Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1916-09-16 / 38. szám

38. szám. testvérek, hosszú éveken keresztül végzett, lelkiismeretes munkásságának honorálása kívánja. Igaz megérdemlik, nagyon is megérdemlik, hogy bizonyos idő után jobb fizetésű egyházakba kerüljenek, de véleményem szerint a javaslatnak egyik módozata sem változtatna eddigi sorsukon. — Meg aztán, tessék csak megkérdezni valamelyik idősebb lelkésztestvért, ki egyházát rendbe hozta, ismeri egyháza minden csinját-binját, hívei előtt köztiszteletben áll, van egy kis ingatlana, ha nem is nagyobb az egy kedves sírhely­nél, tessék megkérdezni, hajlandó-e pár 100 korona külömbözetért, helyét elhagyni, pályázni s esetleg meg­bukni? Én azt hiszem, hogy nem. De hiszen ezen máskép kell segiteni. A választási szabályrendelet megváltoztatása nem egyházi, de inkább anyagi kérdés lévén, rendezzük az anyagiakat s ne bántsuk a szabályrendeletet. Ha minden lelkész a kor igényeinek megfelelő fizetést élvez majd Piripócson úgy, mint teszem azt egy másik jobb egy­házban, jót állok érte, hogy a tülekedés s törtetés a szabályrendelet minden változtatása nélkül is meg fog szűnni s adott alkalmak esetén az önzetlen ambíciók is ki lesznek elégítve. Csak aztán akadjon lelkész ki anyagi rekompenzáció kilátása nélkül tisztán ambíció­ból önként vállaljon több terhet magára. Fizetésrendezés nélkül ellenben a lelkész választási szabályrendelet bármily módosítása sem fogja meg­akadályozni a módosabb gyülekezetek megrohanását s ha ötödik érzékem nem csal, a közismertté vált kortes nóta után, arról }$, plyashatunk majd egy Öryeudetes jelentést, mely szerint X lelkész Y egyházban boros hordó tetejéről volt kénytelen beköszöntő beszédét elmondani. Hiába sajnos de igaz: „Geld regiert die Welt“. • Linczényi Lajos, ev. lelkész. A reformáció dogmatikai jelentősége. Irta: Linczényi Lajos. V. így értelmezve a dolgot, noha a két jelző ellentmond egymásnak, mégis megállhatnak egymás mellett. Az egyház látható a hívők számára s minthogy ezt Luther, mint az egyház tagja mondja, az egyházat illető dog­matikai meghatározásai tehát szintén személyes tapasz­talaton nyugosznak. Ez egyház feje a Krisztus, kiről Luther azt mondja egyik disputatiojában: „Christus est visibilis et invisibilis.“ Organikus közösség a meg- váltottakból csak úgy lehet, ha Krisztus a feje s csak úgy lehet Isten országát megvalósítani, ha a bűnnel szemben áll a megváltás ténye, mely Krisztussal áll vagy esik. E személyes közösség tagjai Krisztusban hivők, az ő testének tagjai s ezzel a klérus és laikus közötti római választófal önként omlik össze. S miután az egyház missiói szervezet is, azért intézeti jellege is van, mely azonban csak másodrendű, mivel annak örök lényeget az élő Krisztus által folyton organizált hivők közössége képezi. S a mennyiben az egyes keresztyén­596 sége soha sem különíthető el a közösséghez való tartozástól, távol van az evangéliumi felfogás az egy­oldalú rationalista vagy pietista szubjektivizmustól, mely az egyházban tisztán csak az egyesnek szabad ön­elhatározásán alapuló s esetlegesen alkotott egyletet lát. Ez az egyháznak illetve egyházi protestantizmusnak három alapelve, melyen a lutheri és kálvini egyház alapul a rómaival szemben, mely elvek lényegileg véve egy elvre vezethetők vissza. Mert elvégre maga Krisztus az, kinek önfeláldozó halála eszközli az üdvöt a meg- igazulásban, az ő szelleme tartja fenn s biztosítja az egyházban s igazolja be az Írással. E három elvből folyólag a protestáns egyház, miután elismeri, hogy az újjá született keresztyén ember sem csalhatatlan, hanem folytonosan tévedéseknek van kitéve haladása s fejlő­dése közben, s miután továbbá azt is elismeri, hogy a keresztyén egyház egyetlen történeti alakja sem azonosítható az eszményi, evangéliumi keresztyén egy­házzal, hanem hogy különféle lelki ajándékokkal folyton csak küzdenie kell a cél felé, ez alapon a protestáns egyház a folytonos okszerű reformátiót hangsúlyozza A protestantizmus a végtelen fejlődés elve, mely ha az evangélium alapján folytonos kritikát tart saját tan­rendszere és egyházi alakja felett, soha sem félhet attól, hogy az idő és a szellemi fejlődés túlszárnyalja. Annyiban szabad vallás a protestantizmus, mivel oly vallásosságot terjeszt, mely minden emberi és intéz­ményi tekintélytől menten csupán Isten igéje igazsá­gának hódol s a vallásnak a tanban, kultuszban és s/crve/etben egyaránt az evangélium alapján való foly­tonos tökéletesítését követeli. Tökéletesednie kell, hogy az erkölcsi igazság szülte hitéletet azon körben, amely­ben mozgunk és élünk, lehetőleg közvagyonná tegyük. Igyekezzünk a végtelen szeretet munkája által azokat, kik előtt az evangélium még ismeretlen, vagy már túlhaladott álláspont — megszentelni s a Szentlélek erejével a megszentelt közösséget támogatni, erősiteni. Haladjunk a korral, irányítva azt, ne pedig kényelmesen utána kullogva, s akkor a rcformátió célját eléri, Krisztus egyháza megalakul a földön, az Úr jövendölése beteljesedik s lészen egy akol s egy pásztor. Bőhm lélektana. Irta: Koller István. Böhm Károly, a kolozsvári egyetemen a filozófia tanára, 1911. május 19-én szállott sírba és vele hazánk egyik legnagyobb gondolkodója húnyt el, akit ma az egész világ bámulna, ha filozófiai rendszere a külföld előtt is ismeretes volna. Hiszen csodálatos jelenség, hogy egy ily nagy elme, aki nagyságra nézve Wundttal egyenrangú, (legfeljebb csak termékenysége nem oly nagy), aki eredeti modern filozófiai rendszert teremt meg, akinek műveiben minden mondata egy-egy új önálló gondolat, ismeretlen a külvilág előtt, míg a jelentőségre nézve kisebb egyéniségek — Mach, Paulsen és sok más — nem maradtak homályban. Igaz, hogy ennek nyelvünk izoláltsága az oka, azonban kétségkívül első kötelességünk volna Böhm hatalmas munkáit németre 597

Next

/
Oldalképek
Tartalom