Evangelikus lap, 1915 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1915-03-06 / 10. szám

EVANGÉLIKUS LAP

10. SZ.

EGYHÁZI ISKOLAI ES TÁRSADALMI HETILAP

ARANYOSMAKÓT * ÖTÖDIK ÉVFOLYAM. A 1915. MÁRCIUS 6.

1915.- Szombatonként jelenik meg. - A lapot illető közlemények előfizetési és hirdetési dijak a lap szerkesztősége címére Nagybörzsönybe (Hont vm.) küldendők.

FŐSZERKESZTŐ: SZTEHLO KORNÉL. FELELŐS SZERKESZTŐ f.S KIADÓ:

SZIMONIDESZ LAJOS

FÖMUNKATÁRSAK: H0RNYÁNS2KY ALADÁR LIC. FIZÉLY ÖDÖN ÉS ENDREFFY JÁNOS

Az előfizetés ára: Egész évre 12 K fél évre 6 K. Egyes szám ára 30 f Hirdetés dija: Egész oldal 28 K Kisebb hirdetéfek (rályázalok) minden szava G. fillér. - Többször megjelenő hirdetéseknél megfelelő árengedmény.

Tartalom: Gyóni (Áchim) Géza: ítélet napjai. — Endrcffy János: Crux theologorum. — Meskó Károly: Igaz történetek- L F. ö.: Konfirmációi oktatás háborús időkben. — Különféle — Hirdetések.

ÍTÉLET NAPJAI.

zivárvány hidján lassan lépkedett, Sárban és vérben dideregtem én, r lőporfust fojtotta mellemet

A És láttam őt, a seregek Urát,

Mint egykor Mózes a lióreb hegyén.

5 szólottám hozzá: „Te tudod (Jram, Ez a te néped és békét akart.

De gyilkos fajta s minden fajtalan Sötét haraggal fente rá vasát,

Míg hüvelyéből kirepült a kard."

Sárból és vérből, ahová vetett, hogy meglássam borzasztó színét, Hozzá emeltem csüggedt lelkemel És láttam őt: sugárzó kezeit R vérnek földjén hogy terjeszti szét.

Rz ágyú dorgött és az este jött. Komor október küldte már ködét, S acélcsillagok csóvái előtt,

Mint lángot fogott gyászdrapéria Hasadozott a végtelen sötét.

S szólottám hozzá: „Te félelmetes, Kinek percei hosszú századok,

Tekints e népre, a te néped ez, Mely nem akart csak élni, élni, élni, És boldogan dicsérni szent napod."

5 harmadszor szóltam; „Te tudod Uram, Hogy Észak és Dél ránk fenekedett. Most összecsapott két lávafolyam, Seregek Ura, igazságos Ur,

R végek napján tégy Ítéletet.“

Hullott az ólom, mint jégeső,

Rgyuk bömböltek, mint veszett bikák, Halált sikoltott tenger puskacső S szivárvány hidján amerre haladt, gránátok fújták a füst-glóriát.

. . . S jött az ilelei, szörnyű és igaz, R föld epéjét i!t okádta el;

Vonítva tört ránk az orosz csihasz És sebét nyalva messzire inait;

Száz árok lellett romlott vérivel.

S mire a nap kelt a hegyek mögül, Rz őszi sár mind hült vérrel kevert. Vércsék és varjak rút serege gyűlt S két napi járón temetetlenül R világrablók holtteste hevert.

Przemysl, október hó.

145

145

Gyóni (Áchim) Géza.