Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-04-15 / 16. szám
egész hegyi beszéd ebből a forrásbői származik. Miután ennek a történetileg rendkívül becses mtihkának a legnagyobb része belekerült ebbe a két evangéliumba, az eredetinek az elveszéséért némileg kárpótolva vagyunk. Hasonlóképen több, mint egy évezreden át elveszettnek hitte a keresztyénség a „tizenkét apöstol tanításának“ nevezett fontos óskeresztyén Íratott. Ennek egy másolata azonban egy jeruzsálemi könyvtárban lappangott, ahol azt 1873.-ban a szerencsés kezű Bryennios, a jjcomediai metropolita felfedezte s 1883.-ban újra megismertette vele a tudományos világot. A szerencsés véletlen több más, szintén elveszettnek hitt régi keresztyén irat birtokába jutatta korunkat. Egy egyptomi barát sírjából 1892.-ben a Péter apostol neve alatt szereplő apcjfíf evangélium és apocalypsis nagyobb terjedelmű töredékei kerültek elő. Armeniában Irenaeus híres eretnek cápoló egyházatya egy eddig ismeretlen munkájának a fordítását fedezték fel. Egyptom szárazhomokjából ezer meg ezer éves papyrusoknak egész tömege került napfényre. Ezek között vannak olyanok is, melyek keresztyén szövegeket, Jézus mondásainak pár soros töredékét és Újszövetségi szövegeket tartalmaznak. Eredetiben előkerült egy pár olyan „okmány“, melyeken az üldözés alatt megtört keresztyéneknek a pogány áldozásban történt részvétele hivatalosan biío- nyíttatik. A sok meglepő és fontos felfedezés dacára van a tudománynak még mindig elég sajnálni valója. Az eretnek irodalmat például a diadalmaskodó egyház oly sikerrel kípusztitotta, hogy ha az egyházatyák nem cápolták s nem idézték volna nagy huzgalominal ezeket az eretnekek munkákat, akkor a legtöbb eretneknek csak a neve és veszett hire marad volna ránk, a nézeteiből pedig nagyon keveset, vagy épen semmit nem tudnánk* Az egyptomi homok és a keleti a világforgalomtól távoleső, eldugott kolostorok porlepte, senki által nem bolygatott könyvtárai sok értékes kincset rejthetnek. Az a reménység azonban, hogy egyes újtestamentumi iratok eredeti kéziratai is előkerüljenek, nagyon gyenge lábakon áll. A törékeny papyrus, amelyre ezek Írattak, romlandó anyag. Majnem két évezred tökéletesen megemészthette őket. A római hatóságok is alapos munkát végeztek a keresztyének szent könyveinek a felkutatásaival és megsemmisítésével. Mivel az eredeti kéziratok létezésének már a legrégibb egyházi irók munkáiban alig találni nyomát, az a sejtés a legvalószínűbb, hogy ezek egy pár évtized alatt elhasználódtak, lomtárba kerültek, elvesztek, vagy megsemmisültek. A Krisztus születése után való 3. évszázadban már a lehetetlenséggel lett volna határos ezeknek a megbecsülhetetlen értékű okmányoknak a nyom nélkül való eltűnése. Az őskeresztyén, Jézushoz és az apostolokhoz egész közelálló kor azonban a világ végét várta. Nem csoda, ha nem gyűjtött ereklyéket. írott tekintélyekre épen nem volt szüksége, mikor egyrészt ott volt az .** Az elpusztított gnosztikns irodalomnak a töredékeit gyűjtötte össze nagyon érdekes könyvében — németre lefordítva : Wolfgang Schultz: „Dokumente der Gnosis“ cím alatt: (E. Diederichs kiadása Jena 1910. Ára 8 Mk.) öröklött szentirás, az ó-testamentum, másrészt pedig még éltek az élő tekintélyek, Jézus apostolai, kikben és kik által az Úrnak szent lelke nyilatkozott meg, kik hirdették az igazságot és bizonyságot tettek róla. A hit hallomásból származott, előszó terjesztette és táplálta, nem pedig betű. Ez az alkotók és alapvetők korszaka. A betűhöz az epigonok ragaszkodnak. Ezek nem tudnak s ha tudnának is : nem akarnak alkotni, hanem a múlt ha- gyomáiból és tiszteletéből .élnek és táplálkoznak. 'Ezt teszik a keresztyénség ep^gonjai is. Őket már fájdalmasan érintette a sok vesztesség, azért összegyűjtik a maradványokat, azután tanulmányozzák, magyarázzák őket, önálló alkotásokra nincs bátorságuk. Egész gondolkozásuk a hagyományok által megszabott körben mozog. Az alkotó erő visszaszoritása következtében a legtöbb energia dogmatikus vitatkozások, vagy a legendatermelés biztosító szelepén süvít ki. Ezen a két téren való buzgó tevékenykedés sokáig jellemzője a keresztyén életnek. Jézus egy betű Írást nem hagyott hátra. A legenda ebbe nem nyugszik bele. Töri fejét azon hogy mit irt Jézus akkor a homokba, mikor a zsidók a tetten ért házasságtörő asszonyt elébe hurcolták, hogy Ítéletet mondjon felette. Hamisítanak egy levelet; erre ráfogják, hogy az Jézus sajátkezű levele, amit az edesszai fejedelemhez irt. Ebben Jézus megigéri, hogy holta után egy tanítványa elmegy a beteg fejedelmet meggyógyítani. Az epigonoknak nem elég Jézus igazi öröksége, az „igazságnak a lelke, amely elvezérel minden igazságra“, hanem ereklyék után kutatnak. Felfedezik Jézus keresztfáját, varratlan köntösét, az égből esett, „nem kézzel festett“ Jézus-képeket, vagy azokat, amelyeket, hol orvosnak, hol festőnek mondotf Lukács készített, Veronika kendőjét s számtalan egyéb ereklyét. Hogy ezek az ereklyék igaziak-e, vagy sem, az a „hívőket“ nem alterálja. Ma Jézus keresztjének a darabjaiból több kereszt is kitelnék, Krisztus szegei is megtöbbszöröződtek, az „igazi“ varratlan köntöst is több helyen mutogatják * Az értékes ereklyék között egyszer csak emlegetni kezdik az „eredeti kéziratokat“ is. Cyprus szigetén „Barnabás“ sírjában felfedezik Máté evangéliumának a szerzőtől származó kéziratát. Azután bészélnek arról, hogy az efezusi egyház birtokában meg van még János apostolnak a sajátkezüleg írott evangéliuma. Később a velenczei élelmesség egy velenczei, a hetedik századból származó latin evang- kéziratra fogta rá, hogy az Márk evangélista saját kézírása. Az ereklyegyüjtő á^efivedélyt és az emberi hiszékenységet a pénztszefíft; élclmeség a „modern“ korban is kitünően ki tudja használni, Nem is olyau nagyon rég, mikor a nagy TiflÉhen^prf foglalkoztatta s tartotta a müveit világot izgalomban az általa felfedezett ősrégi kéziratokról szóló hírekkel, mikor mindenki kéziratokat gyűjtött, újra tevékeny talajra találtak az „eredeti kéziratokról“ szóló mesék is.lgen'j^íTémző a Síntonides Kons*Az ereklyék megtöbbszöröződéséről' külön thearia is keletkezett ! A botránykövet hivő theologuS'ók' próbakőnek tették meg. Amiből a józan ész csalásra, vagy tbífs effélére következtet, az szerintük valódiság bizonyítéka! Im' 249 248
