Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1915-03-13 / 11. szám
EVANGÉLIKUS LAP (| 5Z EGYHÁZI ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP * ARANYOSMARÓT * ÖTÖDIK ÉVFOLYAM. A 1915.MÁRCIUS 13.- Szombatonként jelenik meg. - A lapot illető közlemények előfizetési és hirdetési dijak a lap szerkesztősége címére Nagybörzsönybe (Hont vm.) küldendők. FŐSZERKESZTŐ: SZTEHLO KORNÉL. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADŐ: SZIMONIDESZ LAJOS fómunkatArsak : HORNYÁNSZKY ALADÁR LIC. FIZÉLY ÖDÖN ÉS F'NDREFFY JÁNOS Az előfizetés ára: Egész évre 12 K fél évre 6 K. Egyes szám ára 30 f Hirdetés dija: Egész oldal 28 K Kisebb hirdetéfck (pályázatok) minden szava 6 filler. - Többször mepjelenö hirdetéseknél megfelelő árengedmény. Tartalom: F.ndre/fy János : Francia hiszekegy. — Fr. Aj A háború leszármaztatása. — Irodalom — Szemle. — Különféle. Szerkesztő közlései — Hirdetések. Francia hiszekegy* Nem tudom iga?-e, de ha nem is igaz, mindenesetre jellemző, hogy Franciaországban új hiszekegyet akarnak tanítani. Francia hiszekegyet. Ha szavakon akarnánk rágódni, nem is volna szabad hiszek-f^y-nek nevezni a francia eredőt, hanem hiszck-föM-nek. Mert itt nagyon sokfélében akarja hitetni a francia hazafias polgárságot monsieur Henri Lavedan, a híres hiszek- több szerzője és modern apostola. Ha valaki netalán azt méltóztatná sejteni, hogy Henri Lavedan valami szobatudós féle, esetleg írástudó vagy francia farizeus, a teológia nagynevű professora vagy pap, kinek nevéről csak mi nem hallottunk eddig szégyenszemre, akkor ebből a sejtéséből ki kell ábrándítanunk. Az az hogy mégis Lavedan pap, csakhogy — Thalia papja. Új hitvallását nem is a gyóntatószékben, hanem a Comedie Francaise színpadán tette le. Legalább a francia szellem perverzitása is kielégöl, no meg az egyház arculcsa- pása is megenyhül: a templomból komédiát csináltak, a komédiás házból meg templomot! Hangzik pedig a francia credo imigyen: „Hiszek katonáink győzelmében, vezetőink tudásában és odaadásában. Hiszek az örök, soha el nem múló szükséges Franciaországban. Hiszek a fájdalmak árában és a remény jutalmában. Hiszek a seb vérében, a szentelt víztartó vizében, a tüzérek tüzében, a viaszgyertya lángjában és a rózsafüzér gyöngyében. Hiszek az aggok szent fogadásaiban és a gyermekek mindenható tudatlanságában. Hiszek a nők imáiban, a férjek hősies álmatlanságában, az anyák kegyes nyugalmában, ügyünk tisztaságában és zászlóink mocsoktalan dicsőségében. Hiszek nagy múltúnkban, nagy jelenünkben és a még nagyobb jövendőnkben. Hiszek a vassal fegyverzett kezekben és azon kezekben, melyek imára kulcsolódnak. Hiszek magunkban Hiszek az Istenben. Hiszek, hiszek.“ Éji ugyan, midőn először olvastam át a francia eredőt s úgy a közepén járhattam („hiszek a gyermekek mindenható tudatlanságában“), fogadni mertem volna, hogy a befejezése valahogy úgy lesz, hogy 161 „csinadratta, csin-bum, ámen,“ szinte elhültem a perverz őrjöngésen, midőn a végén még Istenben való hitét is be merészeli ismerni a degenerált fajankó! . . . És hozzá Istenben hisz utoljára. Első helyen vannak a katonák, hadvezérek, férfiak, nők, gyermekek — Istené a hitben a legutolsó hely. Mondja csak Henri Lavedan komédiás úr, micsoda „hit“ az, melyben Istené a legutolsó szerep? Ugyebár ez a komédiások hite! Az erkölcs pedig nemde az, amit Nietzsche mondott a csorda erkölcséről: csöndesen csücsülni a mocsárban! De ha ez így — és e/ így van — akkor engedje meg nekem, hogy fejére citáljam Zarathustra prédikációját a csőcselékről: „Az élet az örömök forrása, de valahol a csőcselék is iszik belőle, ott minden kutak mételyesek. Minden tisztát kedvelek; de nem akarom látni a vigyorgó pofákat és a tisztátalanok szomjúságát. Szemöket vetették a kútba: most azután undok nevetésük felém fénylik a kútból. A szent vizeket béfer- tőzték mohó.Szöuljukkal és mikoron szennyes álmaikat gyönyörűségnek nevezték, n cgfertőzték még a szókat is.“ Imigyen szóla Zarathustra n csőcselékről (129. oldal). De hagyjuk Zaratluistrát, ö túlságosan előkelő volt az alacsonyak megértésére. Nekünk azonban előkelőknek kell lennünk mindenkinek és mindennek a megértésében. A nagy megértés szüli a harmóniát a világmindenséggel. Ha a régi évszázadok kegyes atyáinak egyszerű és korszeiü hitéletébe megértéssel bele tudjuk magunkat helyezni, úgy hogy épüléssel éljük át vallásosságukat, akkor ezt meg kell tennünk az újabb vallásos áramlatokkal is, még ha taszítok, idegenek vagy pláne lázadóknak lássanak is első tekintetre. A megértésre való hajlandóság nélkül nincs igazi megértés. A francia hiszektöbbhöz is meg kell próbálnunk megértéssel közeledni. Annál is inkább, mert abban évszázadok keserve, vágya, reménye, sejtése elégiája 162
