Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-03-13 / 11. szám
11. szám. ■gazdagodás ; kiindulása az élet inegszíikülése, vége az élet kitágulása." (Prot. Szemle 1914. 4. füzet). Dr Szelényi a bőhmi filozófiából kivezetésül a vallás felé Fichtét ajánlja, ki eljutott a inoralizmustól a vallásos misztikához és Isten transcendenciájának az elismeréséhez. Mi úgy hisszük, hogy Böhm is ide jutott, csak más nevet adott neki („szellem"). Általában Böhm mintha filozófiai nyelven ugyanazt mondaná, mint a vallás a maga nyelvén. Ezt a merész állítást ugyan igazolni kellene, de tán eljön annak is az ideje. Vagy nem jön el? Ha a Böhm-Társulat, mely 1913. május 13-án alakult a mester szellemében való művelésére a magyar filozófiának (Kolozsv.ir), elvégzi azt a nagy feladatot, hogy kiadja Böhm hátrahagyott iratait, akkor még fog módosulni nézetünk vallási és vallásfilozófiai állásfoglalásáról. Mert lehetetlen, hogy a szellem egy életen való búvára bele nem nézett volna a vallás isteni mélységeibe ! Dr Szelényi Ödön tanulmányát meleg szeretettel ajánljuk az érdeklődök figyelmébe. Endreffy János. SZEHLE. Felvilágosításul! Igen Tisztelt Szerkesztő Ur! B. lapja folyó évi 9-ik számának „Szemle" rovata alatt volt szives megemlékezni „egyházalapítási politikánkról" cikkezve s az „Ev. Örálló" szerkesztőjének felelve, a szabolcsi missióról, melyhez még betű szerint is kiírva, állítólag 3065 lélek tartozik, ezek közül Nagykállóban 689, Kótajon 374, Újfehértón 264, Oro- son 746 s minekutána kellőképen megfelkiáltójelezte e szörnvű szervezetlenségre és egyházpolitika képtelensége vonatkozó bizonyító adatokat, kijelenti, hogy ezek a hívek „a leghalványabb egyházi szervezetbe" sincsenmv tömörítve, tehát be van igazolva az előrebocsátom és dűlt betűkkel nyomtatott tétel, hogy t. i. egyházai pítási politikánk kérdésében feltétlenül a t. Szerkesztőségnek van igaza. Erre, mint a szabolcsi missió »ndozó lelkészei röviden csak annyit felelhetünk, ho. y a t. Szerkesztőség állítása teljesen téves, elhibázom, alaptalan. Mert igenis, a Nagykálló, Kótaj, Oros politikai községek határában lakó ev. hívek immár 160 év óta igen életerős egyházi szervezetbe, t. i. a nyireg hizi ev. egyházközség kötelékébe vannak tömörítv ■; csupán az Újfehértó község kötelékébe tartozó • i mánháza telep, a leányegyházzá szervezett Geszter i lel és Érpatakkal, valamint a 41 lelket számláló Kis\ rdával tartozik a szabolcsi missió körébe. Ezeket ; utóbbi helyen felsorolt kisebb lélekszámú, egymást * több óra távolságra eső telepeket pedig leheteti **gyházzá szervezni. Ennyit az igazság érdekében, a: I egyébiránt sokkal egyszerűbb úton is megtud tt volna a t. Szerkesztőség, ha nem a statisztikai tv 'önyvben, de illetékes helyen érdeklődött 169 volna egyházi természetű ügyben szükséges adatok beterjesztése érdekében — még a kritikai megjegyzés közrebocsátása előtt. . Nyíregyházán, 1915. évi március hó 3-án. Tisztelettel. Hronyecz József és Matyuga Kamill a „Szabolcsi Missió* ezidei godozói. * A szabolcsi misszió dolgát még ilyen határozott hangú felvilágosítással sem engedem elütni. A misszió gondozói azt hiszik, hogy valami megsemmisítő igazságot mondtak azzal, ha megállapították, hogy ez a misszió 160 éve Nyíregyházához tartozik. Pedig csalódnak. Én is tudtam ezt a megsemmisítői igazságot, mások is tudták s éppen azért jajgatunk egyházalapítási politika után, mert ilyen óriási egyházak, amelyek lelkigondozás tekintetében rendesen amúgy is hiányosan vannak ellátva, — 10—15 km.-re fekvő 500—600 lelkes szórványokat sem igyekszenek önállósítani, külön ellenállóbb szervezetbe tömöríteni, hanem hagyják őket úgy, ahogy vannak. Azután meg: mi azt is tudjuk, hogy ennek a missziónak a történetében éppen most nagy visszafejlődés konstatálható. Valamikor, nem is olyan rég, a missziónak külön gondozója volt, most egyszerűen — mellékfoglalkozásképen gondoztatják. Ilyen tüneteket egyházunk érdekében jogunk és kötelességünk szóvá tenni. Semmisem könnyebb, mint az ilyen kellemetlen rátapintásokra felszisszenni s azt mondani: — „teljesen téves, elhibázott és alaptalan álláspont." Hogy emellett háromezer emberrel egyházunk alig törődik, hogy azoknak a harmadik határban egy tizenötezer lelkes egyház papjainak a szolgálatát kell igénybe venniök, hogy egy város, amelyben körülbelől hétszáz hívőnk lakik, felső és alsó iskolák vannak, benne egyház és pap nélkül van, — ugye — az mind a legtermészetesebb dolog a világon? Mi értjük a „quieta non movere" álláspontban rejlő bölcseséget. Egyházunk érdekében azonban nem oszthatjuk, hanem maradunk amellett, hogy kár az ilyen fejlesztési lehetőségeket elszalasztani, vagy kiaknázatlanul hagyni. Ezzel részemről búcsút veszek a szabolcsi misszió dolgától. Van Szabolcsnak esperese is, püspöke is. Ha egyházi érdek forog szóban, az ő hivatali tisztük annak megvédése. Azért vannak. Én nekem a szabolcsi misszióért nem fáj többet a fejem. Eddig is csak azért foglalkoztam vele, mert a múltkor a toliam hegyére jött, most meg ez a fölényeskedő helyreigazítás kényszeritett rá. Sz. L.-j-----------------_r.-----------— — **■ » -•-—** K ÜLÖNFÉLE. Gyászrovat. Loysch Mátyás nyug. ev. tanító, ki a késmárki ev. egyházban éveken át viselte közmegelégedésre a gondnoki tisztet is, e hó 2-án Rima170
