Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-10-30 / 43. szám
43. szám. aló színű bb, hogy annak a kielégítésére is gondolni fog majd valaki. Azért biztat a remény, hogy lesznek nekünk a mostaniaknál jobb ifjúsági irataink is, amelyeket nem okvetlen „egyházi“ irók Írnak, amelyeknek a benső értékében azonban annál több örömünk leszen. Ez is nagyon fontos egyházi feladat. Ha nálunk munkafelosztás, céltudatos haladás volna, akkor ennek a feladatnak a megoldására embert kellene állítani, aki életét szentelhetné arra, hogy szervező, biztató, értékeket felfedező munkájával a jelentkező igényeket kielégíteni igyekezzék. Sz. L. Az ember származása. XVII. Mindezek az adatok, bár közvetve, a majomnak az emberrel való vérrokonságát bizonyítják. De a vérrokonság sőt a vérnek azonosságára vannak közelebbi bizonyítékaink. Az első a vértestecskék hasonlósága. Minden más állat vérének testecskéi, haemog- lobinjai, úgy alakra, mint nagyságra nézve külömböz- nek az emberéitől, a majoméi ellenben mindkét fenti tulajdonságra nézve megegyeznek. Hasonló azonosságot mutatnak az újabban felfedezett ú. n. vérkristályok is. Azután: eddig a vér- és faj- rokonsággal szemben avval érveltünk, hogy az ember vére nem keveredik a majom vérével. Most ez az érv itt megdőlt, még pedig a vegyi elemzés és vérkeverés korszakot alkotó kísérletei által. A vegyelemzés kimutatta, hogy az ember vére ugyanolyan elemekből van össze- téve, mint a majomé. A vérkeveredés lehetőségét pedig három egymást fokozatosan erősítő kísérlet igazolja. Az első szerint az ember vérsavója nem oldja fel az orángután vörös vérsejtjeit, ellenben a félmajmokét és más alsóbbrendű majmokét könnyen feloldja. Ez a negativ kísérlet azért bizonyítja az ember és az orángután vérrokonságát, mert az ugyanezen fajhoz tartozó egyén vérsavója nem oldja az ugyanezen fajhoz tartózó másik egyén vértesteit. A második fontos kísérlet a kémlőoltás. Ennél meg azt tapasztalták, hogy az ember vére csak az emberszabású majmok vérével ád úgynevezett csapadékot és megfordítva: az emberszabású majmoké az emberével. Mind a két utóbb említett kísérlet felett áll annak a tudósnak kísérlete, aki egy csimpánz erébe tiszta embervért fecskendezett be és a csimpánznak semmi baja sem történt, jeléül annak, hogy az ő vére az ember vérét teljesen assimi- lálta és bizonyítékául annak, hogy a két vér vegyi alkata ugyanaz. Ez a harmadik kísérlet annál eklatán- sabban bizonyítja a két vér élettan és vegyi rokonságát, mennél veszedelmesebbnek, pusztitóbbnak bizonyult be az egyik faj egyénének vére a másik faj eyyéneinek vérére és általában egész szervezetére. 679 Az idegen fajhoz tartozó egyén vérét ugyanis semmiféle emberi és semmiféle állati szervezet nem tűri meg magában, hanem vagy kiveti magából, vagy pedig, ha erre Képtelen, mint valami borzalmas méregtől, elveszti életképességét, megzavarodik és romlásnak indul, mely körülmény az egész szervezet gyors pusztulását vonja maga után. Ugyanaz lévén már most az ember és a majom vére, ugyanazokból az anyagokból állanak a két lénynek, az embernek és a majomnak a csontjai, a szövetei, az izmai, az idegei, az agyveleje, szóval egész testi mivoltok. Emellett a testi mivolt feltűnő hasonlósága mellet az ember alsóbbrendű, állati származását, az állatok bizonyos feltűnő csodálatos szellemi képességei egyrészt, a jelen és a múlt idők természeti, vad állapotban élő emberének csekély, még sok állaténál is alacsonyabb szellemi megnyilatkozásai másrészt, bizonyítják. Az állatok szellemi életéről szólva nem szorítkozhatunk többé csupán a majmok fajára, hanem figyelmünket az egész állatországra kell kiterjesztenünk, mert a szellemi élet az egész állatországban és annak legkülönbözőbb fajainál és egyéneinél nyilatkozik meg. Először is általánossságban azt kell előrebocsá- tanunk, hogy az alsóbbrendű állatok ép úgy éreznek örömöt és fájdalmat, boldogságot és nyomorúságot, ijedtséget és félelmet, gyanút és bátorságot, boszut és hűséget, mint az ember. Az örömmel teli boldog érzést a kölykök és hangyák játéka bizonyítja. Anyai szere- tetet mutatott fiai iránt az a majom, amelyik egy leveles gallyal legyeket hessegetett el alvó fia arcáról, vagy amelyik gyermekének arcát a folyóban megmosta, vagy amelyik elhalt fia után érzett bánatában elhalt. A majmok állítólag nagyon félnek a kígyóktól és mégis kíváncsiságból felemelték egy állatseregletben egy közéjök tett és kígyókat magában rejtő és gondosan befedett kosár fedelét. Utánzó képessége és törekvése a majmoknak közmondásos. A majom mellett utánoz azonban más állat is. így utánzás által tanult meg a kutyáktól egy farkaskölyök kutyamódra ugatni, egy macskáktól felnevelt kiskutya talpat nyalogatni és macskamódra mosakodni. Utánozva tanulják meg a kis éneklő madarak szüleik énekét, a papagájok a legkülönfélébb hangokat. Egy természettudós megfigyelése szerint egy sólyom pár úgy tanította fiait zsákmányfogásra és távolságbecslésre, hogy először döglőtt egereket azután élő madarakat bocsátott le előttük. Az egérreleső macska az erős feszült figyelemnek a példányképe Huszágh Gyula. SZEHLE. A pápa és a béke. A háború kezdete óta figyelemmel kisérjük a pápa szerepét a világháborúban. 680
