Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-01-01 / 1. szám
1. szám. Szemle. A pápa megint mondott egy beszédet, amelynek gyűlölködő hangja kellemetlen feltűnést kelt még a mostani háborús világban is. A semleges pápa semleges a szerbekkel szemben, a kikkel konkordátumot kötött, roppant nagyra becsüli az angolokat, oroszokat, sőt atyai szeretettel viseltetik Németország és a mi országunk iránt is, ellenben roppantul ki nem állhatja a protestánsokat, Luthert és Kálvint s még a világháború hullámverései közepette sem feledkezett meg- arról, hogy magából kikelve szónoklatot mondjon a Rómában is terjeszkedő protestantizmus ellen. Igaz ugyan, hogy ez olasz belügy, de mégis érdekes világításban tűnteti fel azt a szellemet, mely a Vatikán falai között honol. Az ügy historikuma a következő: November 21-én megjelent a pápánál s a pápa fogadta hitvédelmi társulat küldötteit. Cagiano, Rossum és Falconio biborosok jelen voltak a fogadásnál. Pompili kardinális vezette a küldöttséget és üdvözölte a pápát. A pápa válaszában örömét fejezte ki a fölött, hogy a társulat ügyei jól állanak. Azért is örül ennek, mert a hitvédelem univerzális jelentőségű dolog. A hit a legdrágább kincs. Aki valakinek a hitét elveszi, azt egy sorba lehet a tolvajjal helyezni. „Mit keresnek a sátán küldöttei a szent városban, akik templomot építenek, ahol Istent nem igazán tisztelik, pestises szószékeket állítanak fel, hogy tévelygéseiket a nép között terjeszthessék, onnan tele kézzel szórják rágalmaikat a kath. egyház és szolgái ellen. Ezek az ördögi cselekedetek támadások Róma fiainak a vallása ellen és annál veszedelmesebbek, mert világi előnyök érdekében történnek. Ki ne fájlalná azt a kárt, ami ebből a szent városra háramlik és azt a botrányt, amely támadna az egész világban, ha Luthernek és Kálvinnak sikerülne állandó tanyát ütniök a pápák városában! Ezért meg kell védelmeznünk testvéreink vallását és meg kell akadályoznunk hitük gyalázatos elrablását. Az ember alig hisz a fülének, amikor ezeket olvassa. A pápa semleges, a pápa karácsonyi fegyverszünetet akar, a pápa mindenkit egyformán szeret, a pápaság előfutárai szövetséget akarnak a protestánsokkal: fogjon össze minden pozitív hit vallója az atheizmus, különösen pedig a szabadkőmivesség ellen. Közben pedig a pápa pestises szószékeknek mondja azokat a helyeket, ahonnan a protestánsok a maguk pozitív hitét hirdetik!... Nagyon jellemző dolog. Jellemző nemcsak a pápára hanem az újságokra is. Az ilyen allokuciókat miért nem veszik a szárnyukra!? (A beszéd az Osservatore Romano november 22. ez évi 323. számában jelent meg.) A váltság. A Pesti Hírlap karácsonyi számának a napihirei között egy rövid közlemény arról elmélkedik, hogy milyen rosszul jártak azok a papok és tanítók, akik valamikor terménybeli járandóságaikat megváltották. Akkor nem is álmodtak róla, hogy lesz idő, mikor ez a váltság rájuk nézve valóságos csapást 7 jelent. Most persze már tudják, hogy mennyit vesztettek, hiszen a megváltott termények ára több száz percenttel emelkedett. Jajgatnak is — úgymond —. ezek a szegény emberek eleget, de minden eredmény nélkül, mert a drágaságot nyögniök kell, segítség pedig sehonnan sem érkezik. Eddig a közlemény. Utolsó mondatában reméljük nem lesz igaza. Egy ref. egyházi lapban olvassuk, hogy a kongruás lelkészek drágasági pótlékának az ügyét a hadsegélyezési bizottsághoz utasították. Ez némi remény! Lapunkban számról-számra közlünk híreket arról, hogy az egyházak maguk is belátják a tarthatatlan viszonyokat és drágasági pótlékokkal igyekeznek enyhíteni lelkészeik és tanítóik nehéz helyzetén. Kívánatos volna, hogyha ez sokkal nagyobb mértékben történnék, különösen ott, ahol a hívány termény-tételei meg vannak váltva. A gyülekezeteknek a maguk jogai tudatában nem szabad a kérlelhetetlen- ség álláspontjára helyezkedniük s talán még örülniök azon, hogy a pap hogy megjárta. Ez a gondolkozás nem volna méltó a szentek egy közösségéhez se. Ha pedig végül mi tanulni is akarnánk, ebből az esetből a magunk kárán levonhatnék azt a tanulságot, amit a gömöri ref. lelkészegyesület hangoztat, mely azt követeli, hogy ezentúl sehol fix összegű megváltás tárgyát terményben járandóság vagy föld ne képezhesse, hanem a megváltás összege mindig évről- évre állapíttassák meg. Hogy emiatt a pap, tanító és a hívek között örökös súrlódás ne legyen, az évenkénti megváltási összeget egy esperességi bizottság állapítja meg. Ezen a megoldáson érdemes és szükséges volna gondolkozni. Amíg a közvélemény kialakul, új hiványok kiállításánál az illetékesek erre figyelemmel lehetnének! Az ifjúság erkölcseinek az elvadulásáról szóló dokumentumok szaporodnak. Nálunk az ilyesmit — úgy látszik — nem veszik észre és nem igen tesznek ellene — ellenben Németországban újabban (Franki. Zeit. dec. 20. száma) a münsteri katonai főparancsnokság tiltotta el a 16 éven aluli gyerekek dohányzását és korcsma látogatását. A Reformation 52. számában pedig azt olvassuk, hogy egy bajor törvényszék bocsájtott ki a szülőkhöz egy felhívást, melyben hivatkozik a fiatalkorúak ellen folyamatba tett ügyek szaporodására, kéri és felhívja a szülőket, hogy tartsák szigorúbban pórázon a gyermekeket, mert egy a bíróság által már elitéit és megbélyegzett gyerek sokkal súlyosabb teherrel indul neki az életnek és sokkal nehezebben tudja megállni a helyét, mint a büntetlen előéletű, aki nem hordja egy fiatalkori botlás szégyenét elválhatatlanul magával. IRODALOM. Gyermekeink. Szülők és neveléssel foglalkozók számára. Irta: Hercsuth Kálmán s.-tanfelügyelő. Ipolyság 1914. Ára 4 korona. 8
