Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-06-24 / 26. szám
Evangélikus Lap EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szombatonként jelenik meg. A lapot illető közlemények, előfizetési és hirdetési dijak a lap szerkesztősége címére: NAGYBÖRZSÖNY (Hont m.) küldendők. VI. ÉVFOLYAM. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ: SZIMONIDESZ LAJOS. FÓMUNKATÁRSAK: HORNYÁNSZKY ALADÁR L1C. FIZÉLY ÖDÖN ÉS ENDREFFY JÁNOS. POZSONY, 1916. JUNIUS *24. Az előfizetés ára: Egész évre 12 K, fél évre 6 K. Egyes szám ára 30 fillér. Pályázatok minden szava 6 fillér. - Egyéb hirdetések megegyezés szerint. 26. SZÁM. TARTALOM: Sz. L.: Nem hisznek. A bizottság-rendszer. - Emireffy János: Harctéri felvételek. — Szántó Róbert: Hegyi beszéd. — Szemle. — Irodalom. — Külföld. — Különféle. — Szerkesztő közlései. — Hirdetések. Nem hisznek.... Lukács evang 16lv „. A gazdagról és Lázárról szóló történetet Jézus aligha azért mondotta el, hogy benne az emberek közt levő vagyoni ellentéteket és az előforduló égbe kiáltó szociális igaztalanságokat példázza. Azt se igen hiszem, hogy ezzel a történettel a pokolban és mennyországban való hitéről akart volna bizonyságot tenni. Az egész történet csak eszköz annak a tapasztalati ténynek és keserves igazságnak a nyomatékos kifejezésére, hogy az emberek nem hisznek.... Nem hisznek Mózesnek és a prófétáknak, de nem hinnének, még akkor sem, ha valaki halottaiból támadna fel s az prédikálná nekik a megtérést, inegkomolyodást és az Isten utain való járást. Ebben a történetben, ebben a mondásban benn lüktet Jézus fájdalmas élettapasztalata s az a keserves csalódása, mely kiábrándította öt az emberekből s amely egyszer keserű könnyekre fakasztotta, midőn sirt Jeruzsálem felett, hogy miért is nem tudták az emberek felismerni azt, ami békességükre szolgál. Nem hittek az emberek ... ez volt Jézus élettapasztalata. Ha ma olvassuk ezt a történetet, bizony nem tudom én, nem kell-e nekünk is ebbe a pesszimizmust lehellő két szóba összefoglalni megfigyeléseinket: nem hisznek ... ma sem hisznek!... Ti nagyon jól tudjátok, hogy nem gyermekségünk hitének a szétfoszlása felett akarok veletek sopánkodni. Ez nem volna méltó hozzánk. Aliiig gyermekek voltunk, addig ez kifejezésre jutott gyerekes meggyőződéseinkben, naiv hiszékenységünkben, — mióta azonban felnövekedtünk, illő, hogy levessük ezeket a gyerekes dolgokat. Ha fájó szívvel gondolunk is vissza arra a szép hitre, amely angyalokkal népesítette be számokra az eget és a földet — kárpótlást nyújt már régóta az az érettebb megfontolás, az a világnézet, mely a gyermekkori hit helyét elfoglalta. Ha azonban erre a hitre gondolunk is ... nincs túlságos okunk a felette való örvendezésre— Minél komolyabb vágyódással keressük 400 ezt a hitet, annál keservesebben esik látnunk, hogy nem hisznek ... ma sem hisznek!... Pedig ott van az Isten egész világot átölelő szeretete, melyet a keresztyén egyház János evang.-a szavaival hirdet, hogy' úgy szereié Isten e világot, hogy az ő egyetlenegy szülött fiát adá.... Ezt a szeretet harmatozza Jézus szerint a felhő, melyből áldott eső esik, ezt sugározza ki magából a nap, melynek fénye ragyog mind az igazaknak, mind a gonoszoknak. A szeretet kötelékeivel Isten magához von fel bennünket. — Mondd meg, hány emberről tudsz, akit ez az isteni jóság úgy megragadott, úgy megtérített, úgy átformált, hogy hisz, törhetetlen hálával ragaszkodik Istenéhez ?!... Az Isten nem ver bottal. De akit az élet változásai megmártogattak a szenvedésekben, az nagyon jól tudja, hogy az Isten próbára tesz bennünket, akiket szeret, azokat megostorozza, keze eléri a gonoszokat! ... A hit megteremtette Isten jutalmazó és büntető igazságszolgáltatásának a megremegtető perspektíváját is a mennyország és a pokol képében. A próféták élő lelkiismeretei voltak az embereknek. De az emberek megölték, kinevették vagy agyonhallgatták a prófétákat — a pokoltól pedig szintén nem félnek.. .. Nem hisznek ... Isten tud és akar hatni az okos emberekre is. Világot gyújtott bennünk! Mi értelmünk fényénél keressük a világrejtélyek megoldását. Felvértezzük szemünket, hogy a végtelen nagy és végtelen kicsi perspektívájába beletekintsünk. Tanulmányozzuk, ismergetjük a világot, de hányán vannak azok, akik megtalálják értelmük világánál az Istent?! Nem hisznek.... Különösen fájdalmas, hogy hisznek most: a háborúban. A nép egyik része mindhalálig való hűséggel teljesíti kötelességét, nélkülöz, vérzik és lelkét adja egy jobb jövőért, kiontja vérét hazájáért, egy másik rész azonban most sem tesz egyebet, mint folytatja régi mulatságait: élvez, rabja a pénznek és csak magára gondol. Se Istennel, se emberrel, se háborúval se, békével nem törődik, — egyedül magával. Ha százszor kevesebben volnának, még akkor is elég okát szolgáltatnának arra, 401
