Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-07-01 / 27. szám
27. szám. a kiadós munkájával való megbirkózás céljára egy egyesületet akar összehozni. Ez lesz a „Gesellschaft zur Herausgabe des Corpus Catholicorum“. A nyár folyamán megjelenik a Corpus első füzete. A füzetsorozat megszerzése évenként körülbelül 20 Márkába fog kerülni. A háborús segély felosztása sok illetékest és illetéktelent fog foglalkoztatni. Egy pár hozzászólásnak talán elejét vesszük, hogyha nehány gondolatunkat papírra vetjük. Százhuszonötezer korona mindenesetre sok pénz, még akkor is, hogyha kereken nyolcszáz evangélikus lelkész között kell kiosztani. Az első megfontolásra is nyilvánvaló, hogy a segély jellege kizárja az egyenlő részesedést. Azonban épen az a nagy kérdés, hogy ki milyen arányban részesedjék belőle? Azt hisszük, hogy a segélyzendők közé okvetlen felveendők a lelkészi képesítés alapján nem csupán parochiális lelkészi munkakört betöltő egyházi tisztviselők is. A theol. tanárok nem, mert azokról már történt gondoskodás. A rendes tanári állást. betöltő vallástanárok szintén nem, mert azok a tanárokéval egyenlő segítséget kapnak. Azonban ott vannak a hitoktatók s nem egy helyen a segédlelkészek is. A hitoktatókat, akiknek egy része családos ember, okvetlen fel kell venni a segélyezendők közé. — Tudtunkkal a segély igazságos elosztása érdekében jövedelemösszeirás van folyamatban. Ettől a jövedelemösszeirástól nagyon sok függ. A magunk részéről szükségesnek tartanók, hogy ne csak a rendes, hiványszerű lelkészi jövedelmek Írassanak össze, hanem minden egyes lelkésznél vétessenek figyelembe az egyéb egyházi tisztségek után járó tiszteletdíjak — pl. püspöki jövedelmek, esperesi, nyugdíjint. ügyvivői stb. tiszteletdíj. Ha ezek teljes értékelése talán méltánytalan volna, akkor számítsák felerészben őket! Roppant fontos, hogy különbség tétessék a készpénzfizetésű és terményfizetést kapó lelkészek között, de azt is kívánjuk, hogy a kis fizetésű, kevés földű falusi kongruás lelkészek helyzetét is kellően mérlegeljék. Szívesen megengedjük, hogy készpénzből ma nagyon nehéz élni, de szeretnök látni annak az elismerését, hogy kevésből mindig művészet és hősiesség volt paphoz méltóan exisztálni. A gyermekes, családos szülők terheit különösen figyelembe kell venni. De nem szabad elfeledkezniök a segélyt megállapítóknak arról sem, hogy számon tartsák: ki mennyi segítséget kapott már gyermeknevelésre és egyéb forrásokból. Ilyen körültekintő óvatossággal megállapított elvek és kiosztási kulcs alapján talán el lehetne a segélyt rendesen és igazságosan osztani. Persze, püspökeinknek, nagyobb javadalmazásií lelkészeinknek eleve le kellene monda- niok arról, hogy ők is részesedjenek a segélyből, mert akkor ez senki számára nem lehet igazi segítség. Egy bizonyos határon túlmenő javadalmat élvező nem kapna segélyt, a hozzájuk legközelebb eső réteg csekélyebb összegeket, a segélyre igazán rászoruló nagy tömeg pedig számbavehető segítséget nyerne, még pedig anélkül, hogy a segély következtében jobb helyzetbe jutna valamivel, vagy sokkal jobb jövedelmű lelkésztársánál. Ha a segély felosztási kulcsa nem kellő körültekintéssel állapíttatik meg, bizony ez az eset is előfordulhat. — A segély felosztása nehéz és felelősségteljes feladat lesz. Reméljük, hogy közmegnyugvásra sikerülni fog. Azonban talán nem ártana, hogyha az egyetemes felügyelő úr alkalmas formában tájékozódna a lelkészek viszonyairól és keresné az alkalmat, hogy a felosztásra vonatkozó óhajtásokat és javaslatokat meghallgassa. Lelkészi értekezleteink bizonyára egy és más óhajtást és tervezetet fognak produkálni. A pesti magyar egyház szabályrendelete. Egyházi körökben már jó ideje vegyes érzések között foglalkoznak a budapesti magyar egyház új szabályrendeletével. Aki nem veszi komolyan, az mulat rajta, akinek epésebb a természete, az boszankodik fölötte. Mennyire jogos a mulatság is, meg a boszankodás is, arra rávilágított a pestvárosi esperességi közgyűlésen Hiittl Ármin budai segédlelkész-tanító meggyőző erejű felszólalása, melynek az lett a következménye, hogy ezen szabályrendeletnek a felülvizsgálására bizottság küldetett ki. A bizottság áll az érdekelt egyházközségek elnökségeiből és Hüttl Árminból. Feladata evangéliumszerűség és törvényszerűség szempontjából felülvizsgálni ezt a szabályrendeletet! Akik gondolkodva olvasnak, joggal feltűnőnek tarthatják, hogy ezt a feladatot nem a pesti egyház jogászaira bizták. Az meg még feltűnőbb, hogy a bizottságnak úgyszólván egyedüli nem kebelbeli tagja Hüttl Ármin akiről nem mindenki tudja, hogy budai segédlelkész-tanító. Mennyire igazának kellett neki lenni, milyen helyén áll a szive is és az esze is, hogy álláspontjának Budapesten érvényt tudott szerezni! Ezt a jelenséget illő feljegyezni és alaposan aláhúzni, mert ezzel a szóban forgó szabály- rendelet is reflektorszerű fénnyel megvilágítva áll előttünk.— Nekünk a szabályrendelet a tárgyalás alá bocsájtott formájában áll rendelkezésünkre, a rajta tárgyalásközben tett javításokat nem kisérhettük mind figyelemmel. Ez a javaslat azonban a maga nemében azért jellemző, mert elárulja azokat a szándékokat, melyek a szabályrendelet-atyjának az agyát feszítették. Nem minden komikum nélkül való, hogy az egyház elnevezése a javaslat szerint: A budapest-pesti dg. hitv. ev. főegyház lett volna. Jegyezzük meg: nem egyház, hanem főegyház! Ezt a szerencsétlen nevet később elejtették. Nevezetes a T. §. „A közgyűléseken tanácskozási, határozási joggal, egyházi tisztségekre cselekvő és szenvedő választóképességgel csakis azok az egyháztagok bírnak, akik az egyház anyagi szükségleteinek fedezésére évenként legalább 10 korona rendes járulékot fizetnek.* Azok az egyháztagok, akik a fenti összegnél kisebb rendes évi járulékot fizetnek, a közgyűlésen csak tanácskozási és határozati joggal bírnak, de cselekvő és szenvedő választóképességgel nem bírnak“. A lelkészválasztást a javaslat az egyházkörébe utalja. Ez állapítja meg, hogy meghívás vagy jelölés utján történjék-e a választás. A jelölés utján történő választásnál az egyháztanács hatáskörébe tartozik a választásra bocsátandó lelkészek jelölése, természetesen a felsőbb egyházi hatóságot illető jog sérelme nélkül. * Ezt a cenzust később 5 koronára szállították le. Biztosan nem állítjuk. A javaslatban 10 korona van. 423 422
