Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-03-20 / 12. szám
12. szám. kötet, melyet a szerző csütörtök délutánonkint mondott el a békéscsabai evang. kistemplomban a háború kitörése óta. Az igaz jó beszédek jellemző vonása, hogy abból ráismerünk arra a gyülekezetre, mely előtt azt elmondották. Megismerjük annak a vágyait, szenvedését, a lelkét. Azt nagyhangú szólásokkal kielégíteni nem lehet. Az embernek bele kell magát dolgoznia, élnie hallgatói leikébe, ha olyan hatást akar kiváltani, amely jótékonyan építőleg hat a hallgatóra. Átolvasgatva a beszédeket közvetlenséget, jól eső melegséget éreztünk belőlük. A nehéz megpróbáltatás idején — úgy gondoljuk — a szerzőnek is lelki könnyebbséget jelentett, mikor egy egy beszédjét elmondotta. Emlékezés Lautner János drról. Ne félj én megsegítek téged, a kötetben legsikerültebbek. Persze hatás tekintetében, az élő szó segítségével mindegyik beszédjével utat találhatott hallgatói szivéhez. (-f.) A Körösi Henrik és Szabó László által szerkesztett és a Franklin-társulat kiadásában megjelent Az elemi népoktatás enciklopédiája c. hézagpótló lexikon harmadik kötete is megjelent, s ezzel ez az értékes munka befejeződött. Ajánljuk nemcsak az iskolai és tanítói könyvtárak, hanem a tanüggyel foglalkozó lelkészek számára is. Tárgyilagos, tanúlságos, különösen az elemi iskolák és tanítók jogviszonyaira vonatkozó cikkei megérdemelnék a folytonos kiegészítést, hogy így szükség esetére mindig kéznél legyenek és megbízható útbaigazítást nyújtsanak. Weszely Ödön: Népiskolai oktatástan (neveléstan, tanítástan és módszertan) c. jól bevált tankönyvre, mely harmadik, átdolgozott kiadásban jelent meg (Budapest, Lampel R. 1914. Ára 4-80 kor.) szintén felhívjuk olvasóink figyelmét. Ez a terjedelmes, megfelelő irodalmi utalásokkal ellátott, a pedagógiai haladással lépést tartó tankönyv jó bevezetésül szolgál a tanító és az iskola munkájának a megértéséhez és megbecsüléséhez. * A szerkesztőséghez beküldetett: Alvinczy Mihály és Alvinczy Mihályné. Ismétlő népiskolai olvasó és tankönyv. Budapest, Lampel R. 1914. SZEHLE. Az ajándékhajó legendája. Nagy Lajos gyúrói lelkésztársunk ostoroz bennünket azért a sok pogány imádságért, amit — (különben vele együtt) küldünk a mi mennyei Atyánkhoz — s pogányságunk következményeinek némileg való ellensúlyozását abban a karácsonyi hajóban látja, amelyet az amerikai gyermekek indítottak útnak s amelyből a mi falunknak is jutott egy pár szines ócska könyvtábla, divatlapokból kivágott kép és egyéb kedves apróság — ezt írván róla; „Talán ellensúlyozza némileg e sok pogányságot az az amerikai hajó, amely az Egyesült Államok isko187 lásgyermekeinek ajándékaival megterhelve mint Isten lelke úgy ringott, úgy lebegett a vizek felett s jött hozzánk csodás hajó, örömhajó mérhetetlen vizeken keresztül — átokkal sújtott nemzethez, a szeretet nyelvén hirdetve a minden népek Istenét — a minden népek árváinak, megsebzett sziveinek. Egy tömlőből gyógyító balzsam mindkét félnek, akik egymást szivén ütötték, egy hajóról karácsonyi öröm mindkét félnek, akik egymással farkasszemet néznek. Ezen a hajón, amelyen oly jó megpihenni, több az igazság, mint millió és millió háborús imádságban s hatalmasabb a szeretet, mint bármelyik tábor ereje . . .“ Igen . . . ettől a gondolattól és látványtól meg lehet ittasodni. Azok a nagyszerű amerikai iskolásgyermekek ! . . . Az a csodás Isten-lelke hajó, hogy ring és lebeg a mérhetetlen nagy vizek felett. Sajnos, amióta Nagy Lajos ezt a hajó-apotheozist megírta, egy s más kiderült Amerikáról. Ugyanabban a szent hónapban, mikor az Isten-lelke-hajó átringott ide hozzánk az átokkal sújtott nemzetekhez, a jó iskolásgyermekek papái feltűnés nélkül egyéb hajókat is útra bocsájtottak. Ezeken a hajókon nem divatlapokból metélt képek, hanem kék bab és egyéb nem európai gyerekeknek, hanem a papáiknak szánt ajándék volt . . . Ezekért a hadiszerekért épen a szeretet hónapjában^ miliárdokat zsebelt be Amerika a balkezével. Ugyanis az entente-hatalmaknak decemberben 1,093.158 dollár értékű fegyvert, 1,098.875 dollár értékű patront, 980.665 dollár értékű áeyulövedéket, 1200 darab „Luxus“- automobilt küldött. Fegyverkivitele ebben az egy hónapban épen 950%-kal haladta meg 1913. decemberi kivitelét. Az újévet pedig azzal köszöntötte ez a bennünket a keresztyénségben sokszorosan felülmúló Amerika, hogy a német és magyar munkások közül 500.000-et kitett az utcára a gyárakból, mert nem akartak saját véreik ellen lövegeket kovácsolni, hanem becsületes semlegességet követeltek. Ezek a tények gyönyörű illusztrációi annak, hogy a szintén csak angolszász Amerika milyen szépen megtartja azt a jézusi elvet: ne tudja a te jobb kezed azt, amit a bal cselekszik .. Amerika dicséretében tartsunk tehát mértéket. Szép az Isten-lelke-hajó, amint ring és lebeg a mérhetetlen vizeken keresztü1, azonban a mögötte levő Amerikában époly „menschlich“ „allzumenschlich“ megy minden, mint másutt. De ez azért nem baj. Az Isten-lelke-hajó, amelyen oly jó megpihenni, frázisnak és legendának mégis szép, ha igazság minél kevesebb van is benne. Hiszen nem is igazság kell nekünk, hanem narkotikum . . . Keresztelő, bérmálás és esküvő a hadikórházban. Az Alkotmány március 13. számában olvassuk a következő hirt: „Esztergomból írják: Érdekes ünnepség folyt le szerdán és csütörtökön az itteni érseki szeminárium kápolnájában. Klopfer Ödön tüzér, egy fővárosi bérkocsitulajdonos fia, két heti hitoktatás után szerdán d. u. vette fel a keresztségi szentséget dr. Pécsi Gusztáv teol. 188