vallásának a fundamentuma a hit remény és szeretet. Az egyik karének melódiáját Babnigg katholikus énektanító szerzetté. Az Úr vacsorájának kiszolgáltatásánál Brun Friedrich ref. udvari pap osztotta a poharat. Nov. 9-én ő prédikált Efez. 43-0 alapján az emberi nemzetség megatyafiasodásáról. Az akkor bejött 360 frt. az asszonyegyesületnek adatott, hogy azt a százados ünnep emlékére a szegények közt valláskülönbség nélkül osztják ki. A Péteri egyház elhatározta, hogy a százados ünnepnek új templom állításával állít maradandó emléket. Rákoskeresztúron báró Bojanowoszkyné, Podmanitzky Erzsébet 500 forint tőkét rendelt a prédikátorok özvegyei és árvái számára. Tótgyörkön és Kiskörösön a hívek tetemes összeget adakoztak templomuk renoválására. Az adakozó lelkek mindenfelé szépen áldoztak egyházi célokra. IV. A tiszai kerületben Berzevitzy Albert inspektor lakhelyén Kakaslomniczon tartott consistoriális gyűlésen azt határozták, hogy a százados örömünnep október 31-érői a két karácsonyi ünnepnapra tétessék, amikor is az ágostai vallástételt olvassák fel s az adakozás mindenütt eszközöltessék. A szuperintendens Szontagh Sámuel így is intézkedett pásztorlevelében. De az egyházak és a lelkészek kérésére, hogy olyan sokára az ünnep ne halasztassék, a nov. 2-iki dátum rendeltetett el. Eperjesen Schwarz Mihály lelkész a százados ünnep előtt már egy esztendővel beszélt prédikációban arról, hogy közeledik a reformáció 300 éves emlékünnepe. 1817. újévi beszédjében arról beszélt, hogy az a protestánsoknak jubileumi esztendeje. Az év folyamán többször érintett ilyen kérdéseket. Október 26-án Luthernak A keresztyén ember szabadsága című művéről beszélt, s tanításának az utolsó részében kimutatta, hogy Luther nem új tudományt tanított, hanem csak a Jézus eredeti tudományát állította vissza és nem haszon keresésből, de a vallás szeretetéből tett mindent. Okt. 26-tól nov. 2-ig az idő az ünnepre való készülésben telt el: a kórházban lévő szegények megvendége- lésében és az ifjúságnak a reformáció történetében való tanításában. A templom az ünnepre feldiszítetett s a reggeli tót istentisztelet után 12 órakor kezdődött a német, mely délután 4-ig tartott. A nap emlékére Rom- bauer Mátyás ezüst emlékpénzt készített, melynek egyik 694 oldalán egy angyal, a másikon egy szent asztal felett égő fáklya látszik ezzel a körülírással: Légy a beállott századnak bölcsen igazgató védangyala. Kassán is szépen feldíszített templomban ünnepelték e napot. Heckenast Mihály I. Péter 125 alapján arról prédikált, hogy akkor leszünk méltók a reformátorokhoz, ha igazságra való törekvésünkkel s vallásbeli ismeretünk mindenkori tökéletesítésével a kijelentett Írásoknak belső tisztelését egybekötjük, ha azon leszünk, hogy cselekedeteink erkölcsiek és vallásosak legyenek, ha atyánkfiái iránt keresztyéni részvéttel és szeretettel viseltetünk. Rozsnyón okt. 31-én megvizsgálták az ifjakat a reformáció legnevezetesebb történeteiből. A rektor professzor pedig rövid beszédben előadta, hogy milyen hasznos volt a reformációnak a hatása az iskolai nevelésre. Nov. 1 német, 2-án pedig magyar nyelven ünnepelték a százados ünnepet. Az ünnepen részt vettek a róm. kath. püspök felsőbb és alsóbb tisztjei, a vármegye tisztviselői, az egész nemes tanács, a premonsteri szerzetesek. Lőcsén is megünnepeltetett az emléknap s elhatározta az egyház, hogy minden esztendőben Ádvent első vasárnapján reformációi ünnepet szentel. Késmárkon és Poprádon a szószéket Luther képe ékesitette. Leibitzen a prédikáció után nem csak az Úr vacsorájának kiosztása következett, hanem néhány gyermeknek a hitbe való beavatása is. Szepes- olasziban a szép hangú harangok ez ünnepnapon szólaltak meg először. Szepesszombaton három vasárnapon készítette a híveket a lelkész a reformáció története előadásával, hasonlókép Strázsán, hol Fornet József a reformáció azon áldásáról elmélkedett, mely reánk a szentirásnak szabad használásából háramlik. Giráldon nov. 1-én Luther életének az előadásával készítette a lelkész gyülekezetét a másnapi ünnepre. Az oltáron a szentírás mellett Luther két képe volt. Az egyik festve, a másik 1630-ban vert ezüst pénzen. Sárosmegyében Zsegnyeiben nov. 1-én este a nagy harang hirdette a más napi ünnepet. Az úri szent vacsora kiszolgáltatása alkalmából a lelkész eszébe juttatta a híveknek, hogy ugyanabból a pohárból, melyet az Úr oltárán szemlél a gyülekezet, 3 századon osztatott ki az ünnepeken Zsegnyén az Úr vacsorája. Ritka körülmény emelte Geczelfalván az örömünnepet. Három olyan pár táltatott, kik 50 esztendőt töltöttek együtt. Ez a három pár gyermekeik és unokáik jelenlétében az oltár előtt megáldatott. V. Az erdélyi szász evangélikusok 1817. von. 10-én Luther születése napján Berethalmán zsinatot tartottak, amikor megünnepelték a reformáció kezdetének emlékét. Az istentisztelet után a zsinat tagjai a templomba mentek, hol könyörgés után a superintendens és a nagyszebeni esperes latin beszédeket mondottak. A százados örömünnep megtartására az egyházaknak meghagyta, hogy dec. 28-án tartsák meg. Az ünnep megtartását Karácsonykor hirdessék ki a szószékről. A templomot díszítsék fel, elrendeli, hogy a gyülekezet, mely énekeket énekeljen. A lelkész szabadon választhat textust s annak alapján prédikálhat. Az istentisztelet 695
