Evangelikus lap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-01-08 / 2. szám
jobbára választmányi tagjaikkal és igazgatósági tagjaikkal cikkeket, füzeteket, könyveket s talán ha a szükség úgy hozta magával, még verseket is — mihez nem ért ugyanis nálunk egy vezérember?! Ez az a nagy arányú, kvalitásokban bővelkedő tudományos munka, melyet okvetlen „tudományos“ akadémiává való fejlődéssel kell betetőzni?! Valamikor, a Protestáns- egylet idejében a prot. egyházi irodalomnak legalább a komoly theolog iái tudománnyal volt valamelyes kapcsolata. Amióta azonban irodalmi társaságainkba is befészkelték magukat a nagystílű egyházpolitikusok közé a mindenütt ott levő kitűnő üzleti érzékű irodalmi gyorstalpalók és foltozó suszterek is, amióta egyesületeink az ő „szellemi irányításuk" alatt állanak, azóta gyönyörnek is sok tudományos akadémiává való fejlődésükről álmodozni. Amilyen bolond világot élünk, épen azért lesz a dologból valami, mert olyan lehetetlen. Naivság ugyanis azt hinni, hogy egy tudományos akadémiában a tudomány csakugyan fontos és nélkülözhetetlen kellék. Szó sincs róla. Elég a tudományos ambició is! ... Hogy felekezeti alapon nem szabiul és nem lehet igazi tudományt művelni (gondolj csak az egész keresztyénségnek az emberi tudományoskodásról való lesújtó véleményére az indexre, modernista esküre a Zd^ányi ügyre s mindarra, ami ebbe a kategóriába tartozik), az szintén mellékes! Mi azért megcsináljuk a magunk „tudományos“ akadémiáját, mert mások is csináltak ilyen fából vaskarikát s mert milyen szép is volna az, hogyha egy pár gyenge prédikációért, okos egyházpolitikai törtetés után tizenöt bizottsági tagság mellé babéraik közé fűzhetnék egyes nagyjaink a „tudományos“ akadémia tagságot is. Szerencsétlen idea! Egy esetben azonban volna értelme. Szakítson az egyház kimondottan hagyományos tudomány ellenességével, adjon szabad kezet tudósainak, becsülje meg őket és legyen minden erejével azon, hogy minél többen kultiválják az egyházi ill. theologiai tudományokat és egyéb tudományágakat is s azután, ha mindez megvan: akkor majd lehet beszélni tudományos akadémiáról! A pápa és a német protestánsok. Az a pápai beszéd, mely a protestáns szószékeket pestiseseknek mondta, a német evangélikusok körében kínos feltűnést keltett, úgy hogy Hartmann bibornok szükségesnek tartotta, hogy némi kimagyarázkodással a beszéd élét vegye. A bíboros kijelentette, hogy a pápa a legkevésbé sem gondolt arra, hogy a német protestánsokat bántsa. Luther és Kálvin nevének az említését szintén félreniagyarázták. A pápa csak azt kifogásolta, hogy Luther és Kálvin tanai Rómában diadalra jussanak. A pápától senki nem veheti rossz néven, ha gondja van arra, hogy a pápák városában a katholikus hit sértetlenül fennmaradjon. — A pápai beszéd különben — úgy látszik — diplomáciai eszmecsere tárgyát is képezte a pápai udvar és a vatikáni porosz követ között, amennyiben a Wolf-íigynökség jelentése szerint Hartmann biboros kijelentései lényegileg egyeznek azzal a magyarázattal, amivel a vatikáni királyi porosz követnek is szolgáltak. Ez ellen a pápai ki25 hivás ellen, mint az Ev. Orállóban olvassuk — a soproni egyházmegye lelkészi értekezlete tiltakozott s felhívta egyetemes lelkészi értekezletünket és egész egyházunkat, hogy a béke helyreállta után szintén tiltakoz ék az ellen, hogy a pápa pestises szószékeknek mondja azt a helyet, ahonnan mi a mi igazainkat hirdetjük s sátán küldötteinek azokat, akik nem katholikus módon imádják az Istent. IRODALOM. Debreczen, mint protestáns irodalmi és tudományos központ. Debreczenből vesszük azt a hirt, hogy Lencz Géza dr. és Varga Zsigmond dr. egyetemi tanárok az 1916. évben a Hegedűs és Sándor ref. könyvkiadó céggel karöltve nagyszabású irodalmi és tudományos tervet akarnak megvalósitani. A ref. papság számában és összetartásában rejlő eső eddig is lehetővé tette, hogy a „Debreczeni Lelkészi 7áru című, nem annyira súlyánál, mint inkább terjedelménél fogva irodalmunkban számot tevő könyvsorozat éveken át megjelenhessék. Pompásan bevágott ezenfelül a háború alatt megjelent, Lencz Géza dr. által szerkesztett „Beszédek és imák háborúi alkalmakra“ című könyvsorozat is, amelyből eddig három kötet jelent meg és körülbelül el is fogyott. Mivel azonban ez a két egymás mellett fennálló, gyakorlati irányánál fogva egymásnak konkurenciát csináló vállalat fenntartása az erők szétforgácsolására vezetett volna, felismerve és szükségesnek tartva az erők egyesítéséből származó előnyöket, a Debreczeni Lelkészi Tár szerkesztését is Lencz Géza vette át s Varga Zsig- monddal együtt új alapokra fektette a két vállalkozás jövendőjét. Az új Debreczeni Lelkészi Tár ezentúl nem prédikációk és gyakorlati dolgozatok kizárólagos gyűjteménye lesz. hanem két irányban bővül meg. Amellett, hogy az igehirdetés és a gyakorlati lelkészi munka érett gyümölcseinek a tárháza marad, felöleli a tudományos theologia kultiválását is, még pedig egyrészt abban a formában, hogy figyelemmel kiséri a magyar és a külföldi theologiai tudományos munkát és irodalmat és összefoglaló ismertetéseket közöl róla, másrészt módot és alkalmat nyújt arra is, hogy a magyar theologiai munkálkodás eredményeit, önálló kutatásokat is publikálni lehessen benne. Ennek a programúinak megfelelőleg a Debreczeni Lelkészi Tár a jövőben a következő három füzetsorozatbóJ fog ál lan i: 1. Theologiai értesítő. 2. Beszédek és imák különféle alkalmakra. 3. Értekezések. Az egész vállalat előfizetési ára évenként 14 korona. A lelkészegyesületek tagjai egész évre 12 koronát fizetnek érte. Ezt az igen rokonszenves, nagyarányú és bizonyára szép eredményeket is jogosító tervet a legnagyobb örömmel üdvözöljük. Sokat várunk tőle. Különösen kiemelendőnek tartjuk benne azt az üzleti élelmességet és vállalkozó szellemet, amely a mi mindenfelé hallatlan rossznak kikiáltott viszonyaink közepette 26
