Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-09-30 / 40. szám
40. szám. fiaimról és kezeim munkájáról hagyjatok hogy gondoskodjam. Én, én alkottam a földet s embert rája teremtettem, az én kezem terjeszté ki a mennyboltot s egész sergét kirendeltem, én serkentém őt valóban s minden útját egyengettem, ő építi városomat s foglyaimat elbocsátja nem díjért, sem ajándékért, mondja Jahve Cebaót. Cíors része Cyrusz győzelmében. így szól Jahve: Egyptomnak szerzeménye s Kús vagyona s a nagyranőtt szabeusok rád szállnak majd s tiéd lesznek, te utánnad lépegetnek, láncok között elhaladnak és előtted leborúlnak és tehozzád könyörögnek: „Csupán nálad van az Isten s nincs kívüle semmi Isten“. Rejtett Isten vagy valóban Izráelnek Istensége! Csúffá s szégyenné is válnak, együtt mind szégyenbe járnak a bálványok csinálói, de Izráel megmenekszik Jahve által örökidős menekvéssel, soha meg nem szégyenültök s nem pirultok mindörökkön mindörökre. Az egész világ megváltása. Mert így szól Jahve, teremtője az égnek, O az Isten, — ki a földet kiformálta s azt csinálta, Ö alapítá, — teremté azt nem zűrzavarnak, formálta, hogy legyen lakásúl — én Jahve és nincs senki más még: nem rejtve titkosan beszéltem sötétség országának földjén, Jákob magvának nem mondottam: „keressetek, de mindhiába“. Én Jahve igazat beszélek, valót jelentek. Gyűljetek hát egybe s jertek, siessetek együttesen, a népeknek maradéki! Esztelenek, akik hordják fáját az ő bálványuknak s imádkoznak az Istenhez, ki nem segít. Mondjátok s adjátok elő, tanácskozzanak is együtt: ki szólt erről ősidőktől, régtől fogva ki hirdette? Úgy-e hogy én, Jahve, tettem s nincs más Isten rajtam kívül; 634 igaz Isten s szabadító nincs más csak én! 22 Jertek hozzám s hadd nyerjetek szabadúlást, minden végei a földnek, mivel Isten csak én vagyok s nincs más senki. 23 Megesküdtem önmagámra, * szájamból igazság jő ki, szó, mely nem tér pusztán vissza: hogy minden térd előttem fog meghajolni és minden nyelv rám esküdni. 24 „Csak Jahvéval van — így fognak szólni — számomra győzelem s dicsőség, ő hozzá jönnek s csúffá válnak, ellene akik dühre gyúltak, mert Jahvéval győz és dicsekszik minden utódja Izráelnek“. (Folytatjuk.) SZEMLE. Köszönő levél. — Főtisztelendő Uram ! A küldött vallásos füzeteket melegen köszönöm. Ez, egyedül ez kell a harctéri katonának. — Nehéz küzdelmek óráiban, az élettől búcsúzás fájó perceiben száradó testben vergődő lélek fölsir az élet Urához: „Tarts meg engemet óh Isten, mert elértek a vizek mind az én lelkemig“ és ott hallja nyomban az írás bátorításait: „Fiam, hagyjad az Úrra a te utadat és bízzál Ö benne és ő megcselekszi.“ El-elnézem esténként a katonáimat, amint egy-egy fa tövében imádkoznak. így. imádkozni csak a Isten közelében“ lehet. Fiit nélkül élő halottak lennénk itt, hit nélkül céltalan bolyonganánk e szomorú földeken, hit nélkül kétségbeesnénk. Az írás a legjobb barátunk, az Istenben való bizodalmunk a legerősebb támaszunk. Igen, nagyon közel vagyunk az Istenhez, érezzük őt minden percben és olyan erővel, mint soha. És ez erősít bennünket: az elfáradt test erőre kap, az elcsigázott borzalmakkal átitatódott lélek szárnyalni kezd, örömújjong: „Jóllehet elértek a vizek, de te Uram velem vagy“ — s „vezess bár itt, vagy ottan sötét helyen, tovább megyek nyugodtan : Te vagy velem !“ Nagyon szép perceket nyújtott nekem Endreffy főtisztelendő Úr igaz Írása. Választ kaptam benne kétkedéseimre. Azon tépelődtem, a harcok zajában is az a gondolat járkált az. agyamban, hogy a szerető Isten, az Atya miért sújtja már oly sok idő óta gyermekeit ilyen borzalmakkal. Megadtam a választ magamnak, de nem volt kielégítő, nem nyugtatott meg. „Az ő szempontja — írja a főtisztelendő úr — nem egyéni szempont, hanem egyetemes“. Ez megnyugtat. Igen, mert az önző ember mindig csak az énjén keresztül néz. Mi hasznom mindenből — mondja, ha én ebben a világ égésben a halálomat lelem? Nagyon nagy perspektívából kell néznünk a dolgokat, isteni távlatból. „Észre fogjuk majd venni későbben az ebben a világháborúban számunkra most eltakart kozmikus vonást és missziót. Akkor meg fogjuk érteni, hogy az isteni jóság és gondviselés most sem szünetelt.“ Mindezek 635
