Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-01-15 / 3. szám
3. szám. A vegyes házasságok Németországban folytonosan szaporodnak. Legkevesebb volt a vegyes házasságok száma az evangélikusoknál (1901-ben 14 65, 1913-ban 17 48 százalék) a katholikusoknál tetemesen több (1901-ben 27 18, — 1913-ban pedig 32 54 százalék). Legnagyobb az emelkedés a zsidóknál. 1901- ben 16 97 volt a vegyes házasságok száma, 1913-ban pedig 3098 százalék. A vegyes házasságok szaporodásának az oka a kül. felekezetek együttélése és a felekezeti zárkózottsággal való fokozatos szakításuk. A vegyes házasságok szaporodása a felvilágosodás, a kölcsönös türelem és a felekezeti elfogultságból való kibontakozás jele. KÜLÖNFÉLE Gyászrovat. Nagy csapás érte Vajda Barna ipoly- sági hittestvérünket, a nagyhonti esp. jogügyi bizottságának a tagját. Ifjú neje, szül. Ordódy Irén 32 éves korában váratlanul meghalt. Négy gyermek és a lesújtott férj gyászolja az édes anyát, hű feleséget. A vigasztalás Istene enyhítse bánatukat. Stettner Gyula felsőlövői lelkész, volt felsővasi esperes, január 6-án meghalt. — A vezérszerepet vivő, tudós lelkész kidőltével egyházunk nagy veszteséget szenvedett. Emléke legyen áldott. Tábori lelkészt behivás. Kárpáti János malom- pataki lelkész, tábori lelkészt szolgálatra Zágrábba rendeltetett. Kitüntetett segédlelkészek. Ö cs. és kir. Fensége, Ferenc Salvator főherceg úr, mint az osztrák-magyar Monarchia Vörös-kereszt egyleteinek védnökhelyettese, 0 felsége nevében, Hajdú Gyula és Szelezsdn János, a nyíregyházi ev. egyház segédlelkészeinek a katonai egészségügy körül, a háborúban szerzett különös érdemeik elismeréséül a hadiékitményes vöröskereszt ezüst díszérmet díjmentesen adományozta. Alapítvány. Dr. Misner Ignác, budapesti ügyvéd, a soproni ev. liceumnak 5000 koronás hadi kölcsönköt- vényt adott alapítványkép abbeli hálája kifejezéséül, hogy 1865 66-ben mikor a soproni líceumba járt tanárai részéről erkölcsi- és tudományos buzdításban részesült A hálának ily áldozatban megnyilatkozása minden esetre szép fényt vet az intézetre és a kegyes szívű alapítvány tevőre. Evang. gyülekezetek a kárpáti falvaknak. A dunántúli ev. egyházkerület gyülekezetei a politikai hatóságok mellett külön is gyűjtöttek az orosz invásió folytán elpusztult kárpáti falvak újjá építése javára. E célra a kerületben eszközölt gyűjtés eredménye 7382 korona 37 fillér. Isten kardja. A német katonaemlékek legtöbbjén a vaskereszt szimbólum utal a nagy háborúra, hősi halálra. A „Magyar Építőművészek Szövetsége“ ilyen általánosan alkalmazható magyar szimbólumnak azt a földből kinövő kardot tartja és ajánlja, melyről az Attila monda szól. Ez az Isten kardja legyen az a jel, amely a háború hőseinek a sírját ékesítse és a kései utódokat a mai véres napokra, hálás és kegyeletes kötelességeikre emlékeztesse. SZERKESZTŐ KÖZLÉSEI A Luthertársaság folyóiratai: a Belmisszió és az ösvény hónapok múltán sem tagadhatják meg maguktól azt a gyönyörűséget, hogy még mindig a nov. 11-én tartott közgyűlésen történtekkel foglalkozzanak és Majba Vilmost úgy titkári működése, mint imakönyvkiadása terén szerzett elévülhetetlen érdemeiért agyba- fóbe dicsérjék. Ezt a gyönyörűséget egész természetesnek találom. Végre is Majba az általa szerkesztett lapban csak nem fogja szidatni magát s viszont az ösvénytől meg szintén nem lehet kívánni, hogy Majbát hagyja. Azonban mégis jó volna már az ilyen névtelen hazabeszéléseknek végét szakítani. A Luthertársaság olvasóközönségét ugyanis hónapok után nem nagyon érdekli az, hogy Majba névtelen barátai milyen elismerő véleménnyel vannak Majba főtitkári és irodalmi érdemei felől. Az egyik névtelen Osztroluczky Miklós társasági elnök ő méltósága és köztem von párhuzamot, mire okot ő méltóságának az a kijelentése szolgáltatott, hogy szívesen hozzájárul elnöki megnyitójának a kinyomatásához, ha az a bírálatot megállja, míg én annak idején a Luther-társaság bírálata elöl elvontam az imádságos könyvemet, később pedig az Evang. Közérdek bírálatára azt kérdeztem: Nincs az araknak egyéb dolguk? Ebből világos, hogy a Luther-társaság nem korlátozza a bírálatot — én pedig másoktól megtagadom a bírálat jogát, amit magam kíméletlenül gyakoriok. A névtelen tendenciózusan állítja be a dolgokat. Az Isten közelében című imakönyvünk ki van nyomatva, arról naponta akar három bírálatot is írhatnak Majba űr és névtelen barátai. Az Evang. Közérdek azonban az imádságoskönyvet egy- ízben képmutatásom termékének állította oda, a másik esetben pedig egy sanda mészáros ütött az imakönyvre akkor, amikor egész másról kellett volna beszélnie. Az ilyen kritikát nem tartom valami nagyon megtisztelőnek sem magamra, sem arra, aki írja. A névtelen azonban nem nézi a kritika minőségét, csak azt, hogy én egy kérdéssel hárítom el magamról és munkatársaimról ezt a kétes megtiszteltetést. Az ilyen, nem a dolgok lényegét néző, hanem egyes dolgokat kiragadó, rabulisztikus szellemről tanúskodó pajtáskodó hazabeszéléseket ezentúl majd megfelelő bánásmódban fogom részesíteni Egyelőre várok, hogy hány bőrt akarnak még rólam Majba et consortes azért lehúzni, mert a tankönyvekkel való sietést nem tartottam olyan sürgősnek, mint ők s mert a Luther-társaságtól azt mertem követelni, hogy mint egyházunk egyetlen irodalmi társasága, szégyenszemre ne másoktól vásároljon imakönyveket, hanem adjon ki maga egyet. Imakönyvünk ingyen való terjesztésére e héten B J. Siklós — 60 kor.-t küldött. Eddig kimutattunk 176 — kor.-t. Főösszeg 176.60 kor. Legyen áldás az adakozókon és adományokon. Segédlelkészi ajánlkozás. Tíz év óta parochus-kongruás-lelkész, kit egyház- községe elszegényedése miatt csak nagyobb segély nyerése mellett képes rendesen kifizetni, belefáradva a sok küzködésbe, segédlelkészül ajánlkozik. — Bár tökéletesen csak a magyar nyelvet bírja, szívesen megy olyan egyházközségbe is, hol némi gyakorlat után németül is kell fungálnia. Szives megkereséseket: Ev. lelkészi hivatalnak Gádoros (Békésm.) címre kér. Egyházfinak* iskola- vagy hivatalszolgának, házmesternek, esetleg más hasonló állásra ajánlok m. t. kartársaimnak és becs. ismerőseiknek egy öreg, de munkaképes házaspárt. Szerény feltételek mellett is hajlandók elmenni. Kozlay Kálmán, ev. lelkész, Szepesszombat. 46 45
