Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-01-22 / 4. szám
4. szám. tette és fogoly. E hírbe bele is nyugodott. Magaviseleté nyugodtnak mondtható. Nem hiszi el férje halálhírét vallásosságból sem: „azt nem fogja velünk megtenni a jó Isten“, mint mondani szokta. Mert a halálhír számára Isten miatt lehetetlen gondolat, vallásossága helytelen alapon nyugszik s objektive véve magaviselet nem mondható keresztyéninek. Egy másik Jelelet. Az idős ember fia halálhírét megrendülve fogadta. Később kétkedni kezdett, mert a megerősítés késett. Bár gyülekezeti elöljáró és a templomot szorgalmasan látogatja, elment a javashoz és megkérdezte tőle, hogy él-e a fia? Magaviseleté a mélyen megrendült hitű apa magaviseleté, miért is objektive keresztyéninek nem mondható. Egy harmadik felelet. Egy szegénysorsú ember fia halálhírét fuldokló zokogással fogadta, de nem zúgolódott, nem káromkodott. Esténként eljárt feleségével a lelkészhez s ott mindketten sokáig sírtak. Nemes keresztyén érzülettel, bár fájdalommal viselik a gyászhírt. Negyeáik felelek Egy szocialista érzelmű főkolompos, kire hallgat a nép, fia halálhírét káromkodással és hangos hitetlenséggel fogadta. Istent detronizálta az égből. Feleségével az udvar közepén nagy lármával hirdették, hogy nincs Isten, többet templomba sohase mennek, haljon meg most már mindenki fia, ha az övék meghalt. Magaviseletük abszolút keresztyénieden Egy tanító írja. Az asszony férje halálhírét zúgolódással fogadta. Hogyan fogja ő munkálni a földeket? Követelte, hogy fia maradjon ki az ismétlőből, hogy neki segíthessen. Magaviseleté... st'o. Azután jönnek azok a feleletek, hol a haza iránti, belátás érettebb s végül, hol a magaviseletén elömlik a jézusi megadás. A keresztyén magaviselet értékének fokmérője mindig a krisztusi keresztviselő lelkidet. Az azonos feleletek egy helyre csoportosulnak s tartalmuk szerint feldolgoztatnak. Összesítve adják a falu, város stb. jellemképét keresztyén avagy keresztyénieden mivoltában. A körkérdés anyagából azután pontos méréseket lehet tenni a való élet keresztyénségét illetőleg. Fontos eredménykép jönne ki a számításokból bizonyára az az igazság, hogy sokaknál az egyéni érdekek és érdekféltések, tört remények és csalódások — diadalmas- kodnak a keresztyénség fölött. Pedig fordítva kellene a dolognak lenni. Miért ne diadalmaskodhatnék a keresztyén vallásosság amazok fölött? Miért legyen az egyéni érdek és önzés a fődolog, a ruha, amelyen a keresztyénség csak — cifraság? Mindenki megy a maga útján s olykor-olykor nekiidomítja útjához a keresztyénséget. Ezt is a legjobb esetben. Sokan annyira a maguk útján mennek, hogy még ezt sem teszik meg. Eltávolodtak a keresztyénségtől. Az ideális állapot pedig az volna, ha az egyéni út térülne bele nap-nap után, jó és balsorsban, békében és háborúban a keresztyénség isteni országútjába. Ezen az úton támadna keresztyén magaviselet. Valami borzalmas hatalomnak kell a lelkeket az egyéni út felé hajtani, húzni, vonni... Az érdek, önzés, bűn elemi erővel csapnak beléjük. Miért nincs a vallásban is olyan mindent lenyűgöző ős ösztön, mint az emberi önzés? Miért nem szereti az ember jobban a megváltást, mint apró és nagy érdekeit? Miért más az érdeke és önzése, miért nem a vallás? Az bizonyos, hogy az embernek az érdekhez és önzéshez sok köze van; de miért nincs sok köze a valláshoz is? Én itt e ponton keresném annak a kérdésnek gyökerét, amit egyházi lapjaink a keresztyénség csődje neve alatt hoztak forgalomba. A kérdés voltakép félreértetett. Mert ami mindenkinek szivében feltámadt a háború kitörése óta, az nem a keresztyénség elvi, hanem gyakorlati kéráése. Nem a vallás, mint ilyen mondott csődöt, hanem a vallásosság. A való élet vallásossága kevés. A szivek mondottak csődöt, nem a belőlük hiányzó keresztyénség. A bajokat, áldozatokat echt keresztyén ember egész másként viseli, mint ahogy mi viseljük. Hallgassunk utcán, vonaton, faluban, városban: emberiességet fogunk mindenfelé hallani, nem vallásosságot! Húsz János máglyájából nem emberiség, hanem vallásosság csendül ki; ez keresztyén magaviselet. A golgotái kereszt kínjaiban túlvilági fényben tündöklik e föld legistenibb magaviseleté. Itt tanuljuk meg, hogy nem emberi, hanem isteni a keresztyén magaviselet. E. J. Egyházunk ifjúsága — egyházunk • •• // © jovoje. Történetírók lépten — nyomon hangsúlyozzák a közismert igazságot, miszerint történelmi korszakokat egymástól egyetlen évszámmal, vagy egyes eseményekkel elválasztani nem lehet. Nagyon valószínű azonban, hogy a most folyó világháború oly hatalmas ék lesz az előtte álló és utána következő korszakok között, hogy e megkülönböztetés nem fog olyan nehézségekbe ütközni, mint pl. az újkor elejének s a középkor végének megállapítása. Kézenfekvő oka ennek az, hogy világfelfordulás ily óriási mértékben s ennyire egyetemes kihatásokkal még soha nem nehezedett a világra. És vájjon kivánatos-e, hogy ez esztendők minden tekintetben határkövet jelentsenek a történelemben, illetőleg egyelőre: életünkben? Kivánatos-e a bekövetkezendő nagy átalakulás közelebbről a magyarhoni protestantizmusra és még közelebbről a mi honi evang. egyházunkra nézve? Ne feleljünk meggondolatlanul erre a kérdésre sem igen-nel, se nem-mel. Ne mondjuk: igen, várjuk a fordulatot, mert a múltnál rosszabb már nem következ- hetik. De ne mondjunk nem-met sem, mert új, jobb idők elkövetkezése nagyon ránk fér s mert az idők folyása úgy is új vizekre visz, az idők járása pedig nem tűr megállást. A minden téren bekövetkezendő nagy átalakulás tőlünk is új alakulásokat kíván. Hogy egyházunk jövő alakulása aztán milyen lesz és hova fog vezetni, az a jövő titka. Az azonban bizonyos, hogy a múltnál rosszabb idők is következhetnek. Gondoljunk csak a klerikalizmus és szocializmus Scylla és Charybdisére, amelyek egyike éppen most kihasz52 51
