Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-07-08 / 28. szám
28. szám. A 124. zsoltár. Ha nem lett vön’ Jahve vélünk Ugyan mondja Izráel csak — Ha nem lett vön’ Jahve vélünk, Mikor ránk tört annyi ember: Akkor élve elnyeltek vön’, Hogy haragjok kigyulladt ránk, Akkor a víz elfedett vön’, Folyó mei\t vön’ rajtunk által, Akkor átment volna rajtunk Túlcsapongó vizáradás. Áldott Jahve, hogy nem adott Zsákmányul a fogaiknak ! Kisiklottunk mint a madár Hurokvető hálójából: Szétszakadt a hálókötél. Mi pedig elmenekültünk. Jahve neve segítségünk, Ki az ég s föld teremtője. A 126. zsoltár. Hogyha Jahve valamikor Megfordítja Cion sorsát, Ügy leszünk, mint álmadozók: Szájunk telve nevetéssel És a nyelvünk ujjongással. És mondják a pogányok közt: Jahve csodát tett ezekkel! Nagy csodát tett Jahve vélünk, Ezért vagyunk olyan vígan! Fordítsd, Jahve, sorsunkat meg, Mint a déli táj patakját. Akik könyek között vetnek, Ujjongással aratnak majd. Járnak-járnak könyhullatva A termőmag elvetői, Jönnek-jönnek ujjongással A kévéknek emelői. A 127. Zsoltár. Hogyha Jahve nem építi Meg a házat, Hiába is fáradoznak Építői. Hogyha Jahve nem őrizi Meg a várost, Hiába is virrasztanak Örízői. Hiába is keltek kcrán Későn fekve, Eszitek a gond kenyerét, Mindent megád Alvás közben kedveltjének. * Igen, Jahve ajándéka A gyermekek, Jutalom a méh gyümölcse. Mint nyilak a hős kezében, Olyanok az ifjúságnak Gyermekei. Boldog, aki megtöltötte Velők tegzét, Nem hátrál, ha a kapuban összeakad ellenséggel. A 133. zsoltár. Milyen szép és milyen kedves, Ha testvérek együttülnek. Mint a fejen fiijom olaj, Mely leönilik a szakádra, Áronnak a szakállára, Mely leömlik Ruháinak szegélyére; Mint a Hermon harmatcseppje, Mely leszáll a Cionhegyre Mert ott adja Jáh az áldást S az életet mindörökre. Hornyánszky Aladár. Kérelem az összes esperességi és kerületi gyűlésekhez! ő felsége megértve, hogy mily nagy fáradtsággal, nélkülözéssel és szenvedéssel végzik hű alattvalói a harctéri munkát, szivének szavát követve elhatározta és elrendelte, hogy minden nyugdíjképes egyén hadi évei duplán számítsanak a nyugdíjban. Ö felsége akarata előtt meghajoltak kormányok, hadvezetőségek és így a nyugdijképes egyének — még az altisztek is igazán humanus, méltányos eljárásban részesülnek. A lelkészekre, tanítókra Ö felsége ez intézkedése nem terjed ki. De hiszem, hogy az Egyház is méltányolni tudja és magáévá teszi Ö felségének akaratát és elismerése képen ha a körülmények engedik — duplán számítja azon lelkészek — tanítók hadiéveit is, akik szintén a harctéren bőven kivették ill. kiveszik részüket a nélkülözésekből és szenvedésekből. Nem vagyunk sokan és hiszem, hogy minden nagyobb megerőltetés nélkül képes az Egyház e terhet viselni. Nem sok a mit kérünk, de megérdemeljük mi is, mert a legdrágábbat — az egészséget hoztuk ill. hozzák áldozatul. Megkérem szépen az esperességi és kerületi gyűléseket e mi ügyünkben állást foglalni és azt legalább most elvileg pártolni méltóztassék. Egyszersmind e beadványi kérelmet esperességem utján felterjesztetem. Megkérem a táborban lévő kedves kollegáimat, legyenek szívesek egyházi lapjainknál bejelenteni, hogy fenti kérelemhez hozzá járulnak. Bikács, 1916. junius havában. Rátz Á. Károly, ideiglenesen felmentéit tábori lelkész. Katonatemetési ének. Dallama: Elmégy kedves gyermek. Elmentél hű lélek Kedvesid köréből, Kiknek sűrű zápor Hull érted szeméből. Fogadd el hűségük Utolsó csókjait, S kívánd rájok Isten Legjobb áldásait! 441 440
