Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-08-12 / 33. szám
hiányos tudományos előképzettségünk miatt a mai társadalomban nem vagyunk képesek vezetőszerepünket többé betölteni. Kulturális és emberbaráti mozgalmakból anyagi okok miatt kihúzzuk magunkat és lassankint egészen félretolnak bennünket. Nagyon fontos memento e tekintetben az, hogy az állam hogyan bánik velünk. A lelkészsegély forrása és nagysága erre nézve nagyon termékeny gondolatokat válthatnának ki lelkészeinkből! ... Mi úgy látjuk, hogy az állapot teljesen megérett az egész vonalon való magunkbaszállásra. Hol vannak egyházunk vezérférfiai, akiknek hivatalbeli kötelességük, hogy egyházunkat, lelkészeinket méltóan képviseljék, vagy képviseltessék?! Mit tesz közülünk minden egyes, hogy vallásos, tudományos és kulturális tekintetben népénél és híveinél — még a legműveltebbeknél is — egy fejjel magassabban álljon! ... Ne a szószék és a Luther kabát különböztessen meg és emeljen ki bennünket a tömegből, hanem tudásunk és jellemünk, világnézetünk imponáló fensége tegyen egy fejjel nagyobbakká mindenkinél! Ha ez különböztetne meg másoktól, akkor tudom Istenem, nem jutna eszébe egy radikálisnak se, hogy anyakönyvvezetőkkel, tanítókkal és magántudósokkal helyettesítsen bennünket! — Nem lehetne erre egy kissé tudatosabban törekednünk?! A theologiai fakultás. Lapjaink berkei hangosak attól a vitatkozástól, melyet a theologiai fakultásért Pozsony és Eperjes hadai vívnak egymással. Az eperjesiek épen most beretválták meg szappan nélkül, de különben az udvariasság teljes figyelemben tartása mellett Schmidt Károly Jenő esperest és Prőhle Károlyt, ennek a kérdésnek egyik leggyakrabban megnyilatkozó szakértőjét. Mi kimaradtunk a nótából. Bennünket — úgy látszik — kegyes megvetésükkel sújtottak Eperjes ügyének képviselői. Mivel az ilyen homéroszi vitatkozásokban nekünk nem mindenáron való huzakodás a célunk, hanem csak véleményünk megmondása, melyre néha sokkal többet adnak, mint amennyit struccmadár- politikusok gondolnak, — mi most páholyból szemléljük a viaskodásra érdemesítettekkel vívott lovagi tornát. Egyre azonban felhívjuk a mindjobban neki- heviilő viaskodók figyelmét. Vigyázzanak, nehogy míg ők a szamár árnyéka felett veszekesznek, addig a bölcs füles szépen odább ballagjon s végül mindnyájan hoppon maradjanak. Hogy körülbelül ez a veszedelem fenyegeti őket, az kitűnik dr. Masznyik Endre pozsonyi theol. igazgató azon soraiból, amelyek a pozsonyi akadémiai értesítő lapjairól megint borzasztó szemrehányásként merednek egyházunk elé. Az igazgató, ki a kérdésnek bizonyára alapos és illetékes ismerője a fakultás ügyének az állását vázolva érthetetlennek tartja, hogy a miniszterrel való tárgyalás után az az ominózus nagybizottság, amely immár másodízben alakíttatott meg, miért nem jön össze, miért nem foglalkozik ezzel a kétségtelenül életbe vágó egyházi kérdéssel?! Azt Írja: „Miért nézi összetett kézzel, mint terelődik ez a fontos kérdés egészen más utakra, mielőtt megnyilatkozott volna a nyilatkozattétekre egyedül jogosított közeg: a fakultásügyi nagy bizottság. Épen azért igen kívánatosnak tartanók, hogyha ez a bizottság mielőbb egybe522 gyűlne és a miniszter kijelentésével szemben állást foglalna. (A miniszter ugyanis azt jelentette ki, hogy a pozsonyi egyetem szerves kiegészítő részét képező fakultást nem állít fel számunkra, ellenben kész 1917-re különálló, minden joggal felruházott fakultást adni.) Egy bizonyos dolog, nem tűrhetjük senki kedvéért, hogy az evangélikus törvényben biztosított jogait lábbal tapossák és, hogy épen a mi homlokunkra szégyen bélyeget üssenek. A másik pedig, amit még meg kell jegyeznünk különösen a mi lelkes és igazán fáradhatatlan eperjesi testvéreink mozgalmára, hogy elérhetetlen cél kitűzésével ne gyengítsük benső összetartó erőnket s ne tegyük elérhetetlenné még az elérhető célt is“. — Íme, ez a dolog lényege! Míg a lapokban a vita folyik, addig hivatalos részről semmi sem történik. Nem köthetnének a vitatkozók fegyverszünetet? Vagy próbálják meg a félkézzel való tusát. A szabadon- maradottal dögönyözzék ezt a krónikus akcióképtelenségben szenvedő bizottságot! Mert a végén a bizottság miatt nem lesz a fakultásból egyéb, mint egypár ütleg kék helye! . . . KÜLÖNFÉLE Gyászrovat. Távolabb állókra nézve váratlan és fájdalmas meglepetés Csók György miskolci lelkész halála. Java férfikorában, élete derekán halt meg. Nagy család, még el nem helyezett, nem biztosított sorsú gyermekek, megtört özvegy siratják- Gyászukban szívből osztoznak mindazok, kik az elhunytat és működését ismerték és megbecsülték. Zelenka püspök örökében buzgón és serényen forgolódott megboldogult kartársunk. Egyháza az evangéliumi hegyen fekvő városhoz hasonlatos hely volt, ahol sok nehéz feladat elvégzése hárul a lelkészre. Ezen a helyen ő emberül megállta helyét. Emlékét sokan áldják s hálásan, elismeréssel gondolnak reá. A gyászjelentés szerint 48 éves korában, házasságának 23. évében, hosszú kínos szenvedés után augusztus 6-án halt meg. Temetése augusztus 8-án volt. Siratják gyászbaborult özvegye, szül. Schusztek Emma, nyolc élő gyermeke és rokonai. Legyen áldott emléke, csendes pihenése. Lelkészválasztás. A horvát-szlavon egyházmegyébe bekebelezett krcedini egyház, melynek lelkészi állása Veres Adámnak Beskára való távozása folytán megüresedett, junius hó 25-én tartott közgyűlésen a lelkészi állást Rauschenberger Engelbert szeghegyi segédlelkésznek ajánlotta fel, aki az állást elfogadta. Beiktatása iránt az intézkedések megtétettek. Az Úr áldása legyen minden munkáján! Új főgimnáziumi igazgató. A békéscsabai ág. h. ev. Rudolffőgimnázium kormányzó bizottsága az intézet új igazgatójáúl Rell Lajos dr.-t választotta meg egyhangú lelkesedéssel. Dr. Rell Lajos a fiatalabb tanárok sorából való, de neve máris jó hangzású paedagogiai körökben. Kívánjuk, hogy az új állásában nagy tudását és tehetségét még fokozottabban érvényesíthesse a magyar és evang. iskola ügy szolgálatában. 523
