Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-05-20 / 21. szám
21. szám. a szélesebb, kitaposott ösvényeken. Azonban lépésről- lépésre így is közelebb jutunk, közelebb vagyunk célunkhoz. Sokat köszönhetünk ennek a léleknek. Ma közelebb vagyunk általa s jobban ismerjük a mi Urunkat, a Jézus Krisztust. Mélyebben belátunk az élet rejtélyeibe. Mióta megfigyeléseket gyűjtünk, azóta sok csodáját megismertük ennek a világnak. Mióta az igazság lelke vezérli az emberiséget, azóta nagyot változott, soha nem sejtett haladást tett a világ. Nemcsak rohanó vonatokon tudunk száguldani és repülni a levegőégben, nemcsak a természet erőit fogta be az ember a maga igájába, hanem a nyomorult, beteg emberen is jobban tudunk segíteni. Amerre nézünk, mindenfele haladást, emelkedést, előbbre jutást látunk. Ezt a haladást csak az teszi kétségessé, hogy nem túlságosan egyoldalu-e ez az előbbre jutás? Vájjon jobbak lettünk-e a haladás által?! Általánosságban nehéz erre a kérdésre választ adni. Mi lesz rá az egyéni feleletünk ?! Bár tudnánk rá boldogan azt felelni, hogy a haladás által lelki javaink is gyarapíttattak. Mert mitérne hogyha az egész világot s minden igazságot magunkénak mondhatnánk, lelkünk azonban veszített volna melegéből, szeretetéből, vágyódásából, gyermeki alázatából?! Az igazság lelke nemcsak hideg, objektiv tudást szerez, és látkörünket tágítja, hanem szivünk melegének az intenzitását is fokozza. E kettős művével tesz bizonyságot arról, hogy csakugyan a Krisztus lelke, hogy Krisztustól származik. Őt is ez a kettő emésztette: az Isten országa igazságai után való vágy s a szegény, tévelygő emberiélek szeretete. Az igazság lelke is e kettőt cselekszi bennünk. Kielégíti a tudásvágyat, csillapítja az igazság után való szomjúságot s növeli a megértést, fokozza a szeretet testvéreink iránt. Sz. L. Theologiai fakultás. ii. A tiszai egyházkerület akciót indított s bedobta a közvéleménybe az eperjesi egyetem gondolatát. Ezt az akciót nem helyeseljük. Nem tartjuk ugyanis politikusnak, hogy az eperjesiek épen most kínálkoznak fel az egyetemükkel. Sokat beszélnek arról, hogy Pozsonyban lehetetlen a theologiai fakultás megcsinálása. Hogy miért, azt senki sem mondja s alighanem senki sem tudja. A beavatottak azonban dodonai arcokkal járnak kelnek s halálra rémitgetik a gyenge sziveket a befolyásos körökre és egyebekre való titokzatos hivatkozásokkal. Hogy mennyi igaz ezekből a pletykákból, azt nem lehet megállapítani. De igazság bizonyára van bennük. Az ugyanis a dolgok természetes logikájából folyik, hogy pl. klerikális körök egyetemre bekebelezett protestáns theologiai fakultás gondolatát nem üdvözlik hozsannával; az sem meglepő, hogy az egyetemek tanárainak egy része némi kicsiny léssel nézi le a theologiai tudományt s annak tudományvoltát is hajlandó kétségbevonni, vagy kereken letagadni. Ezek 322 természetes akadályai mindenütt és mindig egy theologiai fakultásnak. A feladat az, hogy ezeket le kell győzni, el kell hallgattatni! Kétségbe kellene esnünk- hogyha nem remélhetnök, hogy az állam dogmatikus és egyéni szempontokon felülemelkedve magasabb állami, kulturális és vallásos érdekek figyelembevételével fogja ezt a kérdést megoldani. Végre is nálunk eddig az államegyház fogalma a kultuszminisztériumban nem recipiált fogalom. A mi egyházunk még mindig beoett egyház, tehát jogunk van mindenütt ebben az országban levegőhöz. Pozsonyban is, Budapesten is. Ha egyesek nem látnak szívesen, akkor is. Ezt a jogunkat állami tényező kétségbe nem vonhatja s nem is vonja kétségbe. A jogunk érvényesítése elé tornyosuló természetesakadályoktól nem szabad megijednünk. Azokat le lehet és le is kell kűzdenürik, csak nem szabad mindjárt kétségbe esnünk! Eddig komoly munka a fakultásért nem folyt. Hiszen volt nekünk egy dicső bizottságunk, amely épen az elhatározó pillanatokban nem volt sehol s éveken át ebben a kérdésben össze sem ült, egy lépést sem tett. Most amikor végre valamelyes tettre serkentünk, teljességgel érthetetlen, hogy mindjárt az első lépéseknél előáll a tiszai egyházkerület a maga lehetetlen ambícióival! Mielőtt a dolgot energikusan kézbe vettük volna, máris számolunk azzal a lehetőséggel, hogy úgyis hiába. . . . Lehet így egy akciót sikerre juttatni?! Ilyen kishitűséggel kell kezdeni ezt a fontos mozgalmat?! Megint ahányan vagyunk, annyifele fogunk húzni?! A tiszai egyházkerület akciója tehát a lehető legrosszabbkor indult meg. Most nem helyiérdekű tervek megvalósításáról van szó, hanem egyházunk egyik fontos jogigényének a céltudatos érvényesítéséről. A röpirat túllő a célon. Ha célját tehát a mostani időpontban nem tehetjük is a magunkévá, azt viszont örömmel látjuk, hogy ugyanez a röpirat bizonyos határig igen jó arzenál. A theologiai fakultás kikűzdéséhez szükséges érvek és fegyverek jó részét megtaláljuk benne. Részünkről igazunk tudatában arra helyezzük a súlyt, hogy minden felelőtlen aknamunka titokzatos bújkálása, egyéni érdekek előtérbe tolása helyett idealisztikus érveinkkel hassunk s a mi magasabb szempontjainkat juttassuk érvényre. Az evang. theologiai fakultás elsősorban egyházunk és a mi theologiai tudományunk érdekeit szolgálná. Kétségtelen, hogy egyházunk jövője szempontjából végtelenül fontos a kifogástalan, mélyreható theologiai kutatás és oktatás, jövendő lelkésznemzedékünk kiképzésének a magas nívóra való emelése. Az állarjj^eiri- pontjából azonban a mi javunk előmozdítása "döntő érv. Az államra nézve két szempont irányadó. Áz első az egyetemek rendeltetésére, a másik a felekezetek közötti‘Jviszonosságra vonatkozik. Ha theologiai fakultást kívánunk, akkor azt kell mindenek előtt kimutatnunk és köztudattá érlelnünk, hogy a mi theologiánknak ott a helye a tudományok összességének a művelésére hivatott egyetemeken, mert a mi theologiai tudományunk nem célzatos, pusztán felekezeti szempontok szerint igazodó, kötött marsru323
