Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1916-10-14 / 42. szám

Ahol ilyen esetek lehetségesek, ahol ilyen egyszerű észtehetségű embereket hegyek épített városokba visznek tündökölni, ahol az egyházi közélet terén ilyen férfiak úgyszólván máról-holnapra érvényesülhetnek, ott nem időszerűtlen az a szerény óhajtás: talán inkább a tehetséges embereket kellene felkarolni. Azok kevesebb szégyent hoznának a fejünkre, kevesebb kiábrándulást okoznának, a helyüket is jobban megállnák, egyházunknak több hasznot, .veszélyeztett helyzetekben több biztonságot nyújtanának és több becsületet szereznének!

Egyházainkat, híveinket nevelni kellene arra, hogy belső értékük szerint becsüljék meg mindazokat az embereket, akiket maguk fölé emelnek. A közéletben pedig minden tényezőnek arra kellene törekednie, hogy a közérdekében eltűnjenek a tehetségtelen nagyképüs- ködők a fórumokról és mindenhová, ahol tenni, dolgozni, vagy reprezentálni kell, a megfelelő emberek állíttassanak. Ünnepi szónokokul például nem az állásuk szerint kell kiválogatni az embereket. És nem azokat kell kijelölni, akiknek nincs időérzékük és 10 perc helyett egy óráig prédikálnak, úgy hogy a hallgatói és az utána következők kétségbe vannak esve és azokat sem, akiknek beszéde foghúzás alkalmával érzett fájdalmakat hoz létre a hallgatókban, hanem mindig embert a gátra. így lehetne a példákat és az ügyetlenségeket — melyek végre is mind az egyház tekintélyén, hirén-nevén boszulják meg magukat — a végtelenségig folytatni.

Azonban nekünk nem a sebeinkben való vájkálás a célunk. Csak rá akarunk mutatni egy némely bajra s azt követeljük: a tehetségeseknek legyen szabad az út a mi egyházunkban is!

Sz. L.

Deuterojesajás.

(Jes. 40—55.)

Fordította Hornyánszky Aladár.

V.

Örömének a szabadulásról.

20 Jertek ki Bábelből, fussatok a kaldok közül, ujjongón kiáltva hirdessétek, jelentsétek, vigyétek a föld végéig, mondjátok: megváltá Jahve Jákobot, az ő szolgáját.

21 Szomjúságot nem éreztek, pusztákon át vitte őket,

vizet nekik a sziklából hagyott folyni, meghasította a sziklát és a víz bőségben ömlött. Nincs békéjök, mondja Jahve a gonoszoknak.

Második költemény a Jahve szolgáról.

49 1 Hallgassatok reám, tengerek szegélyi, nemzetek távolról ide figyeljetek:

Jahve meghitt engem már az anyaméhről, anyámnak öléről nevemen szólított.

2 Szájamat csinálta mint egy éles kardot, keze árnyékával befedezett engem, csinált sírna nyíllá,

puzdiájába rejtett. /

3 S azt mondotta nékem: az én szolgám vagy te, akiben fenségem kívánom mutatni.

4 S míg én azt gondoltam: hiába fáradok, hasztalan s céltalan fogyasztom erőmet, — valóban Jahvénál volt igazolásom

s Istenem kezében volt az én jutalmam.

5 Most meg így szól Jahve,

aki szolgájává alkotott kezdettől, hogy Jákobot ismét magához vezesse és ízráel többé meg ne semmisüljön s tiszteletet nyertem Jahvénak szemében s Istenem lön nékem az én erősségem:

6 kevés felállítni Jákobnak törzseit s ízráel roncsait visszavezérelni, azért adtak téged pogányok fényéül, hogy üdvöm eljusson a földnek végéig.

Izráet dicső visszaállítása.

7 így szól Jahve,

Izráelnek megváltója, az ő Szentje, a szívekből megutálthoz, emberektől megverethez, zsarnokoknak szolgájához: látni fogják királyok is felállanak, fejedelmek s leborúlnak Jahveért, ki megbízható,

Izráelnek Szentjéért, ki kiválasztott.

8 így szól jahve:

a kegyelem idejében meghallgatlak, az üdv napján megsegítlek, megőrizlek s tesztek téged szövetségéül a népnek, hogy országom felállítsam, pusztává lett birtokokat vissza adjak,

9 hogy azt mondjam a foglyoknak: jöjjetek ki! a sötétben időzőknek: jertek elő!

Minden úton legelésznek s minden hegyhát rétjök lészen;

10 nem éheznek, nem szomjaznak, izzó szél s nap nem sújtanak,

mert ki rajtok megkönyörül, vezéreli, forrásokhoz viszi őket.

11 Minden hegyem úttá teszem, töltéseim felszállanak.

12 Nézd e csoport messziről jő, ezek éjszak s napnyugatról, azok pedig Szín földjéről.

13 Ujjongj, ég és vigadozz, föld, ti is hegyek, ujjongjatok, vigasztalja Jahve népét

s nyomorultin megkönyörül.