Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-06-17 / 25. szám
25. szám. kritikai átdolgozása. Nagyobbrészt megmaradtak a reformátor nyilatkozatainál és a legrégibb biográfiák adatainálScheel munkájának az az érdeme, hogy alapos kritikával rajzolta meg azt a kort, amelyben Luther élt, a forrásokat elemezi, sok jellemző adatot hord össze, minuciózus pontossággal írja le a középkor iskolaügyét: kezdve az elemi iskolától egészen az egyetemig. A Luther-legendákat a forrásukig nyomozza és hatásukra is ráutal. Az első fejezetben a mansfeldi esztendőket irja le. Azzal az általánosan elterjedt felfogással szemben, hogy Luther atyja kegyetlenül szigorú volt gyermekével szemben s az iskolában is ebben volt része Luthernek, úgy jellemzi az atyát mint aki vidám, szelíd, tréfára hajló férfiú volt s az iskola sem volt olyan brutális és bárbár, mint azt a Luther életrajzok feltüntetik. A középkor végén a triviál iskolák nem voltak methodus nélküli rossz iskolák, melyeknek az élettel semmi érintkezésük nem volt. Nincs alapja annak az állításnak, hogy Mansfeldben Luther igen gyenge oktatásban részesült. A szülői ház és az iskola bevezették a gyermeket abba a világba, a mi nélkül egy jóra való keresztyén nem lehet el. Résztvett a szép istentiszteleteken, tapasztalt valamit a bűnök megváltásának az alázatából és világos kezdett előtte lenni, hogy nincs nekünk a földön maradandó városunk. A második fejezetben A^agdeburgról szól. Körülményesen leírja a várost, viszonyait. Gondos kutatás után megállapítja, hogy Luther itt a dómiskolába járt, hol a „közösélet testvérei“ tanítottak, akik azonban semmi tekintetben sem tértek el az igazi katholicis- mustól. Magdeburgban a Mansfelden megvetett alapon fejlődik tovább. A harmadik fejezetben Luther eisenachi iskolai éveiről van szó. Itt fejezte be iskoláit. Luther nyomorgó nehéz megélhetése nem felel meg a valóságnak, Cotta asszony a templomban lett figyelmes a Luther fiú szép kellemes hangjára és a gyermektelen házaspár magához vette a fiút. Nyugodtan egészségesen fejlődött itt Luther. A kötetnek a gerincét képezi a negyedik fejezet: az erfurti artistafakultáson. A várost pontosan rajzolja meg az utcák kövezésétől a házak tetőzetéig. Természetesen részletesen és gondos alapossággal jelenik meg előttünk az egyetemen uralkodó szellem, az oktatás és a város élete. Általánosításoknak azért kevés helye van, hogy Erfurtban a studens élet kicsapongásokból, korhely- kedésből és hasonlókból állott. Itt Luther nyilakozatait is bírálat alá veszi, amelyek a reformátor idősebb korából valók s a melyek kedvezőtlenül Ítélik meg Erfurtot. Jellemző dolgokat találunk az egyetemi előadásokról: az aristotelesi filozófiáról, a természetfilozófiai, az erkölcsfilozófiái, metafizikai és humanista oktatásról. Megismerjük azt a tudományos anyagot, a mit Luther az egyetemen hallgatott. Tanárainak: Trutzetler és Unsingen előadásaiból. Trutzetler 5 logikai dolgozata 1500—1505-ből megvan a stuttgarti könyvtárban, amelyek alapján Scheel megvilágítja az uralkodó szellemi irányokat. Hangsúlyozza, hogy mennyire fontos Luther megértéséhez a középkori scholasztikafilozófia imeretes. Erfurton a via moderna irányzat volt képviselve. Az augusztinus-féle supranaturális bibliai képzettel szemben ál! az aquinói Tamás, Duns Skotus és Ockam által hirdetett irány, akiknek a követője volt Luther tanára Trutzetler. Kimutatja a szerző, hogy Luther mint természetbölcselő Aristoteles követője, aki az aristotelesi fizika fogalmaival gondolkodik. Mind ez azonban nem jelenti azt, mintha a kijelentés az ésszel szembe led volna helyezve. Az egyházi tekintély alapján a kijelentés korrigálta az igazságokat. A humanizmus is benyomást gyakorolt Erfurtben Lutherre. Bár azokat Scheel a minimummá szállítja le. Amikor Luther a jogi tanulmányait kezdi el, akkor még az egyetemnek teljesen középkori a jellege, a humanizmushoz való legkisebb hajlandósággal. Az ötödik fejezetnek a citne: a katasztrófa. Kezdődik jogász Lutherrel, aki azután akarata ellenére hirtelen szakít eddigi terveivel, fogadalmat tesz, hogy kolostorba megy, s fogadalmát teljesítve szerzetes lesz. Az általánosan elterjedt vélemény, hogy Luthert a lelkiismeret kínzó gyötrelme, a kegyelmes Isten után való küzdelem vitte a kolostorba. Ez a lépése hosszú lelki harcoknak lett az eredménye. Scheel gondos kutatások alapján azt a tételt igazolja, hogy Luthert a közeli halál félelmének és aggodalmának gondolata hirtelen viszi arra az elhatározásra, hogy kolostorba megy. Nem mintha egyedül a halál félelme tétette volna vele a fogadalmat. Hiszen többször volt élet veszedelemben. De annál a zivatarnál, mikor szent Anna segítségét kérte, az „égből hangot hallott“. Scheel visióról kisértetről (Gespenst) beszél, mely hasonlóan Pál damaszkuszi útján való jelenéshez, lett az elhatározás közvetlen oka. Luther kolostorba való lépésénél a kérdések halmaza vetődik fel. Hogyan lehetséges hirtelen egy lelki katasztrófa azzal a Lutherrel, aki mint ifjú, vidám cimbora karddal az oldalán jár kél erdőn mezőn, amint Scheel őt jellemzi. A fogadalmat tett Luther kolostorba viszi kedvelt klasszikusait Plautust, Vergiliust s az utolsó este meghívja barátait vacsorára ének és zene közt búcsúzik? Ezek a kérdések mind tárgyalva vannak Scheel munkájában az ötödik fejezetben. Érdekes és vonzó olvasmány, melyet az ember addig nem hagy el, míg a végére nem ér. Különösen ha Denifle és Grisar kath. történetírók Luther életrajzát ismeri. Mi ez alkalommal csak Scheel munkájának az első kötetét akartuk ismeretetni. Ezeknek a kérdéseknek a tárgyalását a különböző Luther életrajzok alapján külön tanulmányra hagyjuk föl magunknak. Lie. Fizély Ödön. Harctéri felvételek. in. Biblia. Jó egy esztendeje, ütközet után történt. A szanitészek szomorú hivatásukat teljesítettek: a sebesülteket és halottakat szedték össze. Az egyik halott különösen megragadta figyelmüket, mert nem volt rajta semmi vérnyom, arca sem árulta el a vérveszteség sápadt391 390
